Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Néprajz - S. Lackovits Emőke: Szent János bora, Szent János áldása
Néprajz dókba azért imádkozva, hogy Isten gazdag és szerencsés bortermést adjon a következő esztendőben is.31 Göcsejben, Kiskanizsán is öntöttek a szentelt borból minden hordóba. Nemessándorházán közben a következőket mondták: „Szent János áldása maradjon benne ebben a drága borban, hogy meg ne ártson a Jézust dícsérőknek!” A bólyi, az eleki és a gyöngyöspatai borosgazdák szintén öntöttek minden hordójukba Szent János borából, ha többet nem, legalább néhány cseppet.32 A XVIII. és a XIX. századokban, sőt, a XX. század elején még a lakodalmakban is rendszeresen ittak szentelt bort vagy Szent János-bort. A XIX. században a stájerok ezzel kezdték az esküvői lakomát. így tettek a taranyi szlovének is. Mezőkövesden a keresztelő és a halotti tor borát a cserépből készült ún. jancsikorsóban tették az asztalra, ez volt a „mennyei lakoma". Ezt az edényt máskor és másra nem használták.33 Tirolban Szent János borából mindig öntöttek a lakodalmas borba is, hogy az egész mennyiség megszen- telődjön tőle.34 Göcsejben a megtévelyedett emberrel, gyermekkel szentjánosi bort itattak. Szegedi hagyomány szerint, amint Kálmány Lajos, majd Bálint Sándor feljegyezték, Szent János nevében ivott borral kellett a malomba és a keresztút- ra menni a gyanútlan emberre ott leselkedő rontások elhárítása érdekében. Sötétségben való félelem ellen is itták. A szőregiek minden bűbájos és bűbájosság ellen erőt merítettek a szentjánosi szentelt borból.35 Bortermő vidékeken többfelé ismert szokás volt, hogy a Szent János napi szentelt borral a szőlőt is meghintették. Ez a szokás szórványosan a Balaton-felvidék néhány falujában ugyancsak megmaradt. Dörgicsén a Szent János napján megszentelt borból eltettek, majd január 22-én, Szent Vince napján elővették, és kivitték a szőlőbe, itt a szőlőtáblát körbejárták, azaz mágikus körbe foglalták, majd ezt követően a szentelt borral kereszt alakban meghintették az egész szőlőt, hogy bőséges termést szüretelhessenek, és a borban bő- völködhessenek. A szentelt borral mint szentelménnyel és a kereszt jelével igyekeztek a szőlő kártevőit elűzni és távol tartani, amely egyik előfeltétele volt a gazdag termésnek. Ugyanakkor ezzel a közvetett áldással az időjárást is megpróbálták kedvezően befolyásolni, amely a szőlő és a bor szempontjából ugyancsak nem volt elhanyagolható. Mezőfalván a szentelést követően vittek a szenteltből a szőlőbe, és a szőlőtáblát kereszt alakban meglocsolták vele a jó termés biztosítása érdekében.36 Dunaszentmiklóson, Kesztölcön közvetlenül a bor megszentelése után vittek belőle a szőlőbe, és annak négy sarkát meghintették vele. Aki Kesztölcön nem 31 SCHWARZ Elemér 1929. 70. 32 BÁLINT Sándor 1977. 93. 33 BÁLINT Sándor 1977. 93-96. 34 FREIHERR von REINBERG-DÜRINGSFELD, Otto 1898. 467. 35 BÁLINT Sándor 1977.101. 36 GELENCSÉR József-LUKÁCS László 1991.156. tudott ilyenkor valami oknál fogva a szőlőbe kimenni, az a szőlőtábla felé fordulva végezte el a szentelt borral a szentelést. Bágyogon, Rábaszováton kereszt alakban a vetőmagot hintették meg vele, Rábagyarmaton pedig a vetőbúzába keverték,37 de a vetőbúzát is meglocsolták vele a jó termés érdekében. Utóbbit a Somló környékének falvaiban is gyakorolták. Szentbékkállán a borosgazdák Szent János napján metszettek néhány szőlővenyigét, majd vízbe tették, és belőlük a következő esztendő termésére következtettek. Német közösségekben a szentelt bor neve Johannes Wein (Johannes Wái = János bor). Az evangélista ünnepe és a hozzá kapcsolódó szentelmény különösen népszerű volt német nyelvterületen, német közösségekben. Nem véletlen ez, s így a magyarországi németek körében sem véletlen, hogy annyira közkedvelt volt Szent János evangélista napja, hisz a pogány germánoknál a téli napforduló körüli időszakban az isteneiknek bemutatott áldozatot a tiszteletükre rendezett mértéktelen borivás követte. Ezt tette kereszténnyé az Egyház a Szent János napi borszenteléssel. Ennek eredményeként pedig a német nyelvterületen rendkívül kedveltté és tiszteltté lett Szent János személye, napja, az ekkor megszentelt bor, továbbá a tiszteletére történő emlékivás. Azonban német nyelvterületen sok helyen még a XIX. században is Szent János ünnepe összekapcsolódott Szent István vértanúéval. Több adat tanúskodik ugyanis arról, hogy számos közösségben Szent István vértanú napján énekelve mentek végig a falun és a protomártírról az „István kannából" történő ivással emlékeztek meg. Ugyanígy tettek sok helyen december 27-én, János evangélista ünnepén is. Katolikus vidékeken, így Bajorországban ezen a napon az említett időben minden esztendőben megszenteltették a bort, amelynek egy részét ott, a templomban, másikat pedig otthon fogyasztották el. Svábföldön a gazdák egy általuk elegendőnek tartott mennyiséget vittek a misére, amiből egy-két kortyot akkor ittak, amikor a plébános a következőket mondta: „Igyatok ebből a kehelyből a keresztény testvériség megőrzésére!” A maradékot hazavitték, hogy a család minden tagja részesüljön belőle, de mindig eltették egy részét a „Szent János áldásnak” a veszélyes esetek elhárítására. Azt tartották: ahogy a szent evangélista megtörte a mérget, ugyanúgy a Szent János-áldás vagy János-korty is elhárítja a veszedelmet, és megvéd a tisztátalan, nem szent dolgoktól. A Duna melletti Friedingenben azt mondták: „Szent János áldásával minden sikerül!” A csehországi németek a megszentelt bort búcsúkortyként itták, hogy békességgel keljenek útra. A Lech völgyében pedig meggyőződéssel vallották, hogy az 37 BÁLINT Sándor 1977. 93-95. 499
