Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Néprajz - Viga Gyula: „Amidőn Isten eő szent felsége a föld termésére alkalmatos esztendőket szolgáltat” A vízrendezés előtti Bodrogköz földműveléséhez
Tisicum XVIII. is. Karos: „Káposztátházikertben ültetnek"43 Voltak azonban kertek a belsőségen kívül is. Felsőberecki jobbágyparasztjai közül némelyek káposztáskertet alakítottak ki kívül, „kevés irtovány helyeken"44. Királyhelmec: „Némelyekkevés irtásokban, némelyek szőlejek alján, ki miképpen, iparkodása által, ültetnek annyi káposztát, hogy mikor ideje van a káposztatermésnek, magok házi szükségeket beérhetik."45 Kisgéres: „Némely lakosnak házi telkén vagyon kevés gyümölcstermő fája, úgy káposztát ültető kertyeik is - némely lakosoknak - a falun kívül tanálkoznak.”46 Hasonlóan falun kívül voltak az 1770-es években például Kisújlak káposztáskertjei, de több település bevallása jelzi, hogy mind a belsőségben, mind a határban műveltek káposztás/veteményes kerteket. Nagy- rozvágy: „Káposztatermő helyek némelyeknek az tó széleken, akinek pedig ott nincs, tehát házitelkeken vagyon."47 Luka: „Káposztát, egyéb féle kerti zöldséget magok kegyekben, mely vetemények szeretik itt való tenyésztéseket, s aki serénykedik, azoknak veteményeiben az újhelyi vagy pataki piacra bévihetik, azokbúl egy-két polturát kaphat.”48 Rád: „Gyümölcsösök vannak telkein, melyek tágasak. Káposztát is azokban ültetnek. Szükségekre elegendőt ültethetnének ugyan eszenkei az praediumon lévő irtovanyokban is, amint némelyek most is ültetnek, de mivel elegendő a fundusokon lévő káposzta ültetések, nincs szükségek annak kívül való ültetésére.”49 A szinyériek káposztáskertjei az eszenkei erdőn voltak - vélhetően irtásföldön. A kertekre vonatkozó bőséges adatok természetesen nem véletlenek: a helyükre és helyzetükre, s természetesen funkciójukra utaló információk csak hangsúlyozzák a folyamatosan trágyázott, vélhetően kerített, s intenzíven művelt földdarabok gazdasági és táplálkozásbeli jelentőségét. A házas beltelkekhez kapcsolódó kertek - lévén azok ármentes térszíneken50 - nagy értéket képviselhettek a jobbágyparaszti üzemek számára. Árulkodó, hogy nem említődik gabonával való vetésük még a legínségesebb időkben sem, s nem csak az szembetűnő, hogy a kertekben a gyümölcsfák és a különböző zöldségek - főleg a táplálkozásban nagy szerepet játszó káposzta - együtt tenyésztek, hanem kirajzolódik az egyébként jellemző folyamat is, hogy az újvilági kapásnövények ezekben a kertekben kaptak helyet mielőtt a fordulóföldek rendjébe kerülhettek volna. A kertek termelvényei gyakran és jellemzően alkalmat adtak az értékesítésre, a pénzszerzésre, ami csak növelte jelentőségüket a paraszti üzemszervezetben. Az úrbéri bevallás adatsora jószerével minden településen utal a len-, illetve kendertermesztésre, pontosabban az áztatóvizek meglétére és a rostnövényekkel kapcsolatos szolgáltatásokra. A táj arculata alapján nem lehet kétségünk, hogy len-, illetve kenderáztató vize valóban minden településnek lehetett, ám annak jellegéről forrásunk csak ritkán informál. Kivétel például Alsóberecki: „A Bodrog kenderásztatásra igen jó, de vigyázás szükséges reája, hogy ha a Bodrognak áradása történik, el ne vigye.”51 Szomotor: „Kenderáztató vizek van, töviben folyván a falunak a Bodrog.”52 Bár forrásunk alapján nehéz eldönteni, hogy a két rostnövényünk, a len és kender együttes említését maga a kérdőpont indukálta-e, aligha lehet kétséges, hogy tájunkon a XVIII. század derekán még közönséges volt a len termesztése. (Olajáról csak elvétve történik említés, bizonyos, hogy a rostja volt a legfőbb haszna.) A félszáz bodrogközi településből 29 úrbéri bevallásában együtt szerepel a len és a kender áztatására alkalmas víz, a többiben csak kenderáztatót említettek. A bevallások szövege olykor hangsúlyosan említi a két rostnövényt. Szög: „Kender- s lenásztatásra igen alkalmatos a Bodrog vize.”53 Kaponya: „Vizek valamint kender-, úgy lenásztatásra elégséges vagyon.”54 Perbenyik: „Len- s kenderásztatásra tavasszal elégséges vize van.”55 Ez utóbbi aligha utal élővízre! Változatos formában adóztak a len- és/vagy kenderföldek termése után is, mivel a lenből, illetve a kenderből való kilenced szolgáltatást a legtöbb településen megváltották. Volt, ahol a len-, illetve kendertörés idején az asszonyok törték a földesúr rostnövényét, a legtöbb helyen azonban jobbágytelkenként - ritkán kéttelkenként, vagy kétévente - egy-egy zsákot adtak a földesúrnak. Dobra népe telkenként 3-3 marok tört kenderrel szolgált, Nagygéres jobbágyasszonyai az egyik földesuruknak 6 sing vásznat fontak, a másiknak zsákot adtak. A sing mértékegység mellett, a stök is szerepel a megfonandó vászon egységeként (Szomotor, Kisrozvágy). Szolnocskán 6 singet fontak vagy 24 krajcárral váltották azt meg. Kiscigánd és Nagycigánd népe 2 singet font, mellé egy zsákot és egy meszely lenmagot adott a földesurának. A Bodrogköz homokos határú falvaiban a XVIII. században teljesen megszokott volt a dohány termesztése. Király- helmecről már Bél Mátyás feljegyezte, hogy lakosai nagy mennyiségben termesztették a dohányt, Molnár András pedig tájunk egészére vonatkoztatva fogalmazta meg, hogy 43 TAKÁCS Péter-UDVARI István 1995. III. 24. 51 44 TAKÁCS Péter-UDVARI István 1995. III. 19. 52 45 TAKÁCS Péter-UDVARI István 1995. III. 26-27. 53 46 TAKÁCS Péter-UDVARI István 1995. III. 30-31. 54 47 TAKÁCS Péter-UDVARI István 1995. III. 56. 55 48 TAKÁCS Péter-UDVARI István 1995. III. 45-46. 49 TAKÁCS Péter-UDVARI István 1995. III. 65. 50 Csak Szomotor lakói panaszolták 1772-ben, hogy az áradás némely gazdáknak még a házi telkeit is meghágta, ami miatt a tavaszi kerti veteményeik is kárt szenvedtek. TAKÁCS Péter-UDVARI István 1995. III. 16. TAKÁCS Péter-UDVARI István 1995. III. 88. TAKÁCS Péter-UDVARI István 1995. III. 91. TAKÁCS Péter-UDVARI István 1995. III. 136. TAKÁCS Péter-UDVARI István 1995. III. 168-169. 380
