Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)

Régészet - Madaras László: Honfoglalás kori leletek Tiszasüly–Éhhalmon - Selmeczi László–Szabó Géza: A jászberényi Nagytemplom kriptájában régészeti módszerekkel feltárt XVIII–XIX. századi sírok

Régészet

gek gyengébb minőségű ezüstből vagy rézből készültek-e. A koporsó egészét takaró lepel alatt látható volt, hogy a halott fölött feszesre húzott szemfedél felesleges részét a koporsó külső oldalán lógni hagyták (JBQ6J15). A koporsóban a felirat szerint Kállai István feküdt, aki „az Úrnak adta lelkét” 18 esztendős korában, 1794. június 20-án. A sírba bal válla fölé helyezték széles karimájú, zsinórral díszített kalapját (JBQ6J2), fejére pedig rozmaringból font koszorút tettek (JBQ6J3). Mellkasára nyitott imakönyvet (JBQ6J4), könyökben behajlított bal alkarjára pedig rozmaringágat (JBQ6J5), jobb kezéhez rózsafüzért helyeztek (JBQ6J14). Bőr derékszíjából csak kisebb, a nadrág bújtatójába fűzött részek, valamint az ovális testű csat és a trapéz alakú szíjszorító lemez maradt meg (JBQ6J6). Nyakán megcsavart és hanyagul átvetett sál volt (JBQ6J7). Az állkötő használatát először ebben a sírban sikerült megfigyelni. A mintegy 6-8 cm-es gyolcsszalagot az áll alatt átvezetve a fejtetőn kötötték meg, hogy a hullamerevség oldódása után se essen le a halott álla (JBQ6J8). A halott jobb könyökénél többszörösen rátekert, megcsomózott kötés volt (JBQ6J10). A zsinóros posztókabáthoz (JBQ6J11) tartozó három, egyformán oxidálódott és egy négylyukú - talán a nadrághoz tartozó - szarugomb a gerincoszlop bal oldalán került elő (JBQ6J12). Oldalán és ülepén íves zsinórdíszítésű, eredetileg sötét színű posztónadrágja (JBQ6J14) és mintegy 2,5 cm magas sarkú, bokáig érő bőr cipője szinte teljesen elporladt (JBQ6J14).

7. sír

A teljesen szétkorhadt koporsó alapján nem lehetett azonosítani a sírban fekvő személyt. A fedéldarabok elszíneződése alapján vezetékneve talán y-ra végződhetett, a keresztnevében pedig m, I és talán h betű voltak (JBQ7J5). Öltözetéből (JBQ7J3) és bőrtalpú cipőjéből is csak foszlányok maradtak meg (JBQ7J4). Csak olvasója (JBQ7J2), valamint nadrágszíjának vas csatja dacolt az idővel (JBQ7J3).

8. sír

A koporsó szinte teljesen elkorhadt, de azért látszott, hogy zöldes alapon, a szélén fehér színű leveles növényi ornamentika futott körbe rajta, s a levelek között négy piros pöttyből kialakított virágok díszítették. Az elhunyt fején textilbélésű bőr siltes sapka (JBQ8J1), nyakán széles szalagból kötött nyakravaló volt (JBQ8J2). Szétporladt kabátjából csak egy textilbevonatú gomb került elő (JBQ8J3). Egészen apró gyöngyökből fűzött olvasója a jobb combcsontján feküdt (JBQ8J4). Feltűnően magas sarkú, sarkán is kívülről bőrrel borított cipőjének talpát erősen vasalták (JBQ8J5).

