Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Régészet - Madaras László: Honfoglalás kori leletek Tiszasüly–Éhhalmon - Selmeczi László–Szabó Géza: A jászberényi Nagytemplom kriptájában régészeti módszerekkel feltárt XVIII–XIX. századi sírok
Tisicum XVIII. 1. sír A textillel bevont, rézszögekkel kivert fedél felirata szerint a koporsóban Molnár Anna hamvai találhatók, aki életének 67. esztendejében, 1799. február 5-én adta lelkét az Úrnak (JBQ1J1). A jó megtartású koporsófedelet leemelve előtűnt a ritka szövésű, tüllszerű szemfedővel letakart, szinte teljesen szétporladt tetem. A gyaluforgáccsal kibélelt koporsóba fektetett halottnak csak az enyhén mumifikálódott, ölébe helyezett kézfejei maradtak meg viszonylag jobb állapotban. A halott eredeti testhelyzetére inkább csak a csontokkal szemben meglepően jó állapotban megmaradt egyes viseleti darabok és mellékletek alapján következtethetünk. A fején mintegy 15 cm széles, vert csipkével díszített főkötő volt, melyről hátul hosszú fátyol hullt le kétoldalt, a testet betakarva egészen a lábáig (JBQ1J2). A test mellett nyújtott karokat könyökben enyhén behajlítva, a kézfejeket a medencén egymásra helyezték. A felül lévő jobb kéz ujjai között egy áttörésekkel díszített rózsafüzért tartott (JBQ1J3 és JBQ1J5), amely alatt nyitott imakönyv volt (JBQ1J4). A felsőruházat nagyobb része olyan mértékben elporladt, hogy foszlányokban meglévő rétegei csak a szövés sűrűsége alapján voltak elkülöníthetők (JBQ1J6). A felsőtest kibontása során az áll alatt egy teljesen eloxidálódott bronztűt (JBQ1J7), a gerincoszlop vonalában a mellkas alsó harmadánál pedig két lapos gombot találtunk (JBQ1J8). Erősen foszladozó kötényének jelentős részét sikerült megkötőjével együtt viszonylag egyben kiemelni (JBQ1J9). 2. sír Az eredetileg festett koporsófedélen a név már nem volt olvasható (JBQ2J1). A koporsó alját gyaluforgáccsal bélelték, az elhunytat ritka szövésű szemfedővel takarták le. Fejénél főkötő maradványai (JBQ2J2), lábain hegyes orrú, alacsony sarkú bőrpapucs volt (JBQ2J3). A medencén keresztbe tett kézfejektől lejjebb, a combokon feküdt a nyitott, két csattal kapcsolható imakönyv (JBQ2J4). A kézcsontok körül pedig - mintha azzal kötözték volna össze - az olvasó gyöngyeit és a végén lévő kis keresztet figyelhettük meg (JBQ2J5). Sűrűn ráncolt ruháját szalagcsokor díszítette (JBQ2J6), helyenként pedig egy finom zsákvászon szövésű anyagon bőr maradványai voltak megfigyelhetők (JBQ2J7). Rakott szoknyájából csak anyagmintát sikerült elcsomagolni (JBQ2J8). (6. kép) 3. sír A textillel bevont, rézszögekkel kivert, szétporladt fedél felirata szerint a koporsóban az 1825-ben elhunyt Laskovits Örzsébet feküdt (JBQ3J1). A gyaluforgácson fekvő maradványok különösen rossz megtartása miatt a bontást lábtól felfelé haladva végeztük. Alacsony sarkú papucsának bőr talpait a térd körüli részen találtuk meg (JBQ3J2). Szoknyája alját széles, rakott fodrok díszítették (JBQ3J3). Különböző növények csontházas magvaiból készült olvasójának darabjait a térd alatti részen, a lábszárcsont felső harmadában találtuk meg (JBQ3J4). Derékrészén feltehetően a kötény megkötésére szolgáló szalag volt (JBQ3J5), mellkasán pedig nyitott imakönyve került elő (JBQ3J6). Blúzszerű, nyakán és ujjánál ráncolt ruhája fodros végű ujjainak elhelyezkedése alapján a csontok elporladása ellenére is következtethetünk kéztartására: alkarjait behajlítva, a kezeket a hason egymás mellé helyezték (JBQ3J5). Főkötőjéből csak anyagmintát tudtunk felvenni (JBQ3J8). (7. kép) 4. sír A festett, kék alapon piros felirat szerint a koporsóban Kiss Katalin feküdt, aki életének 60. esztendejében, 1833. március 10-én hunyt el (JBQ4J1). A rossz megtartású, ösz- szeroppant koporsóból kiemelt leletek között olvasó, imakönyv (JBQ421), ruhafoszlányok (JBQ4J3.7), bőr cipőtalpak voltak (JBQ4J4), szoknya (JBQ4J5), főkötő (JBQ4J6) és szarufésű (JBQ4J8). 5. sír A textillel bevont, rézszögekkel kivert fedél felirata szerint a koporsóban Márhofer Eleonóra feküdt, aki életének 78. esztendejében, 1795. június 26-án hunyt el (JBQ5J1). A viszonylag jó állapotú, trapéz keresztmetszetű, láb felé kes- kenyedő koporsófedélen jól meg lehetett figyelni a díszítés és feliratozás szerkezetét. A gerincen bronzszegekkel kivert, karéjosan lekerekített végű kereszt van, melynek szárai lelógnak az oldalakra, megosztva a szövegmezőt. A halott jobb oldalánál az „itt nyugszik .........életének.... esztendejében”, fejénél kereszt és az IHS, baljánál az „Úrnak adta lelkét" felirat és a pontos dátum olvasható. Lábánál keresztet, valamit a „Mária” feliratot koronaszerűen megszerkesztve verték be. A sírban fekvő nő fején széles, középen masnival díszített, szalagszerű főkötő, melyet az álla alatt kötöttek meg (JBQ5J2), nyakánál pedig rojtos szélű, mellén keresztben átalvetett kendő volt (JBQ5J3). (8. kép) A jobb oldali lengőbordáknál 4, a bal medencénél további párizsi kapcsok voltak, és két, rugalmas anyagból készült merevítő pálcika is előkerült ezen a részen (JBQ5J4). Ugyancsak a medencetájékon volt az olvasó, melynek áttört gyöngyei között két-két kis kezet és lábat ábrázoló szem, végén pedig kis kereszt volt. Formáján túl beosztását, gyöngyeinek magasabb számát tekintve is eltér a többi sírban talált tizedes beosztású olvasóktól (JBQ5J5). (9. kép) A kézfejet kesztyű takarta, melynek csak a hüvelykujjnál volt egy rövid, nyitott ujja (JBQ5J6). Alacsony sarkú papucsa a combcsonton keresztbe téve feküdt (JBQ5J7). Derekán húzott kötényét sikerült viszonylag egyben kiemelni (JBQ5J8). A maradványok felszedése után a jobb medencelapát alatt egy teljesen elrozsdásodott, kulcsfejhez hasonló vasdarab került elő (JBQ5J9). 6. sír A kriptafülkét felnyitva jól látható volt, hogy a koporsót fémszálas csipkével díszített textillel vonták be, melyet a koporsófedélhez a díszítéshez és a feliratozáshoz is használt szögekkel rögzítettek (JBQ6J1). Csak anyagvizsgálattal lehet eldönteni, hogy a zöldre oxidálódott fémfonal, illetve a szö64
