Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)

Régészet - Madaras László: Honfoglalás kori leletek Tiszasüly–Éhhalmon - Selmeczi László–Szabó Géza: A jászberényi Nagytemplom kriptájában régészeti módszerekkel feltárt XVIII–XIX. századi sírok

Főkötőjének szélét csipke díszítette (JBQ12J3), vállánál elporladt bársonydarabok voltak (JBQ12J4). A koporsót bélelő gyaluforgács felszedésekor előkerült olvasója is, melynek végén kis csontkereszt volt (JBQ12J5). Lábára papucsot adtak, melynek magas, ívelt sarkát fából faragták (JBQ12J6).

13. sír

A jobb oldali, hatodik fülkesor felső fülkéjét felnyitva azt tapasztaltuk, hogy azt feltehetően már korábban is kibontották, s oda több személy maradványait gyűjtötték egybe. A mellékletek között férfi- és női sírokra utaló darabokat egyaránt találtunk. Többek között két, feltehetően nadrághoz tartozó zsinóros díszítés (JBQ13J1), nadrágszíj (JBQ13J2), olvasó kereszttel (JBQ13J3), egy kis főkötő (JBQ13J4), egy blúz nyakkivágásának húzott része (JBQ13J5) és több bőr cipőtalp (JBQ13J6) került elő.

14. sír

A textillel borított, díszszögekkel kivert koporsóban a felirat szerint „Mathias Török” feküdt, aki életének 67. esztendejében, 1789-ben halt meg (JBQ14J1). Nyakán szalagszerű nyakravaló volt, melynek végei mellkasára lógtak (JBQ14J2). Ugyancsak mellkasán volt nyitott, kisméretű imakönyve (JBQ14J3). Kezére tett olvasója a test bal oldalán lelógott a combjáig (JBQ14J4). Derekán nadrágszíja feltűnően jó állapotban maradt meg (JBQ14J5). Lábán bokán felül érő bőrcipő volt (JBQ14J6).

15. sír

Az erősen korhadt, eredetileg festett, fekete vagy sötétkék színű koporsóról a név teljesen lekopott. A benne fekvő férfi vitézkötéses, oldalt zsinórral rávarrt virágmintás dolmányán elöl textillel bevont gombsor futott (JBQ15J1). (14. kép)

Olvasóját a kézcsontok között találtuk meg (JBQ15J2). Nadrágját zsinórozás díszítette az ellenző két oldalán (JBQ15J3). Bőrcipőjéből csak foszlányok maradtak meg (JBQ15J4). A koporsó alján a gyaluforgácson a fej és vállrész alatt növényi anyagból rakott párnát figyeltünk meg (JBQ15J5).

16. sír

Az erősen korhadt, halványkék alapon fehér girland mintákkal és növényi levélmotívumok között öt fehér kis szirom között vörös pöttyel kialakított virágfejekkel festett koporsóban Nagy Győri Julianna nyugodott, aki életének 58. évében hunyt el (JBQ16J1). Koponyája teljesen elporladt, csak áll- kötője kerül elő a gyaluforgács ágyról (JBQ16J2). Az egész testet bokáig borító, hátul nyitott ruha kivágott nyakát ráncolták, s hátul pertlivel kötötték össze. Ujját gombos mandzsetta, alsó szélét világosabb anyagból hullámosán rávarrt szegély díszítette. Melle alatt egy vékony, elöl masnira kötött pertli volt (JBQ16J3). (15. kép)

Medencéjére helyezett kezeit az olvasóval összekötözték (JBQ16J4), kinyitott imakönyvét a sípcsontokra tették (JBQ16J5). Cipője csak foszlányokban maradt meg

(JBQ16J6), viszont jól látható volt, hogy lába köré valami sötétlila színű, selyemszerű szalagot tekertek, melyet egy helyen összehúzva szép fodros díszítést kaptak (JBQ16J7).

17. sír

A trapéz keresztmetszetű, láb felé szűkülő koporsóban Szakmári György feküdt, aki életének 74. évében hunyt el. A koporsódeszkák teljesen szétkorhadtak, eredetileg sötétbarna alapon fehérrel voltak festve, növényi ornamentika futott körbe a széleken, és így alakították ki a koporsó gerincén, illetve a két oldalára lelógó szárú keresztet is. A díszítés a rokokó jegyeit mutatja, a kereszt szárait két forgórózsaszerű motívummal alakították ki. A halott ruházata az övcsat kivételével teljesen elbomlott (JBQ17J2), a kézfejek egymáson átvetve voltak, a jobb kézfejre ráhurkolták az olvasót (JBQ17J1).

18. sír

A jobb oldali hetedik fülkesor alsó fülkéjét felnyitva azt tapasztaltuk, hogy azt már korábban is kibontották, s oda legalább öt sír törmelékét szórták be. A fülkéből előkerült koporsótöredékek közül egyen jól olvasható volt a felirattöredék, mely szerint Kutzora Magda az Úrnak adta lelkét 1802. augusztus 5-én, életének 93. esztendejében (JBQ18J1). A mellékletek között olvasó (JBQ18J2), összenyomódott bronztárgy (JBQ18J3), nadrág zsinórdíszítései (JBQ18J4), ruhafoszlányok (JBQ18J5), cipőmaradványok voltak (JBQ18J6).

19. sír

A fülkét kibontva azonnal láthatóvá vált, hogy a korábbi exhumálások során ide is több, legalább három temetkezés maradványait szórták be. Több felirattöredékes koporsódarab került elő, az egyiken a „Nótárius” szó volt olvasható, a többin csak dátumrészletek (JBQ19J1). Feltehetően a tetején kis bojttal díszített, négyzetes papi süveg és az alján körben ezüst szálakkal hímzett stóla ugyanahhoz az egyházi személyhez tartozhatott (JBQ19J2). A számos ruhafoszlány között egy nagyon finom, vékony anyagból készült, elöl végig textilgombokkal ellátott, ujjátvesztett női ruha darabja is előkerült (JBQ19J4). A törmelék között továbbá nadrágszíj téglatest alakú bronzcsattal (JBQ19J3) és több cipőhöz tartozó bőrdarab is volt (JBQ19J5).

20. sír

A koporsó latin felirata elég hiányosan maradt meg, de az egyértelműen kiderült, hogy az elhunyt Valentinus Hartkovits volt, a filozófia és a teológia doktora, a Jézus Társaság tagja, aki 1726-ban született és 1815-ben hunyt el. (16. kép)

Nyakában bőrszíjon feszület lógott (JBQ20J1), melyről a korpusz levált (JBQ20J2). Olvasójával kötözték össze hasán egymásra rakott kezeit, szabadon maradt vége a kereszttel majdnem a térdéig ért (JBQ20J3). Nyaka alatt átbújtatott, combközépig érő stólája két szárnyát a test és a koporsó széle között gondosan eligazították (JBQ20J4). A lábánál lévő bőrmaradványok valószínűleg cipőjéhez tartozhattak (JBQ20J5).

66