9. sír

A díszszögekkel kivert felirat szerint a koporsóban Vainer Katalin nyugodott, aki életének 50. esztendejében adta lelkét az Úrnak, 1788 augusztus 28-án (JBQ9J7). A trapéz keresztmetszetű koporsófedél keskenyebb, láb felőli végén különösen jó állapotban őrződött meg a gyönyörűen szerkesztett MÁRIA felirat (JBQ10J1). Az elhunyt kontyra

helyezett, csipkés főkötőjének fátyla a test két oldalán, a felkaron, csípőn, combcsonton egészen a sípcsont közepéig lógott (JBQ9J1). Medencéjén összekulcsolt ujjai köré tekeredve találtuk meg kis csontfeszülettel díszített rózsafüzérét (JBQ9J5). Kétkapcsos, nyitott imakönyve combjánál feküdt (JBQ9J2), ahol elszáradt növényi szárak - talán egy virágcsokor vagy gyógynövények maradványai - is voltak (JBQ9J3). A testet fedő ruházatból csak a virágcsokrokkal díszített selyemkötényt sikerült egyben kiemelni (JBQ9J6). Lábára a sípcsont közepéig érő bőrcsizmát adtak (JBQ9J5).

10. sír

A jó megtartású, kékkel kereteit, fekete alapon fehéren feliratozott koporsóban nyugvó „Ágoston Katalin Kormos Imre Úrnak HitvesTársa Éltének 21-dik Esztendeiben Az Úrnak Adta Lelkét 15-dik September 1795” (JBQ10J1). A csak foszlányokban megmaradt főkötő alatt jól látható volt a konty, amit egy kis felcsavart, a végén szalaggal megkötött hajfonattal alakítottak ki (JBQ10J2). Elporladt ruházatához, valószínűleg a fűzőhöz tartozhatott a derékcsigolyák két oldalán talált két, mintegy 25 cm hosszú szarupálca (JBQ10J5). A medencére hajlított-helyezett kézfejeken viszont előkerült olvasója (JBQ10J3), lábán pedig papucsa. A lábbeli felső részét erős, sűrű szövésű textilből készítették, aminek orrát fém- - talán ezüst- - szögekkel verték ki, körben pedig selyemfodrokkal díszítették (JBQ10J4). (10. kép)

11. sír

A barokkosán díszített koporsót nagyon szép, ívesre faragott keményfa lábakra állítva helyezték a kriptafülkébe. Láb felé szűkülő, fekete textillel bevont fedelét ezüstfonalból készített szalagok és lelógó bojtok díszítették. A világgal pedig fehér gyöngyszögekkel kiverve tudatták, hogy „ITT NYUGSZIK ÖZ DOZA JOZEFNÉ FEHÉR ERZSÉBET ÉLETÉNEK 78 ÖZ

38... MEGHALT” (JBQ11J1). (11. kép)

Feltehetően a szemfedőhöz tartozhatott az az egész sírt eltakaró, hártyavékonyságú anyag, melyből csak kisebb darabokat sikerült megmentenünk (JBQ11J2). Varrott főkötőjét fátyol és csipke díszítette (JBQ11J3). (12. kép)

Kis kabátját nyakánál párizsi kapoccsal fogták ösz- sze (JBQ11J4). Az alatta lévő, jó állapotban megmaradt ruhája hátul végig nyitott volt (JBQ11J8), derekánál pedig fűzőjének pálcáit is megtaláltuk (JBQ11J9). Olvasója a csípőnél (JBQ11J5), nyitott imakönyve a combokra helyezve került elő (JBQ11J6). Hosszú, vékony, karcsú, egyenes orrú cipőjének csak a talpa maradt meg, a felső része teljesen elenyészett (JBQ11J7).

12. sír

A koporsófedélre díszszögekkel rögzített textilborítás el- mállott, valószínűleg arra írhatták az elhunyt adatait is. Az általános gyakorlattól eltérően fordítva, a fej felőli, szélesebb végénél volt a „Mária" felirat (JBQ12J1). Szemfedelén 4 centiméter széles, keresztbefutó sávokban ismétlődő mintát alakítottak ki a keresztszálak sűrűségének variálásával (JBQ12J2). (13. kép)

65