Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Néprajz - Kotics József: Az arzén mint a női emancipáció eszköze? A tiszazugi arzénes gyilkosságok történeti-antropológiai elemzése
Tisicum XVIII. gekben a női emancipálódás folyamataként értelmezem. Jogos ellenvetés lehet e gondolatmenettel szemben az, hogy a férfiak számára legalább olyan mértékben jelentős a válás intézményének megjelenése, így azt nem lehet a női emancipálódás folyamatában értelmezni. Mindaddig azonban, amíg a házasságok aszimmetrikus viszonylatokra épültek, addig ennek a viszonyrendszernek a megszűnése nyilvánvalóan annak a félnek kedvez, aki elszenvedi az alávetettséget. A válások mellett a női emancipálódás irányába hatottak a demográfiai változások is, elsősorban a csökkenő gyermekszám, amelynek során megváltozott a feleség lekötöttsége a kisgyermekek körül. A születéskorlátozásnak és az egykének a nők életformáját megváltoztató hatását elsősorban nem abban látom, hogy általa a nő tevékenységszerkezete, feladatai módosulnak, hanem abban, hogy saját teste és személyisége válik önmaga számára fontossá. Az önmagát mint egyedi személyiséget tételező nő egyértelműen elindul az emancipálódás útján. Ez már nem a férfiuralomhoz alkalmazkodni kész alattvalói személyiség, hanem saját arculatú, önmagát vállalni kész individuum. Hipotézisem szerint igen összetett problematika vezetett egy lokális társadalom olyan súlyos működési zavarához, mint amilyen a tiszazugi arzénes gyilkosságok hírhedtté vált esete. S ebben a nők szerepének megváltozása igen fontos összetevőnek tekinthető. A mérgezéses gyilkosságok esetében a lokális társadalom működészavaráról van szó és nem a paraszti társadalom általános zavaráról. Egy normatartó falusi közösségben ezek az esetek nem történhetnek meg. A dolog kulcsát abban látom, hogy a helyi társadalom kontrollmechanizmusa összeomlott. A társadalmi kontroll egy lokális életvilág esetében három szinten ragadható meg: egyik a helyi közvélemény, a másik az egyház, harmadik az állam. Joggal vetődik fel a kérdés: hol voltak a papok, a jegyzők? Ez utóbbiak gyakran váltották egymást. A helyiek teljes mértékben eltávolodnak a vallástól. Ez nemcsak azt jelenti, hogy nincs közösségi hitélet (az istentiszteleteken 3-4 fő volt jelen), de az egyéni hitélet is veszít az intenzitásából, a mérgező asszonyok nem tudnak imádkozni, eltávolodnak a vallástól. Egy korábban hatékonyan működő kontrollfor- ma teljes egészében kiesik. Az állami ellenőrzés nem éri el a falut, nincs rendőr, az állam nem lát bele ebbe a világba. Csak egyetlen kontrollforma marad: a helyi közvélemény. A huszadik század tízes-húszas éveire azonban teljesen szétzilálódott ez a helyi társadalom. A gyilkosságoktól függetlenül is elmozdult az anómia, a normanélküliség állapotába. Elveszti az irányt, az életvilág rendje megszűnik. Az egyéni viselkedés szabad teret kap. Nem működik a külső tekintély. Megszűnik a szégyenérzet. A lelkiismeret nem lép a helyére. Döntően átstrukturálódik a bűnről való felfogásuk, mivel senki sem ellenőrzi, hogy mi a helyes és mi a helytelen viselkedés. így érthető, miért nem tekintették bűnnek, amit tettek. A közösség ellenőrző erejének hanyatlása pedig példa nélkül álló lehetőségeket kínált a karizmatikus egyéniségek számára.18 Fazekas Gyuláné a helyi bába,19 aki minden család életét, problémáit belülről ismerte,20 jó érzékkel vette észre, hogy a helyi társdalomban hatalmi vákuum keletkezett. Az erkölcsi értékrend erodálódott, sem az egyházi, sem az állami szervek, de a helyi közvélemény sem volt képes ellenőrzése alatt tartani a falu életét. Nem volt normaadó a faluban. A bába vált azzá. „Mit kínlódsz vele? Olyan orvosságot adok, amitől örökre meggyógyul” - mondta a neki panaszkodó asszonyoknak, akik egy idő után igénybe vették szolgáltatásait. A bábaasszony teljesen új értelmezését adta jónak és rossznak. A kérdés, amit végezetül meg kell válaszolni, hogy ez speciálisan tiszazugi jelenség vagy - ahogy a szakirodalom felveti21 - általános gyakorlat lehetett a magyar paraszti társadalomban. Magam egyértelműen elvetem ez utóbbi magyarázatot, hiszen semmilyen adat, sem érv nem támasztja alá. A paraszti kultúra sem korábban, sem felbomló állapotában nem ismerte és különösen nem legalizálta az eutanáziát, ahogyan azt Gunst Péter feltételezi. Az ismert arzénes gyilkossági esetek mindegyike a dél-alföldi térségből származik, s ebből arra következtethetünk, hogy ennek a deviánsnak tartott területnek speciális problémájáról lehet szó. A levéltári anyag elemzése alapján azt gondolom, hogy a makro- és mikrostrukturális tényezők együttes megjelenésével adhatunk magyarázatot erre a példátlan gyilkosságsorozatra. A modernizáció, a szekularizáció, a világháború hatása, az öröklési rendszer változása, a nők szerepében bekövetkezett alapvető változások, az erkölcsi rendszer megbomlása adják azt a keretet, amiben létrejöhetnek ezek a deviáns cselekedetek. A lokális társadalom súlyos működési zavarai: helyi hatalmi vákuum keletkezése, a társadalmi kontrollme- chanizmus teljes összeomlása, valamint az erkölcsi értékrend erodálása eredményezik a normanélküliség állapotának kialakulását, ahol már nem bűn a gyilkolás. 18 BODÓ Béla 2002. 19 Fazekas Gyuláné gyilkosságokban játszott szerepéről önálló tanulmány készült. LÁDONYI Emese 2007. 20 A bába szerepéről a paraszti társadalomban lásd: DEÁKY Zita 1996. 21 Gyáni Gábor nemrég megjelent írásában egyértelműen elfogadja Gunst Péter erre vonatkozó felfogását. GYÁNI Gábor 2008.10-11. 334
