Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Néprajz - P. Szalay Emőke: Úrihímzéses úrasztali terítők a tiszaderzsi református gyülekezetben
Tisicum XVIII. P. SZALAY EMŐKE Úrihímzéses úrasztali térítők a tiszaderzsi református gyülekezetben A reneszánsz művészet Olaszország után Európában elsőként Magyarországon jelent meg. Később, a török hódítás után a keleti iparművészet termékeivel a perzsa díszítőmotívumok elterjedése észlelhető. A magyarság szépség és újdonság iránti érzéke révén a XVI. század közepe táján alakította ki az új hímzőstílust, amely Kelet és Nyugat formakincsének, s egymástól különböző művészeti szemléletének egybeolvasztásából született. Ez a XVI—XVIII. században virágzó hímzőstílus, az úrihímzés, a magyar hímzőművészet talán legcsodálatosabb virága. A XVII—XVIII. század során a református hívek szeretett egyházukat, templomaikat tehetségük szerint felszerelték a szükséges szertartási tárgyakkal. Az ezüstpoharak, -tányérok, ónedények mellett fontos helyet foglaltak el a térítők, hiszen ezekkel a kevésbé tehetősek is megtisztelhették egyházukat. A református templomok úrasztali kendői a magyar úrihímzés legérdekesebb példái. Közülük sok eredetileg jegykendő volt, nagyobb részüket azonban egyenesen erre a célra készítették. A gyülekezetek a szent edényeket, térítőkét évszázadokon át, sok viszontagság, háborús dúlások, pusztítások közepette megőrizték, és napjainkban is ragaszkodnak hozzájuk. Mivel korunkban sem igen kerülnek múzeumba, ezért jórészt a kutatók sem ismerik azokat az értékeket, amelyek a legkisebb falvak templomaiban is rejtőzködhetnek.1 Az alábbiakban egy település, Tiszaderzs református egyházának 10 úrasztali térítőjét mutatjuk be.2 Tiszaderzs református egyházának rövid története A fontos Tisza-parti magaslatot igen korán megülő települők valószínűleg magyarok voltak. A pápai tized(jegyzékben 1332-37 között először említett település ma is álló román kori templomának romja korai egyházi életre utal. A XVI. század eseményei nyomot hagytak a falu történetén is. A népesség 1566-ban a tatárok betörésekor elmenekült, de 1571-ben már a töröknek adózók között említik, tehát bi1 Az úrihímzések legjelentősebb kutatói: Palotay Gertrud, V. Ember Mária, legutóbb László Emőke. Részletes irodalom: LÁSZLÓ Emőke 2001. 2 1996-ban a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával Hajdú-Bihar megye úrihímzéses úrasztali térítőit és lakástextiliáit dolgoztam fel, közölve: P. SZALAY Emőke 2000. 1997-2000 között a Tiszántúli Református Egyházkerület úrihímzéses úrasztali térítőinek felmérését végeztem az OTKA 23439. sz. támogatásával. Feldolgozásukat a Nemzeti Kulturális Alap 2007. évi alkotói támogatása segítette. zonyosan voltak lakosai a század utolsó negyedében. A XVI—XVII. század fordulóján a tizenötéves háború alatt újból nehéz évek köszöntöttek az országra és így Tiszaderzsre is. A reformáció már ekkortájt meggyökeresedhetett a településen, ezt bizonyítja a gyülekezet 1594-es évszámú egyik úrasztali borospohara. Ezt az edényt 1703-ban újíttatta meg a gyülekezet két tagja, Egyházi Mihály és Pap Sámuel. Ez az adat azt bizonyítja, hogy a gyülekezet túlélte a XVII. század megpróbáltatásait.3 A XVIII. század elején a pusztulást túlélt 15 gyülekezet között sorolják fel.4 Régi temploma feltehetően a Rabutin-féle pusztítás áldozata lett. A gyülekezet Isten tiszteletére 1713-ban épített egy szerény hajlékot. Az egyháznak nagy jótevője, támogatója a XVIII. század elején a faluban több részbirtokhoz jutó, majd az egész települést birtokló roffi Borbély család. Csigavonalas díszítmények A több mint két évszázadon át virágzó úrihímzés egyik sajátos motívuma a csigavonalban kanyarodó ág.5 Az eredeti keleti motívum Palotay Gertrúd szerint a legnagyobb hatást gyakorolta a magyar hímzésekre, amint ezt a fennmaradt emlékek nagy száma és változatgazdagsága mutatja.6 László Emőke arra utal - bár ő is törökös motívumként említi -, hogy a magyar reneszánsz művészetben már korábbról vannak példák e motívum jelenlétére. Ekként a Corvinákat említi, amelyek szegélydíszében látható a spirális inda, illetve kőfaragásokat, mint pl. a kolozsvári Farkas utcai templom 1646-os szószékét, melynek alsó részén láthatók ilyen elemek.7 A tiszaderzsi református gyülekezetben három csigaindás térítőről tudunk. Egy aranyhímzésű kendő csigavonalas díszítménye a szokásos spirálissal indul. A körbehajló indán egyszerű levélpár után hatszirmú rozetta, vadrózsa töri meg az inda vonalát, majd felette bogyók, ez a három elem ismétlődik négyszer egymás után. Az inda végén egy nagyméretű gránátalma ül, 3 A településre vonatkozó történeti adatokai lásd: SOÓS Imre-SZABÓ László 1989. 337-356. 4 TÓTH Dezső 1942.1.138. 5 A díszítményről lásd bővebben: P. SZALAY Emőke 2006/b. 6 PALOTAY Gertrúd 1940. 49. kép. 7 LÁSZLÓ Emőke 2001. 25. 402
