Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Néprajz - Lukács László: Szőlőhegyi Szent Orbán ünnepek
Tisicum XVIII. „Régóta egy megszokott forgatókönyv szerint dolgozunk. A borverseny győztesei a legjobb fehér- és vörösborral meglocsolják az Orbán-szobrot, majd pedig fogadalmat tesznek a borlovagrend tagjai előtt, hogy amíg a hajósi pincékben van bor, addig nem pusztítják a vizet. Nagy az érdeklődés a hordóemelésnél és hordósaccolásnál, csakúgy, mint az Orr-bán megválasztásánál. Sok művészeti csoport kap lehetőséget, hogy fellépjen. Ezek tehát nem változnak az évek alatt, mint ahogy az sem, hogy mindig van népművészeti kirakodóvásár is. A hajósi borünnep ma már úgy beivódott a köztudatba, hogy messze híre van."3' A Johannes Gutenberg Egyetem (Mainz) néprajz szakos hallgatói 1994 és 1995 nyarán néprajzi terepkutatást végeztek Hajóson. Helyszíni kutatásaik eredményeként jelentették meg a falu politikai rendszerváltást követő mindennapi életét bemutató könyvüket: Hajós - ein ungarndeutsches Dorf im Umbruch címmel.31 32 Gertraud Kloos tanulmányában (Tourismus in Hajós) témánkról a következőket írta: „Az Orbán ünnepet a nyolcvanas évek elején a borászat és az idegenforgalom támogatására honosították meg. A rendezvény kezdeményezője Alföldi Albert volt. Szervezői a község, támogatója a megye, de minden helyben szükséges előkészületet, pl. a közterületeken a takarítást, a község végez el. A látogatók száma az utóbbi években mintegy húszezerre nőtt. Ez egyrészről szervezési problémákat okoz, másrészről az ünnepet a település gazdasági tényezőjévé tette. Az ünnepet mindig májusban a Szent Orbán napját követő vasárnapon a Pincefaluban rendezik meg. A helyi lakosok elmondása szerint nagy népünnepéllyé fejlődött: borkiméréssel, pörköltfőzéssel, kolbász- és szalonnasütéssel, fagyialtos sátrakkal, cserépedény-, kép-, bőrdíszmű-, kötöttáru- és kosárárusokkal. „Szörnyű sok ember.említette egy idős adatközlő. Egy édesanya attól félt, hogy ebben az embertömegben kábítószer probléma is megjelenik, Budapestről és környékéről behozzák a fiatalok, akik a rendezvény idejére a Pince falu közelében tábort ütnek. Ezek nem adnak jó példát a hajósi fiataloknak. Mindezek ellenére az Orbán ünnepet általában szépnek találják, amely az egyetlen valóban nagy esemény a falu életében. Szívesen emlékeztek vissza az adatközlők a rendezvény első éveire. Napjainkban is, ha az ünnepre vendégeket várnak, megfelelően felkészülnek: „Már előző nap otthon mindent előkészítek, sós süteményt sütök, amit az asztalra teszek, amikor a vendégek megérkeznek. Pörköltet főzök, de a húst, hogy egészen friss legyen, kinn sütöm meg a pincében." Az Orbán-ünnepen a nagy vendégsereg ellenére aránylag kevés bort adnak el, mivel a barátokat, ismerősöket, de a többi vendéget is ingyen megvendégelik a pincében. S. asz- szony említette a férjéről: „Ő egy fillért sem kér, mert ez az ő ünnepük, ahol inniuk kell!"33 A Duna Menti Tartományok és Megyék Munkabizottsága a közelmúltban elkészíttette egy nemzetközi turisztikai tanácsadó céggel a hajósi Pincefalu idegenforgalmi lehetőségeinek és fejlesztésének elemzését. Ebben a munkában említés sem történik a hajósi Orbán-ünnepről, amely negyedszázada több ezer látogatót vonz. A turisztikai elemzéshez mellékelt, a Pincefalu fejlesztéséhez ötleteket adó térképen az Orbán-szobrot fel sem tüntették. Hajós 1984-ben hatást gyakorolt a távoli Velencére, majd ezen keresztül az 1990-es években számos más Fejér megyei bortermelő község Orbán-ünnepére is. 31 ALFÖLDI LAPOK 2001. május 31. 5. 33 KLOOS, Gertraud 1996.196-197. 32 SCHELLACK, Fritz 1996. 512
