Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Néprajz - Romsics Imre: A juhászok legeltetésének rendje Homokmégyen a XX. században
Néprajz káposztaként tálaltak, de gyakran fogyasztottak sültbárányt is. A háztáji birkatenyésztésnek a kollektivizálás vetett véget. A legeltetés éves rendje és a teleltetés8 A legeltetés éves rendjében négy időszakot különböztethetünk meg.9 10 11 Az első, vagyis a tavaszi időszakban, Szent György napjának tájékán szedték össze a birkákat. Az időjárás hordozta az összeszedés napját, amely 2-3 héttel előzte meg az ugaron felnövő mezőt}0 Szent György napja előtt még a búzát is legeltették, valamint a szállások körüli gyenge füveket.11 A második, a nyári időszakban hajtottak a nyári legelőkre, ahol az aratásig tartózkodtak. Ezek a legelők az utak és kanálisok partjai, valamint a székesek voltak. Aratás után mentek a tallókra,12 13 amit már a harmadik, őszi időszaknak számíthatunk. Ekkor fértek hozzá azokhoz a legelőkhöz és gyöpökhöz, amelyeket a nyári időszakban elzártak a szántóföldek. Tavasszal szántottak a kukorica alá, így sokáig legeltethettek a tallókon. A tallók és a mezők elfogyta után hajtottak a külső területekre. Ettől az időszaktól számíthatjuk a negyedik, átéli időszakot. Ekkor azokon a legelő és gyöpterületeken teleltettek, amelyeket csak másodlagosan adtak ki a birkáknak. Csak a gulya beszorulása után hajthattak a paskumokra'3 és a közös legelőkre. Általában Erzsébetkor volt a nagyobb testű állatok beszorulása, de néha már Mindenszentekkor. Ebben az esetben a paskumokat kaszálni lehetett volna. A kaszálókra András nap után hajthattak, néha Mindenszentekkor, mely területeket február 28-ig járathatták. Március 1-jétől teljes legeltetési tilalom lépett életbe, s csak Szent Györgykor verték ki a legelőkre a marhákat. Télre mindig elvonultak a juhászok ezekre az örjegi legelőkre. Addig maradtak kint, amíg be nem jött egy nagyobb hó. A birka 15-20 cm-es hó alól is ki bírta kaparni az élelmet, de ha ez már nem ment, akkor kiment egy szán és annak a nyomában hazahajtottak. A behajtástól Szent György napjáig a gazdák külön tartották a birkákat, s ha az idő engedte, mindenki maga legeltette a kaszálókat. Arra hajtottak, ki merre akart. Meg kell említenünk azt is, hogy az elletés után külön legeltették az anyákat és a meddőfalkát. Május közepén választottak, s kétfelé őrizte őket két juhász. A fejés végéig jártak külön, majd Kisasszony napján (szeptember 8.) ismét összecsapták a falkát. A bárányok rövid ideig külön legeltek, majd a meddőfalkához csatlakoztak. A legeltetés éves rendjének azonban voltak olyan sajátosságai is, amelyek Bényi János életének négy nagy időszakában különböztek a fönt vázolt általános rendtől, s amelyek megkülönböztették az egyes időszakokat egymástól. Első magatarti juhászsága idején, 1919 és 1926 között édesapjával együtt őrizte a birkákat. A föld nélküli család arra kényszerült, hogy fölvállalja néhány gazda birkáinak legeltetését. Nemcsak a legelőterületet biztosították ezzel saját tálkájuk számára is, hanem annak létszáma 150 db- ra gyarapodhatott, amely már elegendőnek bizonyult a család megélhetéséhez. Nyáron az árokpartokat és az utakat 8 A legeltetési rendeket a Bényi János életében bekövetkezett változások tükrében vizsgálom. Ennek következtében négy időszakot különböztethetünk meg: 1919-1926 között mint magatarti juhász, 1926-1945 között egy nagygazda juhásza, 1945-1960 között ismételten magatarti juhász, megváltozott körülmények között. Ebben az időszakban inkább vállalkozónak nevezném. 1960-1973 között a termelőszövetkezet juhásza, mely időszakot kiterjeszthetjük a szövetkezet fölbomlásáig, a XX. század végéig. Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a legeltetés napi rendjében szinte semmi különbség nincs az egyes időszakokban, s ugyanez mondható el a teleltetésről is. A teleltetésnél azonban külön kell választanunk az örjegi legeltetést a színekben való abrakoltatástól. Ez utóbbiban fedezhetünk föl némi különbséget. 9 Vö. GOMBÁS András 1963.233. Némi eltéréssel ugyanezt a rendszert tudjuk fölállítani. Bencsik János csak három időperiódusra osztotta föl a legeltetést, úgymint: nyaraltatás, őszölés, teleltetés. Ezt a fölosztást arra az időre tudjuk elfogadni, amikor már nem tartottak ugart. Az ugartartás idején azonban szükségesnek tartjuk a tavaszi legeltetés megkülönböztetését is. Vö. BENCSIK János 1971.149. 10 A kizöldülő ugart nevezték mezőnek - erről lásd ROMSICS Imre 2001. 114. 11 A búza legeltetéséről és a homokmégyi juhlegelőkről lásd ROMSICS Imre 2001.111-116. 12 Értsd: tarló. 13 A paskum a szállások közvetlen szomszédságában elterülő, általában szikes talajú, osztatlan közös legelő. Ezeken legeltették a naponta kihajtott állatokat. A lovakat, a szarvasmarhákat és a sertéseket a pas- kumok más-más szegletében, elkülönítetten legeltették. A nagyobb paskumokon külön kútjaik voltak. 387
