Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Régészet - Madaras László: Honfoglalás kori leletek Tiszasüly–Éhhalmon - Selmeczi László–Szabó Géza: A jászberényi Nagytemplom kriptájában régészeti módszerekkel feltárt XVIII–XIX. századi sírok
Régészet bontani. A test és a ruházat is szinte teljesen elporladt. A koporsófedél sötét alapra sárgával festett, töredékesen olvasható felirata szerint a sírban az ötvenes éveiben, 1800 októberében elhunyt BakatiAnna feküdt. Szokatlanul nagyméretű keresztben végződő olvasója (JBQ35J1), imakönyvének borítója (JBQ35J2), csipkés szélű, keményre kötött virágokkal díszített főkötőjének (JBQ35J3), a nyaknál kapoccsal összefogott ruhájának foszlányai (JBQ35J4), valamint cipője magas, fából ívesre faragott sarkának bőrborítása (JBQ35J5) a fülke padozatáról került elő. 36. sír A szétesett koporsót nem lehetett kivenni a fülkéből, ezért ott bontottuk ki. A textillel borított, díszszögekkel kivert koporsófedél felirata szerint a sírban a 76 évet megélt Radi- metzki József nyugodott, aki 1802. október 2-án hunyt el. A sírban a fejtetőn masnira kötött állkötő (JBQ36J1) kivételével minden elporladt. 37. sír A koporsófedelet textillel borították, mely barnára fakult. Foltokban fekete részek látszanak, feltehetően ez volt az eredeti színe. A borítás széle lelógott, takarta a láb felé szűkülő deszkakoporsó alsó részét is. Az éleket és a karéjos végű keresztet díszszögekkel verték ki. A fej felőli végnél IHS, a láb felőli végén „Mária” felirat volt. Az elhunytra vonatkozó adatot nem találtunk. Már a fülke felnyitásakor látható volt, hogy a szemfedelet a koporsón kívülre is kilógatták. A fedelet leemelve pedig jól látszott az egész tetemet beborító, ritka, mintegy 4x4 mm-es osztásban szőtt anyag, amelyből sikerült mintát vennünk (JBQ37J1). A tetem a szabadon maradt részeken mumifikálódott, a csontokon több helyen megmaradt a rászáradt bőr. A halott feje alatt majdnem derekáig leérő, sötétkék anyagú, gyaluforgáccsal töltött párna volt (JBQ37J2). A fodros, csipkeszerű főkötője alatt haját középen elválasztva kétoldalra húzták (JBQ37J3). Felsőruházatából csak foszlányok és több, valószínűleg a blúz nyakát (JBQ37J4), valamint a csuklónál az ujjat összefogó gomb került elő (JBQ37J8). A deréktájon talált 12 darab, mintegy 25 cm hosszú, rugalmas, feltehetően szaruból készült merevítő pálca a fűzőhöz tartozhatott (JBQ37J9). A medencébe hajlított kezeket összekötötték a rózsafüzérrel, amelynek vége lelógott a combok közé (JBQ37J5). A lábakat takaró szoknya eléggé elporladt, de az megfigyelhető volt, hogy leért a bokáig (JBQ37J6). A lábára adott papucs magas, fából ívesen faragott sarka bőrrel volt bevonva, belső oldalára és végére pedig rászegezték a vastag talpbőrt, míg külső, látható oldalán finomabb bőrrel vonták be (JBQ37J7). (26-27. kép) 38. sír A fülkét kibontva azonnal feltűnt a jó állapotú, textillel borított koporsófedélen az egyszerű, egyenes vonalakkal kivert, szélesített végű kereszt. A latin nyelvű felirat szerint a sírban „A.R.D. loan Hantzel Distr. Szol. Heves. Trans. Tysis V.A.D. .. .A.R. Tör.Sz.Miklós” nyugodott, aki 44 éves korában, 1797. április 9-én hunyt el. A fej felőli végnél IFIS, láb felőli végén „Mária" felirat volt. Feje alatt a széles, derékig érő párna gyaluforgáccsal volt kitömve (JBQ38J1). Nyakán átvetett stólája a comb közepéig ért. A kiszélesedő végek szélét kísérő, zöld oxidos elszíneződés alapján feltételezhető, hogy ezüstszállal díszítették, és az így kialakított mező közepébe hasonló anyagból egyenlő szárú keresztet varrtak (JBQ38J2). Az elmállott reverendából (JBQ38J3) és a lábán lévő szőtt harisnyából (JBQ38J4) csak vizsgálati célra alkalmas foszlányokat lehetett eltenni. (28. kép) 39. sír A koporsófedélen fehéren és sárgán kirajzolódó díszítés és felirat volt. A kétoldalra lelógó keresztszárakat egy forgórózsaszerű mintával alakították ki. Az alapszín szinte teljesen lekopott, csak a széleken futó növényi mintákban megőrződött kék, zöld, piros, és a betűkben, valamint a keresztszárak belsejében helyenként megmaradt sárga festéknyomok alapján következtethetünk a koporsó eredeti, gazdag színvilágára. A latin nyelvű felirat szerint a sírban „Perillustris ac Generosus Dominus Franciscus Bartal II. Dist. Jazy. & Cum. P. Percept." nyugodott, aki 47 éves korában, 1800. január 29-én hunyt el. A fej felőli végénél IFIS, láb felőli végén „Mária” felirat volt. (29. kép) Ruházata, teste elenyészett, csak az állát felkötő, széles, hosszában csíkos, a fejtetőn masnira kötött szalagot (JBQ39J1), a medencéjére helyezett kezeinél fekvő olvasóját (JBQ39J2), hosszú szárú, majdnem térdig érő csizmáját (JBQ39J3) lehetett kiemelni. A leletek felszedése során láthatóvá vált, hogy a gyaluforgáccsal tömött, csak a nyak- szirtig érő párnán fekvő koponyarész alatt mintegy 30 cm hosszú hajfonat, a nyakrésznél pedig széles szalagból kötött nyakravaló volt (JBQ39J5). A nadrág alatti részen a ruhafoszlányok között vitézkötéshez tartozó zsinórdarabok kerültek elő (JBQ39J4). 40. sír Az elkorhadt koporsón csak egy ráfestett forgórózsa nyomait lehetett kivenni, a személyes adatokból semmit sem lehetett látni. A koporsófedelet levéve látható volt, hogy a sírban egy majdnem teljesen elporladt - ruházata alapján - férfi feküdt. Állát széles szalagból a fejtetőn masnira kötött állkötővel rögzítették (JBQ40J3). A csípőig leérő dolmányon elöl végig posztó szövettel bevont gombok - vitézkötéses gombolással - voltak. Kétoldalt a zsinórozás végénél hat sziromlevélből álló, zöldre oxidálódott elszíneződést figyeltünk meg, ami ezüstszálas díszítésre utal (JBQ40J1). A sírban talált széthullott, fémszálas zsinórzat alapján feltételezhető, hogy alul valószínűleg zsinóros nadrág lehetett rajta (JBQ40J5), melynek bújtatójába fűzve előkerültek a derékszíj darabjai is (JBQ40J4). Az olvasóval összefogott kezek könyökben behajlítva a hasra téve pihentek egymáson (JBQ40J2). 69
