Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Régészet - Fodor István: A belső-ázsiai normád népek halottas szokásainak sajátos eleme, a tul
Tisicum XVIII. annak, hogy ilyenkor ezek lelke ongonná, a nemzetség védőszellemévé változhatott.37 Sislo megalapozott feltevése szerint az Altáj-Szaján vidéki nomád török népeknél az idők folyamán a halott továbbélő szellemétől való félelem megerősödött, s ezért hagyták el a legtöbben a túl készítésének szokását. Ezzel szemben a közép-ázsiai törököknél (üzbégek, korezmiek) nem volt jellemző a fenti folyamat, itt tehát megőrződött a régi szokás.38 A szerző kísérletet tett arra is, hogy megállapítsa e szokás régiségét. A szakirodalom korábban arra utalt csupán, hogy a túl állítása igen régi időkre megy vissza. Maga a szó kimutatható már a türk időkben is, szintén özvegy jelentésben.39 Sislo feltételezi, hogy ez a jelentés másodlagos lehetett, korábban a halott lelkét jelentette. Erre utal bizonyára az altaji •nana s a tuvai yula szó, amelyek jelentése: lélek. A halotti bábu neve tehát a hasonló alakú ősi török szóból származhatott, s csak később tapadhatott hozzá az özvegy jelentés.40 Az összehasonlító vallástörténeti kutatások fényében abban sem igen kételkedhetünk, hogy a túl pontosabban milyen léleknek lehetett a burka. A kiváló észt néprajzkutató és vallástörténész, Ivar Paulson számos szibériai nép hiedelmei alapján szűrte le azt a máig helytálló következtetést, hogy az észak-eurázsiai népek lélekhite eredetileg a két emberi lelket feltételező hiedelemre megy vissza. Úgy vélték, hogy az embernek (s hozzá hasonlóan az állatok egy részének is) két lelke van: a testlélek (Körperseele) és a szabadiélek (Freiseele). Az előbbi az ember mellüregében lakozik, s addig él, amíg az emberi test, amíg az ember lélegzik. (Ezért nevezték lélegzet-léleknek is.) Ekkor a testtel együtt végleg elenyészik. A szabadlélek viszont a fejben tanyázik, de onnan hosszabb- rövidebb időre eltávozhat. (Ezzel magyarázták az álmot, s úgy vélték, hogy ha e lélek hosszabb időre elhagyja a testet, az ember megbetegedhet, sőt meg is halhat. Ezért az orvosló sámánok mindent megtettek, hogy az árnyékleiket minél előbb visszacsalogassák.) Hívták ezt a lelket árnyéklé- leknek is, mint az ősi finnugor népek, köztük a mi elődeink. Ez a finnugor eredetű ősi szó az isz volt, amely mára már kikopott nyelvünkből.41 Ez a szabadiélek vagy árnyéklélek - a testiélektől eltérően - nem enyészett el a test halálakor, hanem egy ideig még tovább élt, és tulajdonképpen az elhunytat képviselte az élő közösségben. Ártó lélekké vált, ha nem tartották be a halott búcsúztatásának ősi szabályait. Ezért 37 ZELENYIN, D. K. 1936. 279. 38 SISLO, B.P. 1975.252. 39 GABAIN, A. 1950. 344.; NADELJAEV et al. 1969. 585. - A szó az egyik tuvai rovásírásos türk feliratban is előfordul: ABRAMZON, Sz. M. 1971. 330. 40 SISLO, B. P. 1975.252. 41 PAASONEN, H. 1910. 346-347. igyekeztek kedvében járni, terítettek számára az asztalnál, elkészítették földi lakóhelyét, a halotti bábut.42 Paulson következtetéseit azóta - tőle függetlenül - mások is megerősítették, főként a finnugor népek hiedelmeiben.43 E kettős lélekhit azonban a térség szinte minden népénél tetten érhető, nyelvi hovatartozásuktól függetlenül. Csak példaként említjük a kirgizeket, akik a szabadleiket légy alakjában képzelik el s légyléleknek nevezik,44a korezmi üzbégek madár, a tadzsikok pedig galamb képében látják.45 Eredeti formájában azonban ezt az ősi lélekképzetet az elmúlt két évszázadban a néprajzkutatók általában már nem tudták megfigyelni. A korezmi üzbégeknél például talán csupán néhány közmondás őrizte meg emlékét,46 legközelebbi nyelvrokonainknál, az obi-ugoroknál pedig úgy módosult ez az elképzelés, hogy a nőknek négy, a férfiaknak pedig öt lelkűk van.47 A fentiek alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a közép- és belső-ázsiai népek ősi hite szerint a halál után továbbélő szabadlélek számára burkot készítenek, a tűit, ami az elhunyt képmása a teljes gyászidő (egy év) alatt. E lélek- burok lehet bábu, de pika vagy kopja is. Egy év letelte után azonban a bábut vagy a pikát megsemmisítik: vagy elégetik vagy pedig a sírba teszik, a törött pikát a sírhalomba szúrják. Ekkor tehát megszűnik a halott szabadleikének a szerepe, az élők végleg búcsút vesznek tőle. E ponton utalnunk kell egy másik, igen közeli párhuzamra. A halottas szokások iránt érdeklődő kutatók körében ugyanis régóta jól ismert tény, hogy igen közeli szokásokat figyeltek meg a nyelvrokonaink, a finnugor népek körében is. Az ősi hiedelmeket megőrző rokonnépeink a halott szabadleikének szintén bábu alakjában készítenek lélekburkot, s azt szintén megőrzik egy bizonyos ideig, majd úgyszintén megválnak tőle, sok helyen eltemetik.48 A különbség mindössze annyi a belső-ázsiai török népek hiedelméhez viszonyítva, hogy náluk a pika vagy kopja nem kap szerepet, mint a halott szabadleikének burka. Mivel a mi őseink a finnugor nyelvcsalád közösségéből szakadtak ki, majd önálló népi létüket pusztai nomád népként élték jó egy évezreden át, önkéntelenül felötlik a kérdés: körükben élt-e ennek a hiedelemnek valamelyik formája. S általában véve, milyen távolra nyúlnak vissza az időben e szokás szálai? A választ majd a közeljövőben megírandó dolgozatunkban keressük. 42 PAULSON, 1.1958.223-314. - Paulson eredményeit a magyar kutatók közül Dienes István ismertette a legbehatóbban, s mesterien alkalmazta azt a honfoglaló magyarság lélekhiedelmének rekonstrukciójánál: DIENES István 1978. és 1978/a. 43 GENING, V. F. 1977. 25-26.; KOSZAREV, M. F 1991.166.; VLADI- KIN, V. E. 1994.155. Vö. FODOR István 2005.16-17. 44 SÁNTHA István é.n. (2006) 190. 45 SZNESZAREV, G. P. 1969.114. 46 Uo. 109. 47 CSERNYECOV, V. N. 1959.117. 48 VÉRTES Edit 1990.137-138.; FODOR István 2008. 78-80. 48
