Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)

Irodalom- és művészettörténet - Bistey András: Egy szolnoki prózaíró a XX. század közepéről

Tisicum XVIII.

Gyomai elbeszélésének főhőse egy vak parasztember, akinek az egyik szemét ostor verte ki, a másikkal pedig hályog miatt nem lát. Kétségbeesésében már-már öngyilkosságra gondol, hiszen a betevő falatot sem tudja így megszerezni, attól fél, hogy koldusbotra jut, amikor a termelőszövetkezet elnöke elhívja a szövetkezet irodájába telefonkezelőnek a megélhetéshez elegendő fizetésért. Majd pedig, mint szövetkezeti tagnak, már jár neki a társadalombiztosítás, és megoperálják: sikeresen eltávolítják az egyik szeméről a hályogot, így legalább a fél szemére visszanyeri a látását.

Az írás nem nélkülöz némi didaxist, de a történet reális, a vak ember kétségbeesése emberileg érthető, átélhető, és Gyomai a befejezésben is mértéktartó. Stílusa letisztult, egyszerű és világos.

1957- 58-ban, Szurmay Ernő adatai szerint mintegy harminc tárcája jelent meg a Szolnok Megyei Néplapban, és ezzel a legtöbbet publikáló szerzők egyike lett. Továbbra is elsősorban a parasztság életéből választotta témáit, a kor szellemének megfelelően ezekben és a következő években is főleg a mezőgazdasági szövetkezetek szervezése és az ezzel együtt járó konfliktusok jelentek meg az írásaiban.

1958- ban Tiszapart12 címmel napvilágot látott a Szolnok megyei írók antológiája, amelyben Gyomai György Bádogtalpasok című elbeszélésével szerepel. Ebben visszanyúl tanyasi tanítóként szerzett élményeihez - az anekdotikus írás egy régi történetet idéz föl a felszabadulás előtti időkből. A tanyasi gyerekek, hogy egyébként is csak télen viselt cipőjük ne kopjon annyira, bádogdarabot kötnek a talpára, úgy járnak iskolába. Egyszer híre jön, hogy a földbirtokos gróf meglátogatja az iskolát és ajándékot is hoz. Mindenki izgul, találgatják, hogy mi lesz az ajándék, legtöbben új cipőt szeretnének agyonfoltozott, lyukas lábbelijük helyett. Annál nagyobb a csalódásuk, amikor a gróf rossz verseinek saját kiadásában megjelentetett díszes kötetét ajándékozza a tanyasi iskola tanulóinak. A történet csattanója, hogy másnap, bádog helyett a legtöbb gyerek a könyv vastag, kemény fedelét köti a cipőtalpa alá, úgy megy az iskolába.

Gyomai György prózája folyamatosan fejlődött a letisztultabb, korszerűbb stílus felé. A Mihály és a Bádogtalpasok ennek a fejlődésnek a csúcspontjai. A változás meglehetősen lassú volt, a szerző mintegy húsz év alatt jutott el az említett elbeszélésekig. Ha ennek az okait keressük, elsősorban Gyomai hosszú elszigeteltségére kell gondolnunk. Nem tudjuk, hogy mi jutott el hozzá a tanyára, mit olvasott, de valószínű, hogy tanyai tanítóként két évtizeden át kevés kapcsolata volt a modern irodalom műhelyeivel. Egy későbbi, a Szolnok Megyei Néplapban 1955-ben megjelent visszaemlékezéséből12 13 tudható, hogy találkozott Móricz Zsigmonddal az író egyik szolnoki tartózkodása idején. Nagy tisztelettel ír róla, de ez az ismeretség alkalmi jellegű volt. Móricz hatott a

12 Tiszapart 1958.

13 GYOMAI Görgy 1955. 4.

munkásságára, de Gyomai stílusában, a pálya első részében inkább a korai, idővel Móricz által meghaladott Sárarany hatása érződik, amelytől Gyomai csak évtizedek alatt tudott eltávolodni. Mesterek és ihlető, magával ragadó környezet híján önmagára volt utalva, mindenért sokkal jobban meg kellett küzdenie, magának kellett fölfedeznie, amit ösztönző példák nyomán sokkal kevesebb erőfeszítéssel és gyorsabban is elsajátíthatott volna. Hogy mit veszített ezzel, arra a szintén Szolnokon élő és alkotó Tabák Lajos fotóművész pályájából lehet következtetni. Tabák megtalálta és Szolnokról is fenn tudta tartani a kapcsolatot Kassák Lajos körével, s annak inspiráló hatása elősegítette a fejlődését, segítette, hogy a fotóművészet modern áramában országosan ismert, nemzetközi kiadványokban, kiállításokon szereplő jelentős művésszé válhatott.

Egy „szolnoki” regény az ifjú olvasóknak

Az Ifjúsági Könyvkiadó 1956-ban megjelentette Gyomai György Nádi farkasok'4 című ifjúsági kisregényét. Ez a rövid, összesen 88 oldalas könyv szorosan illeszkedik az 50- es évek első felében megjelentetett hazafias témájú ifjúsági könyvek sorába. Ezek egy része a Hazáért és szabadságért sorozatcímmel, kezdetben nemzeti színű borítóval kiadott 3-4 íves kisregények között jelent meg. Gyomai könyve nem ebben a sorozatban látott napvilágot, de témája és megírásának módja miatt akár oda is beilleszthették volna.

A történet a kuruc korban játszódik Szolnokon és a város környékén elterülő mocsárvilágban, ahová a nép gyakran elmenekült a dúló, fosztogató ellenség elől. A várban még labanc katonaság van, a katonák és a sótisztek kegyetlenül sanyargatják a népet. A regény föleleveníti a pásztorok, a hajórakodók világát, a kurucokra váró nép forrongó indulatait.

A regény főhőse a tanulmányait megszakító Gáspár diák, aki beáll a sórakodók közé, és egyik társa védelmében vízbe löki az egyik önkényeskedő sótisztet, aki a Tiszába fullad. Gáspárnak menekülnie kell, átúszik a folyón, és elrejtőzik a parti erdőben, az üldözésére küldött katonák nem találják meg.

Ám mielőtt elhagyná a várost, el akar búcsúzni kedvesétől, de a katonák csapdát állítanak neki, elfogják és a börtönbe hurcolják. Halál várna rá, már ácsolják a vérpadot, de öccse, Miska megmenti. A rábízott csordát a kivégzés előtt beűzi a városba, és az így keltett zűrzavarban nemcsak Gáspár menekül meg, de a közelben portyázó kurucok a várat is elfoglalják, kihasználva a labancok zavarodottságát.

Mint ahogy a falusi-tanyasi népnek szánt írásaiban is határozottan törekedett egyszerűségre, Gyomai ugyanezt teszi az ifjúság számára írott regényben is. A cselekmény világos, könnyen követhető, a párbeszédek pergőek, némi Jókai-ha- tás érezhető rajtuk. A szándékolt egyszerűségből azonban

14 GYOMAI György 1956.

606