Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Néprajz - Szonda István: Társadalmi struktúrák az endrődi lábbelikészítő kisiparban a XX. század első feléig
Tisicum XVIII. seik nem ipari jellegűek. A raktározásra szolgáló részt például Gubucz Mátyás elsőgenerációs csizmadia kamrának nevezte, szemben a dinasztikus családokkal, akik ugyan ezt a helyiséget alapanyagraktár vagy készáru raktár névvel illették. A földműveléssel és lábbelikészítéssel időszakonként felváltva dolgozó elsőgenerációs csizmadiák (a cipészek termékeik sajátosságánál fogva nem vizsgálhatók e szempontok szerint) családtagjai nem vettek részt a termelésben, sok esetben a feleségek is kívülről figyelték férjük munkálkodásait. Gubucz Mátyásné a csizmaszegő fonásán és a csirizkészítésen kívül semmilyen munkafolyamatot nem tanult meg a férjétől.5 Az elsőgenerációs lábbelikészítők közül azok biztosan a szakmában maradtak, és a későbbiekben több generációkon keresztül átörökítették, akik segédként beházasodtak a mesterük családjába.6 3. Lábbelikészítő dinasztiák Az endrődi lábbelikészítő dinasztiák gyökerei a céhes időszakba nyúlnak vissza. A XIX. század második felében a céhek belterjessé váltak, olyan értelemben, hogy az ipar lehetőségét, elérhetőségét apáról fiúra örökítették át. A nem iparos családból származó legényeknek annyira megnehezítették a mesterré válást, hogy nagy részük legénysorban maradt, anyagilag megerősödni nem tudván. Egyetlen lehetőség volt a jó munkájú csizmadialegénynek, ha be tudott házasodni a mestere családjába. A több generáción át iparral foglalkozó családok (iparos dinasztiák) a falusi kisipari rétegeken belül a legjobban elváltak mind a paraszti, mind pedig a falusi elit társadalmi csoportjától. Akár anyagilag megerősödtek, akár nem, mégis ők voltak megformálói a falusi lábbelikészítő iparos eszméjének. A nemzedékek során felhalmozódott tudás és kereskedelmi kapcsolataik révén könnyebben átvészelték a nehéz időszakokat. Az endrődi csizmadia- és az ebből kinövő cipészipart három dinasztikus család jelenléte határozta meg. A Juhász dinasztia, a Giricz-Bella dinasztia és a Szurovecz dinasztia.7 A három jelentős család tagjainak tevékenysége határozta meg a lábbelikészítést Endrődön az egész XX. században, és részben ma is meghatározó erőt képviselnek a helyi cipőipari vállalkozásokban. 3.1. Juhász dinasztia A legkorábbra visszavezethető a Juhász dinasztia volt. Első ismert képviselője az 1850-ben született Juhász Mihály, 5 GUBUCZ Mátyásné közlése (interjú) 2007. 6 GYETVAI Vendel közlése 2004. 7 SZONDA István 2005.18-26. akinek minden gyermeke csizmadia lett vagy csizmadiához ment férjhez; unokái pedig mind cipészek lettek. Az iparos családokban szokásban volt, hogy a mester lányainak férje a mesternél dolgozó segédek közül került ki.8 Érdekes ebből a szempontból megvizsgálni az előbb említett Juhász Mihály csizmadiamester leszármazottainak házasodási szokásait. Első szempont a szakma továbbvitele volt. Ezért gyakori volt az egy szakmán belül dolgozó családok összeházasítása. A csizmadia fiaiból általában csizmadia lett, hiszen már tízéves koruktól tevékenyen részt vettek édesapjuk munkájában (csizmapucolás, sarokragasztás, szegő fonása, fonalsodrás stb.). Bőrös bálokon bemutatkozó fiatal eladó leányok mind csizmadia vagy cipész gyermeke; a bálban levő segédek és mesterek is mind ennek a szakmának a képviselői voltak. Mindent együttvéve egy bőrszakosztálybeli iparosnak a gyermeke biztos, hogy azon a szakosztályon belül választott párt magának. A későbbiekben - és ezt a cipőgyártásra értem - a nők szerepe felértékelődött, hiszen a felsőrészt ők varrták, célszerű volt egy cipész mesternek olyan feleség- nekvalót keresni, akivel együtt tudják űzni az ipart. Juhász Mihály csizmadia (1850-ben született), gyermekei és foglalkozásuk: Miklós csizmadia Lajos csizmadia Etelka, a férje Bukovi Imre csizmadia Jusztina, a férje Kurilla István csizmadia Margit, a férje Gyuricza Mátyás csizmadia Erzsébet, a férje Duda Lajos csizmadia Juhász Mihály unokái, akik a szakmában dolgoztak: Bukovi Imre cipész Bukovi József cipész Kurilla Imre cipész Kurilla Vince cipész Ifj. Juhász Miklós cipész 3.2. Giricz-Bella dinasztia9 A dinasztia első ismert képviselője Bella József csizmadia volt, aki 1869. január 6-án született Endrődön. 1891. november 16-án feleségül vette Giricz Viktóriát. Két gyermekük született, József és Mária. Az apa tragikus körülmények között 1900-ban meghalt, s az anya is követte férjét, egy évre rá ő is elhunyt. A két árva gyermeket az anyai nagyszülők vették pátfogásuk alá. Hamarosan a nagyszülők is elhaltak, és a két testvért a 8 Gyetvai Vendel is az apósánál tanulta a mesterséget, s mint jókezű segédet megtartotta a lányának - férjnek. A nagyobb dinasztiáknál is nyomon követhető ez a tendencia, hiszen a Juhász-műhelyből kerültek ki - mint benősült segéd - Bukovi Imre, Gyuricza Mátyás, Duda Lajos, Kurilla István csizmadiák. 9 BELLA János közlése 2007. Részletes beszámolója sokat segített a dinasztia történetének feltárásában. 316
