Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Néprajz - Ujváry Zoltán: Mondák Magyar Balázsról és fogadott fiáról, Kinizsi Pálról
Néprajz vezéreiben, hogy a hadititkot nem tartják titokban, megeskette őket, egyedül „Kinizsinek nem hagyá az esküt letenni, elég ha szavát adja.”2* Dugonics egy szólásmondás eredetét Kinizsihez kapcsolja. A’Fejedelmet ne oktasd jegyzetében írja: „Ama’ nagy Kin- si vezérünknek közmondássá volt ez, főképpen akkor midőn Mátyás királynak azon cselekedetérűl emlékezetet téve, melyei Szilágyi Mihált, a’ többi között, arra az okra való nézve is a’ Világosi tömlöcbe záratta, mert a’ királyt mindenekben oktatni akarta.”25 Dugonics András csodálattal tekint Kinizsire. Toldiról írt drámájában mondja Kinizsiről: „Ezen emberben három dolgot csudára méltónak látok. \-Tzer Közel húfz nagy csatákban lévén, soha egy sebet nem kapott. Il-fzor: Nyolczvan efZtendeig élvén, soha beteg nem volt. Ill-fzor Leg-föbb Tirztségekre fel-hágot, ’s-írigyje nem találtatott.”26 Kinizsi Pál leggyakrabban említett hőstette a kenyérmezői csatához kapcsolódik. Bonfini, Heltai forrása e tekintetben is nyilvánvaló. HeltaiKrónikájából idézzük az idevonatkozó részt: „Mikoron kedig ekképpen nyavallyagna az Báthori István vajda, és immáron vissza nem mehetne az álló sereghöz, íme Kinizsi Pál egy szép nagyszerű fegyveres sereggel ereszkedék a hegyen alá, és megkezdé hátul a törökeket nagy trombitaszókkal, dobütéssel és nagy kiáltással és nagy leneséggel reájok rohana. És az első ütközetbe nagy sokat levágának a törökekbe. Kinizsi Pál mindkétfelöl fegyvert köttet vala fel, és mint egy oroszlán, olly fene vala az viadalban. Valamelly feléfordul vala, mind levágja vala a törökeket, és rakva vala mind a két keze vérrel. És erős kiáltással bátoríttya vala az hadakozókat, és nódíttya vala őket az viadalra mondván: Bátor szűvel víatok! Ezennel, ezennel az Isten nékünk adgya a diadalmot. És bevágá magát a viadalnak a derekába. És hogy odajutott volna, kiáltani kezdte: Báthori István, attyámfia, hói vagy? Attyámfia, Báthori István, hói vagy? Szóllyál! Én vagyok a te attyádfia, Kinizsi Pál. Ha élsz még, kérlek tégedet, felelj ennékem! Felelly, kérlek tégedet, ídes társom. Báthori István vajda igen sebes, rakva vérrel, kimász- kála a holttestek közzül, és monda: Ihol vagyok, én ídes társom, még élek. De minden erőm elszakadott. Kérlek tégedet, szerelmes attyámfia, Pál, vitézködjél a keresztényi hitért, a koronáért és ídes hazánkért. Monda Kinizsi Pál: Hála Istennek, hogy mégis élsz. Az Isten velünk vagyon. És mindjárt a törökekhöz kezde, kik az 24 KŐVÁRY László 1857. 3. 25 DUGONICS András 1820. II. 141. 26 DUGONICS András 1794.1. 78. vajdát környülfogták vala, és mind levágá azzokat, és megszabadítá őtet, s mind az ő szolgáit, kik majd mind odalesznek vala. És bisztatni kezdé népét, és a több törökekhöz kezde, és széllel levágá azzokat is.’’27 A kenyérmezői csatáról Dugonics András a Toldi Miklós drámájában Heltai nyomán ír.28 Közmondásgyűjteményében a Nem félhet a’ nyertes a’ meg verettetett hadtul, ha bár kevesebbel legyen is mondás alatt szól az eseményről: „Midőn Kinisi Pál (Mátyás királynak neves Hadi vezér je) a’ Kenyér mezőn meg verte a’ Törököt; ezek pedig újra öszsze szedvén magokat, nagyobb feneséggel akarnának a ’ Magyarokra ütni; látná is Kinisi: hogy vitézzel közül sokan meg ijedtek, meg is háborodtak; noszsza rajta (úgymond) vitéz Baj társsaim, jó szívvel legyetek: mert ha mi (kik ez előtt győzedelmesek voltunk) így félhetünk; el gondolhattyátok: miként félhetnek a’ Törökök, kiket imént meg vertünk. Ezeket el végezvén ki rántotta kardgyát, és még azon nap’a’ Törökökre esvén, azokat úgy annyira meg verte, hogy hír mondóúl csak egynek engedte meg életét.”29 Dugonics mondáját Vas Gereben közvetítette a Nevessünk! anekdotagyűjteményében.30 31 A történetet ő is a példabeszédhez kapcsolja, amely az átvétel bizonyítéka. A közlés a folklorizálódást elindította: „Midőn Kinizsi Pál Kenyérmezőn a törököket megrakta, s azon kétségbeesetten még egy rohanást akarnának megkísérteni, - a magyarok közül többen megijedtek, mire Kinizsi azt mondja: »Nossza, rajta, bajtársaim, ne hagyjuk magunkat; mert ha már mi is Így félünk, a kik előbb a törököket úgy megvertük, - hát a megvert törökök mennyire félhetnek.» Erre kihúzván kardját, vitézeivel a törökre rohant, s a győzelem koszorúját csak hamar fejére tehette. Azóta mondják, hogy: nem félhet a nyertes a megveretett hadtól, ha kevesebb számmal van is.” A kenyérmezői győzelemhez kapcsolódó mondák megemlítik Kinizsi halottak feletti táncát: „És mikoron minden vitéz ott toborzót járna, inték a vitézek Kinizsi Pált is, hogy ő is megmutatná az ő diadalmas vigasságát. Felszekellék ez okáért, és ott hátára tévé a két kezét, és fogaival felharapá a földről egy nagy töröknek holttestét, és ászt szájába hordozván sokáig ott táncola véle az hősek kőzett. Mellyet erőssen csodállyák vala mind az hősek, mondván: Herculesnek is elég gondja volna észt művelni.”3' 27 HELTAI Gáspár1981. XLV. rész. 28 DUGONICS András 1794.1. 78-80 29 DUGONICS András 1.1820. 98. 30 VAS Gereben 1856. 234-235. 31 HELTAI Gáspár 1981. XLV. rész. 355
