Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Régészet - Fodor István: A belső-ázsiai normád népek halottas szokásainak sajátos eleme, a tul
Régészet Fodor István A belső-ázsiai nomád népek halottas szokásainak sajátos eleme, a túl 1946-ben a neves orosz turkológus, Sz. E. Malov tiszteletére Kirgíziában megjelent kötetben látott napvilágot Sz. M. Abramzon dolgozata, amelyben a kirgiz s néhány más belső-ázsiai és szibériai nép egyik figyelemre méltó halottas szokásáról számolt be. Elsőként M. Sz. Andrejev 1928-as, a fergánai völgyben tett megfigyelését idézte fel. Eszerint, ha meghal egy kirgiz férfi, házában elkészítik halotti bábuját: az ágyon függőleges helyzetbe állított párnájára terítik az elhunyt köntösét, tetejére feltekerik turbánját. A halotti bábut a kirgizek túl-nak nevezik,1 s a helyiség egyik sarkában állítják fel, amelyet elfüggönyöznek. E helyet csak tisztelettel szabad megközelíteni, általában ennek közelében van az özvegy fekhelye is, aki itt siratja el férjét. A bábut egy évig, az éves halotti emlékünnepig tartják meg.2 A kirgizek közt annak is megmaradt az emléke, hogy régen ezeket a bábukat fából készítették, s az év letelte után a tűzbe dobták. (Hasonló szokást jegyeztek fel a tuvaiaknál is.)3 Ezután a szerző - G. N. Potanyin nevezetes könyvét idézve4 - a szomszédos kazahoknál meglévő, szinte részleteiben is azonos szokására utal. Itt a férfi halála után özvegye halotti bábut varr, amelynél a nap meghatározott óráiban imádkozik, majd este maga mellé fekteti az ágyba. Hasonló szokás dívik a szamojéd nyenyeceknél is, ahol a bábut az özvegy férje ruhájába öltözteti, étellel kínálja, este pedig ágyába fekteti. így megy ez egy éven át. Ugyancsak egy évig eteti-itatja (kásával és vodkával) férje bábuját az özvegy az észak-kaukázusi oszétoknál.5 Végezetül a szerző megjegyzi, hogy az Andrejev által feljegyzett kirgiz szokás - amelynek óriási területen megtaláljuk párhuzamait, s nyomát megfigyelték a szóban forgó népek folklórjában is - az ősi lélekhit és túlvilági elképzelés igen fontos eleme.6 1 JUDAHIN, K. K. 1965. 764. A szó jelentése: a halott férj képmása, özvegy (H3o6paaceHHe yMepmero Myaca, BflOBa). 2 ABRAMZON, Sz. M. 1946. 5. 3 ABRAMZON, Sz.M. 1971.329. 4 POTANYIN, G. N. 1883. 699. 5 ABRAMZON, Sz. M. 1946. 5-6. Vö. POTANYIN, G. N. 1883.; KALO- JEV, B. A. 1989., 183-184. 6 ABRAMZON, Sz. M. 1946. 7-8. E kérdésnek 1975-ben B. P. Sislo szentelt újabb, jóval terjedelmesebb dolgozatot.7 Már írása címe is jelzi [A középázsiai túl és szibériai párhuzamai), hogy véleménye szerint ez a szokás eredetileg ugyan általános lehetett a török nyelvű népeknél, de később csak a közép-ázsiai törökökre volt jellemző, az Altáj-Szaján vidékén nem, bár a néprajzkutatók ez utóbbi területen figyelték meg legarchaikusabb változatait.8 Azt már W. Radloff kimutatta híres szótárában, hogy a túl szó a török nyelvek nagy részében megtalálható özvegy jelentésben.9 Megvan e szó megfelelője a csuvasban is, ahonnan átkerült a finnugor cseremiszek (marik) nyelvébe tuluk alakban.10 11 E kirgiz és kazah szokást így írja le G. I. Szpasszkij 1820- ban: „A temetés végeztével a jurtában bálványt állítanak, azt díszes ruhába öltöztetik, amely fölé páncélt vagy sodronyinget húznak, fejére sapkát tesznek. E bálvány előtt az elhunyt anyja, felesége és lányai (a férfinép nem) minden reggel és este napnyugta után térden állva siratják el a halottat, felemlegetik és dicsérik jótetteit, bátorságát, kézügyességét és családszeretetét. Felesége, aki legjobban szerette, véresre karmolja arcát, s ezt megismétli majd minden látogató érkezésekor. A halál után egy évvel szétszedik a bábut, meghívják a rokonokat és a közelben lakó kirgizeket, gazdagon megvendégelik őket, lovasversenyt vagy lovasjátékot rendeznek.”" Ugyanitt Sislo arra is felhívja a figyelmet, hogy a halott képmására nem mindig készítenek bábut, azt ruhája és legjellegzetesebb használati tárgyai is helyettesíthetik. így például gyakran a jurtában kifeszített kötélre terítik a halott kaftánját, ráakasztják nyergét, korbácsát, fegyverét és egyéb tárgyait, amelyeket a tor után leszednek. A halott azonban láthatatlanul is jelen van a jurtában, amelynek előcsarnokában gyertyákat gyújtanak s ezek negyven napig égnek.12 Ezt „lélekfény”-nek 7 SISLO, B. P. 1975. 8 Uo. 249. 9 RADLOV, V.V. 1905.1464. 10 Ld. RÄSÄNEN, M. 1920. 226. - A szó jelentése a cseremiszben: özvegy, árva (Witwe, Waise). - Erre a munkára Bereczki Gábor volt szíves felhívni a figyelmemet. 11 SISLO, B. P. 1975. 249. 12 A korábbi időkben azonban valószínűleg nem gyertyát, hanem mécsest gyújtottak. Divajev szövege arról tudósít, hogy a halál után negyven napig negyven kanócos, állati zsiradékkal telt mécsest égettek az elhunyt tiszteletére. Ld. DIVAJEV, A. 1898.185. - Katanov arról tudósít, hogy a kínai kazah-kirgizeknél a 40 napig égő mécseseket az elhunyt özvegye, vagy ha ő már nem élt, akkor lánya gyújtotta meg. Ld. KATANOV, N. F. 1895. 131. - A szibériai török népek ősi hitvilágának újabb összegzése: ALEKSZEJEV, N. A. 1980. 45
