Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)
Történelem - Puskás Zoltán: Szolnoktól Paokingig (P. Lombos László és a kínai magyar ferences misszió)
TISICUM XX. - TÖRTÉNELEM Szolnokról New Brunswickba (New Jersey, USA) kerül, ahol az emigráns magyarok lelkipásztoraként vezette a gyülekezet életét. Szintén itt kezdi meg a felkészülést az e dolgozat főtémáját képező missziós útra, és kezdi meg a nyelvi, missziós, szociális és „vallástudományi" képzést. Ezután Rómában mindezekből a szükséges vizsgákat sikeresen le is teszi. A misszió kínai évtizedeinek teljes áttekintése és részletekbe menő bemutatása szinte lehetetlen vállalkozás volna még a rendtörténészek számára is. A rendelkezésre álló anyag meglehetősen hiányos, és az érintettekkel való interjúkészítésre sincs már lehetőség. A teljes körű feldolgozás terén „kívülállóságom" is mértékre int, még ha bizonyos fokú szimpátiával is viseltetem a rend iránt. 6 Ezenkívül e dolgozat nem kíván a teológia, a liturgia vagy a dogmatika felségvizeire evezni (pl. feltámadás, avatási szentségek, vallási szimbólumok összevetése stb.), de a felmerülő fogalmak tisztázásától természetesen nem tekint el. Az értékelés kapcsán fontos figyelembe venni, hogy a hittérítőktöbbsége nem volt sem Kína-szakértő, sem antropológus, sem szociológus, történész vagy vallásfilozófus. Azokat a folyamatokat és jelenségeket, amelyeket maguk körül láttak és tapasztaltak, sem tudományosan elemezni, sem kiértékelni nem állt módjukban. Tehát elméleti igénnyel nem elemezték a helyi társadalmi viszonyokat, és nem törekedtek szabályszerűségek megfogalmazására. 7 Az éveken át tartó együttélés óhatatlanul is előidézett a misszión belül kisebb nézeteltéréseket, konfliktusokat pl. a szerzetesek és a nővérek között, de nem lenne tisztességes ezekre nagy hangsúlyt fektetni. Némi bonyodalom talán csak abból adódott, hogy az egyik fráter rövid romantikus („szentségtörő") kapcsolatba keveredett egy helyi nővel, de az ügy hamar rendeződött, és különben sem voltak ezek az esetek negatív hatással a munkára. P. Lombos naplójában helyenként előfordul, hogy a saját nevelésű katekéták vagy más helyiek viselkedését bírálja, ezek sokkal inkább tekinthetők a téma szempontjából tanulságosnak, vagy akár példaértékűnek. A kutatásról és a forrásokról A szerzetesrendek magyarországi működését tiltó 34/1950. sz. rendelet értelmében felszámolták a ferencesek levéltárát, az iratok egy része pedig a költöztetések során eltűnt vagy megsemmisült. Lombos László és a kínai misszió anyagát 50 évre zárolták, feldolgozása, leltározása jelenleg is folyamatban van. A ferences tartományfőnök, P. Magyar Gergely engedélyének megszerzése után betekintést kaphattam a levelezési anyagba, azonban a rend belső szabályai szerint azokat a Mar6 Személy szerint e dolgozatot egy későbbi, elmélyültebb kutatómunka megalapozásának tekintem. (P. Z.) 7 Bár a dolgozat főleg P. Lombos naplójára támaszkodik, annak tartalmi elemeit nem kívánja pl. statisztikai jelleggel feldolgozni. A különféle számadatokkal mérhető eredmények (emberek, költségek, kimutatások) a kiadványban megtalálhatóak és elemezhetők. Lásd: A Paokingi Apostoli Prefektúra rövid története. 116-121., 137., 171. és 193. oldalakat (a továbbiakban: APAP). git körúti levéltárból nem vihettem ki, másolás céljából sem. A levéltári munkatársak kedvesen és barátsággal fogadtak, szívesen beszéltek a misszióról és Lombos László életútjának néhány részletéről, betekintést engedtek a régi, ma már alig fellelhető missziós kiadványokba. 8 A paokingi magyar ferencesek mindennapi életéről és élményeiről szóló források szinte kizárólag a misszionáriusoktól származnak. Bár a hivatalos vizitációs levelezés nyelve a latin volt, az egyéb feljegyzések, az egymás közötti és a magyar provinciával folytatott levelezések természetesen mind magyarul készültek. A hazai nagyközönségnek szánt levelek és élménybeszámolók a Ferences Világmissziók 9 című kis füzetecskében, a Ferences Közlöny című havilapban és annak Isten Dalosai című missziós mellékletében jelentek meg az 193040-es években. A különböző magyarországi missziós lapok és folyóiratok azzal a szándékkal készültek, hogy népszerűsítsék a missziót, és megpróbáljanak támogatókat találni Magyarország, tágabban Európa részéről az ügynek. 1 0 E kiadványok egyúttal segítették az elfogadást, és hozzájárultak a más népek és kultúrák iránti egyre növekvő érdeklődés kielégítéséhez. Sajnos a levéltári anyag korántsem teljes. Mivel jelen dolgozatnak egyébként sem témája a levelezési anyag feldolgozása, csupán illusztrációként idéznék belőlük néhányat, ami az elmondottakhoz köthető. 1 1 Az általam átnézett, lefotózott anyagot nyelv és évszám szerint külön mappákban csoportosítottam, és lemezre másoltam. Tény, hogy a Kapisztrán Jánosról Nevezett Ferences Rendtartomány paokingi missziójának és viszontagságos sorsának a megismerése még csak most kezd az érdeklődők látókörébe kerülni. Ennek az az oka, hogy a Lombos-hagyaték és a levelezések eddig nem voltak hozzáférhetőek, a hátrahagyott latin nyelvű beszámoló pedig komoly gondozást igényelt, mivel Lombos atya meglehetős „konyhalatinsággal" jegyzetelt, melyet az 1948-ban történt végletesítés során sem tisztázott. A napló magyar fordítása mára már megjelent és tanulmányozható, de róla különösebb értékelés még nem született. A mellé gyűjtött levéltári anyag elsősorban mint forrásértékű adat és dokumentum szolgál támaszul, és kuriozitásában talán további haszonnal lehet a téma specialistái számára. 8 Ezen írás (remélt) erényeit elsősorban Fáy Zoltán és P. Kálmán Peregrin OFM személyes nyilatkozatainak köszönhetem, akik a rend Kínában eltöltött mindennapjairól is fontos részletekkel szolgáltak számomra (2007. november 23., 26.). 9 Pontosan: Ferences Világmissziók: Beszámolók és elbeszélések sorozat. Kiadta: Ferences Missziók Ügyvivősége. Budapest, 1941-1944. 10 Szolnok az előkelő országos harmadik helyen állt a misszió anyagi támogatásában. Katolikus Élet Szolnok, 1930. június 5-i szám. 195. 11 Köszönettel tartozom Szebenyi Nándornak a fordítói munkákért (angol), és Jámbor Csabának, hogy felajánlotta személyes levéltárosi kapcsolatait. » 106 «
