Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Néprajz - Viga Gyula: „Amidőn Isten eő szent felsége a föld termésére alkalmatos esztendőket szolgáltat” A vízrendezés előtti Bodrogköz földműveléséhez
Tisicum XVIII. nyas állatokat hetivásárokban, sőt minden nap is eladhattak. Szinyérben csirke, tyúk, tojás és vaj szerepelt ezen javak körében. Pácin népe - haszonvételük között - azt vallotta, hogy Újhelyben „szemes életét is jó pénzen eladhatja”68, akinek van mit eladni. Ám a károk sorában már így fogalmaztak: „Igaz ugyan, hogy Újhely várossának jó piaca vagyon, ahol ha kinek eladó naturáléja van, mindennek keleti lehet. Mind- azáltal ezen helység lakossainak, ámbár valami módocská- jok történne is, hogy házi aprólékos tenyészettyekbül, ha szinte házi szükségére egyik vagy másik gazdaasszony az újhelyi piacon egy-két garast prosperálhatna, olly alkalmatlan hellyen laknak, hogy őszi s tavaszi napokban, sárnak, víznek ideje lévén, felette nehéz a szegényember/eknek/ a fertős helyrül kimenetelek, kivált az asszonyemberek/ne/k. Sokszor pedig éppen mind gyalog, mind szekeren inprac- ticabilis, mikor az árvíz kiterjed, annak felette pedig járások s kelések kőttséges. Háromféle vámot is kéntelenitetnek fizetni, mind a Bodrog révén, mind Újhelyben a híd és piaci vámokon.” Vajdácska: „Városi piacok legközelebb másfél órányira fekvő Patak várossá, ahol akármi néven nevezendő naturáléjokat, ami tehetségektül eladásra kitelhető volna, minden nap illendő áron eladhattyák, és szükségekre valót is bészerezhetnek.”69 Több falu népe említette azt is, hogy aprómarháikat a helyben lakó vagy a közelben élő földesuruknak pénzért is eladhatták. Vagyis a komolyabb értéket és értékesítési lehetőséget a nagyállatok, illetve a sertés jelentette, ám a szerencsésebb adottságú falvakban - hasonlóan a piacozás recens adatokkal leírt formájához - csekély pénzért, illetve a portio megfizetéséhez szükséges összegért a mezővárosi népességnek adták el felesleges javaikat. A tanulmány bevezetője és adatai felmentenek az összegzés feladata alól. Úgy vélem, az úrbéri bevallások igazolják, hogy elsősorban az - állandó és a változó - földrajzi feltételekhez alkalmazkodva, a bodrogközi falvak népe a földművelő gazdálkodás révén biztosította önellátását. Az üzemszervezet és a gazdasági célkitűzések éppen úgy igazolják a termelő gazdálkodás jelentőségét, mint a történeti táj népének településük hátrányos helyzetére vonatkozó bevallásai. 68 TAkACS Péter-UDVARI István 1995. III. 61. 69 TAKÁCS Péter-UDVARI István 1995. III. 97.
