Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Néprajz - P. Szalay Emőke: Úrihímzéses úrasztali terítők a tiszaderzsi református gyülekezetben
Néprajz tekinthető, amely megkülönbözteti mindkettőtől. Ez a megoldás az egész ország területén elterjedt volt.24 A tiszaderzsi gyülekezet zöld selyemfonalas, arany skófiu- mos térítőjének díszítményében feltehetően a liliom átalakult változatát láthatjuk. Ez a virág ritkábban fordul elő az úrhímzések mintakincsében, ennek ellenére díszesebb változata a Felvidéken,25 Erdélyben,26 és közelebbről meg nem határozott helyről27 származik. Az alsó csészelevelek külső karéjos megoldása a gránátalmát idézi. A két szín alkalmazása változatossá teszi a különleges díszítményt (jegyzék 8. sz.). Négyvirágos, két-két azonos elemből álló virágbokor Ebbe a csoportba azokat a virágbokrokat soroltuk, amelyek négyvirágosak ugyan, de az ágakon ülő elemek eltérnek, két-két motívum egyezik meg. Az idesorolható térítőkön a kompozícióban is némi eltérés mutatkozik. A szárak két megoldást követnek: az első csoportnál egy főág és mellékágak alkotják a szerkezetet, a másodiknál az ágak keresztezik egymást. A tiszaderzsi gyülekezet kilencedik meggyvörös-arany hímzésű térítője az első csoportba sorolható. A csigavonalas főszárról két mellékszár hajlik ki, tetejükön az előbbi terítő díszítőeleme, amelyet liliomhoz hasonlítottunk. A főág két azonos motívuma a gránátalmák harmadik változata, amelyen a gyümölcs belseje felé fordított karéjos csészeleveles forma jelenik meg (jegyzék 9. sz.). A szárakat változatos levelek és kacsok gazdagítják. A mintával teljesen megegyező díszítményt láthatunk egy debreceni térítőn.28 A szerkezet azonossága mellett minden elemnek, a gránátalmáknak, a másik főelemnek, valamint a leveleknek és kacsoknak mind a formája, mind az elhelyezése teljesen azonos. A hasonlóság olyan erős, hogy feltételezhető, azonos mintakép volt a hímzés alapja. A gyülekezet utolsó térítője szintén kék-arany hímzésű (jegyzék 10. sz.). Díszítményében ugyancsak gránátalmás virágbokorral találkozhatunk. Két különböző gránátalmát látunk, az egyik zárt formájú fűrészes csészelevelekkel, a másik felhasadt állapotú. Erőteljesen átalakult elemek, az elsőnél az egyszerű kör alakú közép a körbevevő levelekkel a gránátalmát idézi, amit erősít a körrel való kihangsúlyozása. A másik ornamentum, a felhasadás pillanatában lévő gránátalmára emlékeztet belül fűrészes csészelevelekkel, tetejéről nem maradt el a hármas levélke. — 24 PALOTAY Gertrúd 1940a. 42. 25 TORANOVA, Éva 1984. 91. sz. 26 PALOTAY Gertrúd 1940. 52.120. kép. 27 LÁSZLÓ Emőke 2001. 52.108. kép. 28 P. SZALAY Emőke 2000. 29. rajz. Hasonlóként a gyürei gyülekezet kendőjét említhetjük, amelyen a zárt gránátalmák ilyen megoldása jelenik meg.29 Itt is két különböző gránátalmát látunk, az egyik zárt formájú fűrészes csészelevelekkel, a másik felhasadt állapotú. Felvetődik, hogy törökös hímzésből eredhet, amikor a motívum szélét és belsejét eltérően hímezték. Ajándékozók Az úrasztali térítők iparművészeti értékük mellett további fontos adatok hordozói lehetnek. Ilyennek tekinthető annak kutatása, hogy kik lehettek az adományozók. Mivel a térítőkön évszámok, az eredeti tulajdonosokra utaló feliratok, névbetűk nincsenek, így csupán a történeti körülmények elemzésével közelíthetünk a készítők, adományozók feltételezhető személyére. A településre vonatkozó adatokból felmerül a Borbély család neve. A XVIII. század folyamán ismert birtokos Borbély Sámuel. Roffi Borbély Sámuel a családalapító, vagyonszerző Borbély Sámuel fia volt. A Debreceni Kollégiumban végezte tanulmányait, majd megházasodva Derzsen telepedett meg. A református egyháznak hű fia volt, akinek nevét a roffi templom után a derzsi templom felépítése is dicséri. A feljegyzések szerint nem egy lelkész az ő támogatását élvezte. 1766-ban a kerület gondnokává választották, bár már korábban, 1763-tól szerepel a kerületi gyűléseken. 1773-tól kezdve 1777-ben bekövetkező haláláig rokonával, a ványai Szarka Andrással a békési traktus közös kurátorává választották.30 A térítők között látható egyöntetűség kapcsán felvetjük - mivel a hasonló színvilágú, díszítményben is rokonságot mutató térítők technikai színvonala is hasonló -, hogy esetleg a család nőtagjainak keze munkáját láthatjuk bennük. Végigtekintve a gyülekezet térítőit, elemzésük az úrihím- zés-kutatók által leírt megállapításokat erősíti meg, mely szerint a magyar úrihímzésekben a nemzeti, művészi kultúra és egyéni díszítőkészség ereje figyelhető meg, amely képes volt arra, hogy ezeket az egymástól különböző stíluselemeket egységes egésszé és sajátosan magyar művészi stílussá ötvözze. Ráadásul ez a hímzőstílus abban az időszakban született meg, amikor a magyarság élet-halál harcot vívott a törökökkel. A tragikus történelmi körülmények, az ország három részre szakadt állapota ellenére a magyarság nemzeti egysége megmaradt. Ezt bizonyítják ezek a térítők is, amelyek díszítményéhez hasonlókat a Felvidéktől Tiszántúlon át Erdélyig találtunk. 29 Lásd: P. SZALAY Emőke 2009/b. 30 TÓTH Dezső 1942/1. 278-279. 405
