Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Néprajz - P. Szalay Emőke: Úrihímzéses úrasztali terítők a tiszaderzsi református gyülekezetben
Néprajz amelynek csészelevelei befelé fordultak, vékony rajzos szirmok között négyzetes külsővel ábrázolták a magvakat tartalmazó részt. Tetején sziklevelek zárják (jegyzék 1. sz.). A rajzos grafikai megfogalmazásra erdélyi példákat idézhetünk.8 A minta rajzosságával érvényesül, erdélyi hatást fedezhetünk fel rajta. Szárának megoldásához is erdélyi példát sorolhatunk, az abafáji református egyház térítőjén a csigavonalas ágon közelít a kisebb elemek elhelyezkedése, különösen az első legnagyobb elem hasonlóságát emeljük ki.9 Egy másik erdélyi térítőt vonunk még ide, ennek csigavonalas indán lévő elemeinek finomságához, levegősségéhez még jobban hasonlít a mi kendőnk.10 Ez utóbbin láthatjuk igazán az erdélyi hímzésekre jellemzőnek tartott rajzos hatást. A gyülekezet második - meggyvörös-arany hímzésű - kendője ugyancsak a csigaindás díszítmények csoportjába tartozik. Díszítményében a minta összekötő kapcsot jelent az előző - az inda mindkét oldalán vannak kis kiegészítő elemek -, illetve a keresztező ág megoldású csoport között. Négy sarkában a meggyszín selyemfonallal hímzett kis aranyfonalas levéllel ellátott nagyobb kör alakú elemből indul az S alakban hajló becsavarodó inda, amelyet kis tulipánok és fűrészes levelek ágai metszenek, a kis oválisokban aranyfonalas Z alakú tömött elemek. A szárakon kis levelek és kacsok. Az inda végén nagy zárt, kívül karéjos csészeleveles gránátalma, belsejében kör alakú kockázott jelzésű magok, tetején különálló hármas levélke. Az oldalak közepén ugyanez a minta ismétlődik úgy, hogy a főágat egy fűrészes levél és egy tulipán metszi (jegyzék 2. sz.). A levél és tulipán alkalmazása a jelenleg ismert anyagban viszonylag ritkább, általában levél és rozetta, illetve gránátalma a szokásos. Hasonló szerkezetű egy észak-magyarországi, 1701-es évszámú terítő,11 amely a legkorábbi évszámmal ellátott darab a csoportban. A hasonló díszítmények között több évszámos is van, az említett 1701-es terítő mellett a Felvidékről XVII—XVIII. századinak meghatározott, egy 1783- as datálású. Debrecenből 1744-es, 1754-es évszámú terítő mutatja, hogy feltehetően a XVII. század végén jelenhetett meg ez a minta, és a XVIII. század utolsó negyedéig alkalmazták kendők díszítésében. A kék selyem és arany fonallal hímzett harmadik terítő mintája levélszerű elemből indulva két szimmetrikus akan- tuszlevél közül emelkedve írja le a teljes kört. Elsőként kis háromszirmú virágok láthatók, majd ismét kis virágok, levelek, fűrészes levelek, tulipán, gránátalma váltakozik az indán, végén nagyméretű igen dekoratív akantuszvirág-gránátalma ül (jegyzék 3. sz.). 8 LÁSZLÓ Emőke 2001.135. 9 LÁSZLÓ Emőke 2001.191. kép. 10 LÁSZLÓ Emőke 2000.194. kép. 11 V. EMBER Mária 1981.101. Hasonló elemet változatos textíliákon találhatunk, ilyenek pl. lepedőszélek a XVII. századból,12 kehelytakaró szintén a XVII. századból,13 miseing14 és úrasztali térítők15. Az ismert készítésű helyű darabok erdélyiek. Az utolsó kettő a szilágysági Magyarkecelről és Somlyóújlakról, ez utóbbi 1704-es évszámmal ellátott. Mindezek alapján úgy véljük, hogy a csigaindás díszítmények között a korábbiak közé tartozhat ez a terítő. Gránátalmás virágbokrok Az úrihímzésnek egyik legkedveltebb szerkezete a három virágos ágból szerkesztett bokor. Megformálásának két fő változata van, aszerint, hogy a főág balra vagy jobbra hajlik. A bokor fő szárát keresztezi a második ág, a harmadik gyümölcs az előbbiekből ágazik ki. Ennek szerkesztési oka lehet, a két ág között üres tér keletkezik, ezt tölti be a harmadik elem.16 A tiszaderzsi gyülekezet vörös-arany hímzésű kendőjén a kétágú bokor csigavonalas indulása után egy kis levél felett kettéválik, a mandorla alakú térben három petty. A szárakon két kis kacs és három körteszerű elem helyezkedik el. A gránátalma szétnyílt változata jelenik meg fő elemként. A külső fűrészes csészelevelek jellegzetes megoldásúak, a gyümölcs belsejének kialakítása viszont eltér a szokásostól: olyan, mintha két csészelevélsor övezné. A sima belső kis nyeles levelek között találjuk a kör alakú magházat, tetején az átalakult hármas levéllel. Ehhez hasonló kialakítású gránátalmát jelenleg nem ismerünk (jegyzék 4. sz.). A gránátalma igen dekoratív változata díszíti a tiszaderzsi gyülekezet következő, meggyszín és arany fonallal hímzett térítőjét (jegyzék 5. sz.). Kis spirál gyökérjelzése szív alakú elemben folytatódik, ebből indul a két egymáson átívelő szár, amely a három gránátalmát hordozza. A szárak gyökér feletti részéből szimmetrikusan kiinduló egyszerű levelek visszautalnak az eredeti formára, amelynél levelek közül emelkednek ki az ágak. A levelek viszonylagos egyszerűségét ellensúlyozva bogyós ágak, kacsok és levélkék indulnak ki a szárakból. A gránátalmák különlegességét a gyümölcs csészeleveleinek dekoratív gazdagítása jelenti, a kettős pikkelysorral kitöltött tér nagysága háttérbe szorítja a gyümölcs magokkal ábrázolt belsejét. A szétnyílt gránátalma tetején a sziklevelek virágszerűvé vált állapotban szerepelnek. Ennek a térítőnek a Tiszántúlról számos, szinte teljesen megegyező változatát sorolhatjuk elő. Ilyen egy tiszabezdédi 1765-ös évszámmal ellátott, egy szatmárcsekei és egy rév12 V. EMBER Mária 1981.26., 38.; PALOTAYGertrúd 1940. 56.; LÁSZLÓ Emőke 2001.158. 13 V. EMBER Mária 1981.114. 14 PALOTAY Gertrúd 1940.102. 15 PALOTAY Gertrúd 1940/a. 2.; BAJUSZ István-LAKÓNÉ HEGYI Éva 1999. 94. 58. rajz és 105. 79. rajz. 16 A gránátalma motívumról bővebben: P. SZALAY Emőke 2007. 403
