Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Irodalom- és művészettörténet - Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette VIII. A Szolnoki Művésztelep 1949–1950
Tisicum XVIII. SZABÓ ISTVÁN Ami Szolnokot országosan is ismertté tette A Szolnoki Művésztelep 1949-50. Az 1949-es esztendő művészteleppel kapcsolatos bedek- kere ismét csak a Szabad Művészet aktuális évfolyama. Ez adja a legkövetkezetesebb regisztrációját mind a fővárosban, mind pedig a vidéken zajló képzőművészeti eseményeknek, így annak a féltucatnyi szolnoki hírnek is, amik már az 1945 után újjáéledt-újraindított kolónia tevékenységét jelentik Baranyó Sándor, Benedek Jenő, Botos Sándor, Chiovini Ferenc és Patay Mihály nevéhez köthetően. A lapszámokból kirajzolódó gyér számú eseményhez ezen túl csak a helyi sajtó néhány híre társítható színesítő anyagként, mivel a képzőművészet másik két hivatalos fóruma, az Alkotás és a Magyar Művészet 1949-ben megszűnt. A Szabad Művészet 1949. évi tizenkét folyóiratszámában ugyanakkor rendszeresen ott találjuk a tagságukat soha el nem veszített egykori szolnoki vendég- vagy törzstagokról szóló írásokat, szóban és képekben megjelenített pályaképeiket, kiállításokon szerepeltetett alkotásaik méltatását, értékelését. S jóllehet, figyelmünket elsősorban a fentebb nevesített alkotók felé fordítjuk, a munkásságukat már Szolnoktól távol, elsősorban a fővárosban folytató egykoriakkal kapcsolatos adatok felsorakoztatását is mindenképpen szükségesnek ítéljük. Nemcsak azért mert véleményünk szerint szorosan hozzátartoznak a kolónia történetéhez, de azért is, mert az egykor Szolnokról induló vagy ahhoz kötődő művészetük - talán Szolnok hatására is - ekkorra lesz a legérettebb, ami még a legszigorúbb mércével mérő ítészek számára is komoly tényezőt jelent a kolónia tevékenységét mérlegelők serpenyőjében. A Szabad Művészet 1949. évi február-márciusi számában a Magyar Képzőművészek Szabadszervezete Vidéki Szervezési Osztályának vezetője, Toroczkai Oszvald számol be a vidéki csoportok 1948-as évi teljesítményéről. Arról az időszakról tehát, amelyet a szolnoki művésztelep vonatkozásában a már rendbe hozott műtermekbe beköltöző művészek munkássága jelzett (Benedek Jenő, Botos Sándor, Chiovini Ferenc, Patay Mihály). Toroczkai még 1947-ben írja: „...24 helyi csoport alakult a nagyobb vidéki városokban és 50 községben léptek működésbe megbízottjaink... Hivatalos statisztikai adatok szerint i948-ban a vidéki csoportok ösz- szesen 70 képzőművészeti kiállítást rendeztek 150 tárlatvezetéssel (és) számos képzőművészeti előadást tartottak..."' 1 TOROCZKAI Oszvald 1949/b. 202-203. Ebből - az említett szám szabadszervezeti közleményei szerint - Szolnok egy kiállítással és négy tárlatvezetéssel szerepelt. A kiállítást a Szolnoki Kultúrnapok keretében rendezték a vármegyeház dísztermében a felsorolt új teleplakók munkáiból, s ezen a tárlaton történt az említett négy tárlatvezetés is.2 Az év első kiállítási beszámolóját olvasva megtudjuk, hogy a Rippl-Rónai Társaság Nemzeti Szalonban megrendezett kiállításán a régi kolóniabeliekkel (Duray Tibor, Marosán Gyula) együtt az új „telepes” Benedek Jenő is szerepelt, akinek a magát meg nem nevező recenzens Munka után című festményét úgy értékelte, hogy: „...képében van reális levegő, mélység, hangulat."3 Márciusban a tárlatok kalauza, Fenyő A. Endre a Szabad Szervezet helyiségében egymást követő csoportkiállításokról véleményt mondva azt fejtegeti, hogy „...ezek létjogosultságát a közös eszmei tartalom vagy akár témakör azonossága teszi indokolttá és jelentőssé, amit a bányavidéki kiállítás vagy közösségi kiállítás példája igazol... (A március 19-30 közötti rendezvény azonban nem ilyen. Ezen csupán) ... nyolc festő és egy szobrász került egy tető alá, megannyi más-más szándékú és képességű művész, akiket valójában csak a közös kiállítási helyiség fog össze... (A kiállítók között szerepel) ...a grafikus Patay Mihály is, akinek fametszetei... erőteljesek, valóságos élettel telítettek. Különösen tetszettek: Ökrösfogat, Cséplés és a jó karakterábrázolású munkás parasztfejei. Patay Mihály a realizmus útját járó grafikusaink közé tartozik, akinek műveivel gyakrabban szeretnénk találkozni...” Mondandójának hiteléül írását Patay KubikuPatay Mihály: Ökrösfogat (1949) sok című erőteljes fametszetével illusztrálja.4 A recenzens kívánsága még ugyanebben az esztendőben teljesül, mert - mint ahogy azt Végvári Lajos hasonló kiállítási körképéből 2 TOROCZKAI Oszvald 1949/a. 127. 3 Kiállítások... A Rippl-Rónai Társaság kiállítása a Nemzeti Szalonban. In: Szabad Művészet 111/1. (1949. január) 32. 4 FENYŐ A. Endre 1949/c. 218-219. 610
