Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)

Néprajz - Sz. Tóth Judit: Szent kötelesség. Úrnapja a Buda környéki német településeken

Tisicum XVIII. Készül a virágszőnyeg, Pilisvörösvár (Sz. Tóth Judit felvétele) létrehozására törekednek. Erre mint alkotásra büszkék, fény­képen meg is örökítik. Az úrnapi körmenet ma kizárólag egyházi esemény, me­lyen a hívek részt vesznek, de többen vannak nézelődők is. A hívek sorában újra jelen vannak kisebb közösségek saját formaruhájukban. Ilyenek a hagyományőrző kórusok, me­lyeknek alapvető szerepe van a német tájnyelvi énekek fenn­maradásában, egységes öltözetük etnikai hovatartozásukat jelzi. A hívő katolikus emberek - ugyanúgy, mint korábban - ma is településükön, saját templomukban vesznek részt az ünnepen.32 Középkorú, idősebb asszonyok olykor a máshol élő családot képviselik, számukra is visznek az úrnapi virág­ból. Az ünneplés ideje lerövidült, a körmenet végéig tart.33 A sátrakról, sátrakból mindenki igyekszik pár szál virágot hazavinni, még a nézelődők is, ők emlékként. A csokrokat a díszítésben segítőknek osztják szét, az oltáron lévő ne­mes virágból a család visz a temetőbe és a szobába, ahol megszárítják. A főhelyen lévő csokrot a templomba szokás vinni. Néhol az oltárt és környékét a körmenet után azonnal lecsupaszítják, előfordul, hogy a háziak által odavitt csokrot is elviszi valaki, nem tisztelve vagy nem ismerve a szokást. Az úrnapi koszorút és csokrot a körmenetben viszik az asszonyok, és már megszentelve adják oda másutt élő gyerekeiknek, unokáiknak. A legidősebb generáció tagjai ma sem teszik be a házba. A közép- és fiatalabb generá­ció körében él a szokásgyakorlat az úrnapi virág hazavitele, de a tartalma megváltozott: már beviszik a lakásba. És bár szentelményként tekintenek rá, nem használják (villámláskor nem alkalmazzák). 32 Emiatt nincs összehasonlítási alapjuk, hogy más települések ünnep­léséről véleményt mondanak. Egyetlen viszonyítási alap Budaörs, amit képekről, újságokból, elbeszélésekből ismernek. 33 Ha egy plébános több településen szolgál, valahol kénytelenek a mi­sét korán kezdeni. A szertartásnak délelőtt 9-10 órára vége van. Az oltárok előtti kis virágszőnyeget, ahol nem úttesten van (templomkertben, füvön, kápolnában), néhol meg szokták hagyni. Megszűnőben van a tudás, amely a szentelmények- nek mágikus erőt tulajdonított. Általában már nem kezelik szentelményként a sok növényt. Az életmód átalakulásával megszűnt a „felhasználás” lehetősége és ezzel igénye is. Nincsenek állatok, nincs istálló, ahová a zöld lombot vinni lehetne, az ágakat elégetik vagy a hulladékgyűjtőkkel elszál­líttatják, komposztálják. A virágszőnyeg megmaradt szirmait mint zöld hulladékot, elszállíttatják, de van, ahol szétszórják az erdőben. A szentelmények közül a virágkoszorút még kö­tik néhány településen, ott még fellelhető a hozzá kapcsoló­dó, annak bajelhárító erejébe vetett hit. A sátrakról szedett úrnapi virág már mint vallási jelkép kerül be az otthonokba. 524

Next

/
Thumbnails
Contents