Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Néprajz - Romsics Imre: A juhászok legeltetésének rendje Homokmégyen a XX. században
Tisicum XVIII. legeltették. Ezekben az esetekben valamelyik udvarban állították föl az isztrongát,14 melyet a birkák egybetartására, a föld ganézására valamint a gané gyűjtésére használtak.15 Annak az udvarába állították az isztrongát, akinek szüksége volt a ganéra, s aki tudott szalmát adni a terítéshez. A fejés ideje alatt különválasztották és kétfelé őrizték az anyákat és a meddő falkát. Csak az anyáknak épült az isztronga. A meddőfalkát szabadon állították, de ha szűk legelőkön tartózkodtak, akkor szárnyék épült a számukra.16 Ott fejtek, ahol az isztronga állt. A tejet annak gazdája szállította el. Csak a fejés ideje alatt tartották az anyákat az isztrongában, azután szétengedték őket a mezőre - „Ot öszebújtak, szeletek. Fújta őket a szél, így nem vét ulyan melegük." Tavasszal és ősszel a gazdák földjét járatták. Följegyezték, hogy az egyes gazdák birtokain mennyit legeltettek, majd kiszámították az egy-egy birkára eső részt. Végül megnézték, hogy kinek mennyit kellene még fizetnie. Ha a juhásznak nem volt földje, akkor minden legelőt ő fizetett. Az isztrongát a földeken is fölállították. Kocsival szállította az a gazda, akinek a földjét legeltették, majd a juhász állította föl. Háromnapi egyhelyben állás után elegendő ganét kapott a föld, így odébb állították az isztrongát. Eleinte mindig a gazdáké volt a gané, ha még maradt, legelőért adták el. Télen kihajtottak az Örjegbe. A németek17 vittek ki terítést, mert azoknak nagyon kellett a gané. Vittek kenderkórót, napraforgószárat és fákat, amelyekből a juhászok négyszögletes szárnyékot építettek. Szükséges volt az állatok összefogása, mert csak így gyűjthették össze a trágyát. A németek nem fizettek a ganéért, örültek, ha hozták a szalmát, s tudtak teríteni a birkák alá. A szárnyék építőanyaga mellé mindig kaptak bort is. A birka az Örjegben sok legelnivalót talált - „Gaszt ötek, mög a faágakat rákták,”18 Bényi Jánost gyermekkorában egy hajósi sváb agyon akarta ütni. A sváb lecsontolta a fákat a határban, az ő birkái pedig a lecsontolt ágakat megették - „Amiké elóvat a hó, gyüt a sváb a fájér. Máj mögőrűt amikó mögláta." Édesapja intézte el a dolgot, 3.5 kg sajtot adott a 100 kéve rozséért cserébe. Jelentős kártérítésnek bizonyult ez, hiszen 3-4 kocsi rozséért csak 1.5 kg sajtot adtak. A téli legelőkön nem takarmányozták az 14 Az isztrongáról lásd: MADARASSY László 1912. 65.; NAGY CZIROK László 1959.134.; TÁLASI István 1936/a 175-177. Hasonló építményt írt le FÖLDES László 1960. 443-448. Esztrenga néven lásd: DÁM László 1972-1974. 117.; ECSEDI István 1913. 201. Isztina néven lásd: K. KOVÁCS László 1947. 48. Esztena (Stona), mint a fejős juhász tanyája - lásd: PACOLA Viktor 1909. 115-117. A homokmégyi isztrongáról ROMSICS Imre 1998.100. 15 Földes László írt le egy hasonló eszközt, amelyet trágyázás céljából építettek föl, azt azonban kosárnak nevezték. Használatuk és szétszedhető, ideiglenes voltuk ennek ellenére megegyezésüket mutatja. Vö. FÖLDES László 1960. 443-448. 16 Az isztronga és a szárnyék különbözőségéről, homokmégyi terminológiájáról lásd ROMSICS Imre 1998. 99-100. 17 A homokmégyi Örjeggel két sváb (így nevezik a homokmégyiek őket) falu határos: Hajós és Császártöltés. 18 Vö. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1983. állatot. A gané összegyűjtésének hiányában nem építettek. Legtöbbször a természetes enyhelyeket keresték meg, néha épült csak szárnyék. Az év egészében külterjes állattenyésztés folyt, amelyet a földművelésnek alárendelten szerveztek. Az örjegi vízjárta területeken folytatott teleltetés pedig egyike ősi, honfoglalás előtti korokra visszamutató kultúrjavainknak.19 Hasonló, vándorlással egybekötött teleltetést írt le Bárth János a XVIII. századi Kalocsa környékéről.20 Tavasszal, ha nem volt már a juhásznak terítéshez való, ugyancsak ingyen adták a ganét, természetesen a szalmáért cserébe. Elszegődvén egy nagygazdához, 1926 és 1945 között némileg módosult e kép. Romsics (Baka) Ignác körmei birtokos elegendő földmennyiséggel rendelkezett a sok állat eltartásához. A tavaszi és a nyári legelőszegénységet ennek ellenére bérletekkel is pótolták. Mindig kibérelték a kiskecskemégyi szabáiokatP Ebben az időszakban is kivonultak telente az Örjegbe. Az örjegi lekelőkért azonban nem fizettek bérletet, hiszen a Baka család nagy legelőket birtokolt Ugrócin és Polgárdin. Eleinte a Baka-birtokon is az előző korhoz hasonlóan folyt a teleltetés. Az 1930-as években azonban egy színt, mellé egy gunyhót építettek. Egyik oldala nyitott maradt a színnek, tehát nem nyújtott teljes védelmet az időjárás ellen, de összetartotta a birkákat. Valójában a nyári legelőre hajtott marháknak épült, de azokat télre a körmei istállóba kötötték le, s helyükön tartották a birkákat. Továbbra sem takarmányoztak, megmaradt a külterjes tenyésztési mód. Bakáéknál is külön őrizték az anyákat. Február 5-én a számadó behajtotta az anyákból álló falkát Körmére. Ellés után, Szent György napkor ismét kivitték őket az Örjegbe. Május 10-én leválasztották a bárányokat, majd a fejősöket ismételten Körmére hajtották, ahol ugart vagy legelőt tartottak fönn a számukra. Az Örjegben sohasem fejtek, kizárólag csak a körmei színben. A színt kétfelé, hosszában kerítették el lészával. Egyik felében fejtek, a másikba fordultak ki a már megfejt állatok. Egy esetben fejtek a földeken, ha a Homokmégy és Körme 19 Vö. SZABADFALVI József 1966. 123. A honfoglalás előtti korokból nemcsak a teleltetés technikája maradt ránk. Több elnevezés él tovább, amelyek ismertetése nem célja e dolgozatnak. Erről a hagyatékról lásd: PALÁDI-KOVÁCS Attila 1981.109-125. 20 Lásd: BÁRTH János 1974.228-233. Ugyanilyen alacsonyártéri telel- tetésről ír a Sárközből Andrásfalvy Bertalan. A teljesen megegyező földrajzi környezet hasonló legeltetési formákat hozott létre, tartott életben. Vö. ANDRÁSFALVY Bertalan 1975. 409-412. 21 A kiskecskemégyi szabálokról és a nyomáskényszer XX. századi megőrződéséről lásd: ROMSICS Imre 2001.114. 388
