Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Régészet - Madaras László: Honfoglalás kori leletek Tiszasüly–Éhhalmon - Selmeczi László–Szabó Géza: A jászberényi Nagytemplom kriptájában régészeti módszerekkel feltárt XVIII–XIX. századi sírok
21. sír A templom korábbi felújításához kapcsolódóan a kriptába utólag beépített pillér miatt a jobb oldalon az utolsó kriptaszakasz legfelső sorában lévő fülkéből csak részletekben tudtuk kivenni a textillel bevont, díszszögekkel kivert koporsó darabjait. A latin nyelvű felirat szerint az 1786-ban elhunyt Rózsa Ignác feküdt a sírban. A szín alapján úgy tűnik, hogy a koporsó zöld vászonnal volt borítva, amit szögekkel szorítottak rá a fenyődeszkákra. A díszítés részben a koporsó peremén ment körbe, részben pedig a szokásos, karéjos végű keresztet formázta a koporsótetőn az oldalakra lelógó szárakkal, a láb felöli részén a „Mária”, a fejnél pedig az IHS felirattal. A haj meglepően jó állapotban maradt meg. Látható volt, hogy a bal fülnél kis copfba fonták, amit feltekertek előre a homlok fölé, s majdnem átért a jobb halántékig. A fejtetőn kicsit hátracsúszva kör alakban összefogott vesz- sző, valószínűleg valami fejfedőhöz tartozó merevítés volt (JBQ21J1). A koporsót gyaluforgáccsal bélelték, amelynek teljes felszedése során széles szalagból masnira kötött, lelógó szárnyú nyakravaló került elő (JBQ21J2). (17. kép) 22. sír A fülkében a korábbi exhumálás egyberakott, legalább öt sírja volt. Az emberi maradványok, különböző méretű csizmadarabok (JBQ22J1), ezüst csipke szegélyű, fátyolszerű anyag részlete jelezte (JBQ22J2), hogy férfi- és női sírok egyaránt kerültek ide. A törmelék aprólékos átválogatása során előkerültek egy csapolással összeillesztett, deszkadarabokból pontosan a kriptafülke méretére vágott, íves sírtábla összeillő darabjai. A táblát feltehetően a nedves környezet, a vetemedés elkerülésére csapolták össze négy részből úgy, hogy a középső osztó/merevítő egy kereszt szárait is kiadja. A sötétkékre alapozott táblán egy koszorú kerek mezejébe helyezték a feliratot, mely szerint „itt nyugszik tettes nemze- tes és vitéz...” - a nehezen olvasható, hiányos felirattöredék alapján feltételezhetően - Barcsik Ignác. A felirat színe változó: fehér piros kontúrral, sárga és kék a címek felsorolása, valamint a név, alatta piros felirat, majd fehérrel festett felirat következik, legalul pedig egy piros egyes, ami valószínű az évszámot jelöli (JBQ22J3). (18. kép) 23. sír A kriptafülkébe legalább három sír maradványait szórták. A ruhadarabok között csipkés főkötőt (JBQ23J5), alján zsi- nóros, lelógó, áttört csüngőkkel díszített dolmány maradványait (JBQ23J1), valamint egy talán kötényhez tartozó ezüstszálas csipkeszegélyt találtunk (JBQ23J2). A törmelékből előkerült egy, szalagszerűen összefogott három ezüstös szálból font, hüvelyszerű, nagyjából 8 cm hosszú paszomány (JBQ23J3), valamint egy deformálódott rézlemez, ami formája alapján az egyik cipősarok borításához tartozhatott (JBQ23J4). (19. kép) 24. sír A lefalazott kriptarész végén, a legalsó fülkesorban lévő sírban a koporsó a nedvességtől szinte teljesen elporladt. A koporsó fedélen lévő „DECEMBER”, „RIGÓ”, „AD...", ”..RD...”, „...DOMBO..." felirattöredékek (JBQ24J1), a mellékletek és anyakönyvi adatok alapján a sírban fekvő személy Jászberény 1808. december 26-án elhunyt apátplébánosával, Rigó Ferenccel azonosítható. A fülkét valószínűleg már korábban is felnyitották és megbolygatták, mert a végén ezüstszalaggal díszített stólája (JBQ24J2), ruhájának ujja (JBQ24J3), gomblyukas és mellbevarrásos textildarabok (JBQ24J5), vastag, térdig érő gyapjú harisnyája (JBQ24J4), a cipőjéhez tartozó bőrmaradványok szanaszét hevertek a fülke padlóján (JBQ24J6). Talán csak egykori posztjának köszönhető, hogy a fülkét érintetlenül hagyva felfalazták és nem töltötték fel törmelékkel, mint a szomszédos síroknál. (20. kép) 25. sír A sírt a hatvanas években törmelékkel töltötték fel. Legalább három felnőtt és egy gyermek maradványait szórták ide. A mellékletek között kicsi, olvasóra való kereszt (JBQ25J1), olvasó - végén kis kereszttel (JBQ25J2), derékszíj téglalap testű bronzcsatja (JBQ25J3) és két, mintegy 6 cm hosszú paszomány (JBQ25J4), valamint vitézkötés darabjai (JBQ25J6) kerültek elő. 26. sír A kripta bal oldalának végén, a legfelső fülkében fekvő, erősen korhadt koporsó rászögezett textillel volt borítva, aminek festett felirata szerint „Itt Nyugszik Mizsei Klára Éltének 24edik Esztendeiben az Urnák Adta Lelkét, 27edik Oc- tóberban 1803”. A koporsófedelet leemelve azonnal feltűnt az elhunyt gyönyörű, hosszú, derékig érő haja. Fején főkötő volt, melyet elöl és oldalt fémszálas csipke, a tarkórészen pedig széles selyemszalagból hosszúra kötött masni díszített (JBQ26J1). Felsőtestén hátul nyitott, vékony anyagból készült ruha volt. Imakönyve teljesen elmállott, olvasójának is csak kis keresztje maradt meg (JBQ26J2). Lábánál magas, fából ívesre faragott, vassal megerősített, úgynevezett „stek- lis” csizma sarkának darabjai voltak. (22. kép) 27. sír A koporsófedélen barna alapon fehéren rajzolódott ki a gyönyörű, már inkább a rokokó stílusjegyeit mutató kereszt. A két oldalra lelógó keresztszárakat forgórózsaszerű mintával alakították ki. Feliratnak sehol nem találtuk nyomát, így a sírban fekvő személyt azonosítani nem lehetett. A koporsó belseje alul kátránnyal volt bekenve, de ennek ellenére a deszkázat és a tetem is szinte teljesen elporladt. A fejrésznél csipkével díszített főkötő (JBQ27J1), a medencére helyezett kezeknél olvasó (JBQ27J2), a combcsontokon nyitva ráhelyezett imakönyv (JBQ27J3), a lábfej környékén bőr cipőtalp került elő. (21. kép) 67
