Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Néprajz - Porkoláb Péter: Parasztság és agrárhelyzet Magyarországon Tiszadob példáján 1945–1975
Néprajz rövid időn belül a földterületek 60%-át tsz-ek, 6%-át pedig állami gazdaságok művelik.24 A Magyar Dolgozók Pártja, vagyis Rákosiék szerint a falu, a vidék előrehaladásának, fejlődésének fő ellensége a módos gazdaréteg, a „kulák”. Éppen ezért 1948-ban meg is indult a kulákság üldözése, ellehetetlenítése, totális gazdasági le- bénítása és a személyek, egyének ellen irányuló gyalázatos „hadjárat”. Kuláknak számítottak mindazok, akik 25 kataszteri hold földdel rendelkeztek, vagy földterületük elérte a 350 aranykorona értéket. A kulákokról ún. kuláklisták készültek. Akik ezeken a listákon szerepeltek, azokat „kulákadó”, hivatalos nevén mezőgazdasági fejlesztési járulék fizetésére kötelezték.25 „Kire vonatkozott a .kulákadó’, azaz az 1949. évi mezőgazdasági-fejlesztési járulék? 1. Az olyan mező- és erdőgazdasági ingatlan (továbbiakban: birtok) után, amelynek területe a 25 kataszteri holdat vagy kataszteri tiszta jövedelme a 350 koronát eléri vagy meghaladja, mezőgazdasági-fejlesztési járulékot (a következőkben: járulékot) kell fizetni. 2. A 15 kataszteri hold vagy ennél kisebb területű birtok után járulékot még akkor sem kell fizetni, ha annak kataszteri tiszta jövedelme a 350 koronát meg is haladja. Ugyancsak nem kell járulékot fizetni a birtok után akkor sem, ha a birtok területe a 25 kataszteri holdat meg is haladja, azonban kataszteri tiszta jövedelme 150 koronánál nem több. 3. Az olyan birtok után, amelynek területe a 15 kataszteri holdat, kataszteri tiszta jövedelme pedig a 150 koronát eléri vagy meghaladja, járulékot kell fizetni, ha a gazdálkodónak mező- és erdőgazdasági ingatlanból származó jövedelmén kívül általános jövedelemadó alá eső más jövedelemforrásból is van jövedelme, és ez az évi 5000 forintot meghaladja. A járulékfizetési kötelezettség megállapításánál a kert- és szőlőművelési ágban nyilvántartott földrészleteket háromszoros területükkel kell számításba venni.”26 Tiszadobon kevés jómódú gazda, gazdacsalád élt, öt olyan családot említenek, akit felvettek arra a bizonyos listára, kiemelten két családot bántottak. A „népnevelőknek” - így nevezték az idegen, a megyei vezetés által falura küldött ellenőröket -, a helyi vezetés embereinek, vagyis az akkori politikai vezetésnek üldöző programja alapján a jómódú gazdaréteg kénytelen volt megérteni, hogy nincs mit keresni a földön, de még a faluban sem. Tiszadobon a nagygazda rétegnek nagy kiterjedésű szőlőföldje volt, ami az egyik legnagyobb bűnnek számított akkoriban, mert 1945 előtt Tiszadobon csak a nagybirtokosoknak és a faluban élő kevés nagygazdának lehetett szőlőföldje. A szőlőbirtokosság még a közelébe sem engedett senki ide24 uo. 238. 25 ZÁVADA Pál 1986.; Uő 1997.; JÁVOR Kata-MOLNÁR Mária-SZABÓ Piroska-SÁRkÁNY Mihály 2000. 981., 1001.; VALUCH Tibor 2002. 192.; VARGA Zsuzsanna 2003. 288-289. 26 VARGA Zsuzsanna 2003. 288. gent a szőlőskertnek. Ezt az új vezetői réteg nyilvánvalóan igyekezett rögtön megszüntetni. A szőlőskert kapuit leszedték, és kisebb gazdák is vásárolhattak szőlőföldeket a kertből. A kulákoknak fuvarozniuk kellett a községnek, az újonnan megalakult tsz-eknek ingyen. „Ha nem volt bekapálva a földjük, az volt a baj, ha be volt kapálva, meg az. Űzték, zavarták őket. A többi parasztemberek sajnálták őket, de a tsz-esek gyűlölték ezeket az embereket.” Mint sok más helyen az országban, úgy Tiszadobon is elűzték ezeket az embereket a mezőgazdaságból, a faluból. „Az iparba mentek el dolgozni, meg el is költöztek.” De nemcsak a nagyobb gazdákat üldözték, a kisebbeket is adóval, beszolgáltatással, állandó ellenőrzéssel sújtották. Akik valamilyen kötelezettségüknek nem tettek eleget, azokra nevelő célzattal igyekeztek hatást gyakorolni a legkülönbözőbb módokon. Népnevelőket küldtek ki a csépléshez, akiknek a termény mennyiségének megállapítása volt a feladatuk, és a cséplőgép alóli azonnali beszolgáltatás szorgalmazása, ellenőrzése, végrehajtatása.27 A földjükhöz ragaszkodó régi kisebb gazdák mindezen intézkedések ellenére nem adták fel egyéni gazdaságaikat, és kívül maradtak a szövetkezeten. 1952-ben viszont a módos gazdaréteg elvesztette földjét, a kuláküldözést sikeresen végrehajtották. 1952 első felében Tiszadobon a tömeges szövetkezetesítést megelőzően egyetlen tsz volt, 1237 paraszti gazdaság és két kulákgazda. A tsz tulajdonában 1098 kataszteri hold szántó, 4 kataszteri hold szőlő, 5 kataszteri hold gyümölcsös, 21 kataszteri hold legelő és 1 kataszteri hold erdő, nádas volt, az egyéni paraszti gazdaságok tulajdonában összesen 5.887 kataszteri hold szántó, 53 kataszteri hold szőlő, 42 kataszteri hold gyümölcsös, 32 kataszteri hold legelő és 26 kataszteri hold erdő, nádas volt.28 1951-52-ben folyamatosan hanyatlott a parasztság ereje, ellenállása a szövetkezetesítéssel szemben. Ebben nagy szerepe volt a tagosításoknak, amiket évente többször is végeztek, a kis, szétszórt földek egyesítése céljából, minek következtében a gazdák nem tudhatták, hogy amit a földdel tesznek - trágyázás, művelési munkák, vetés maguknak teszik-e vagy másnak. A parasztság megtört; 1952 második felében tsz-ek alakultak tömegesen, óriási volt a földfelajánlások száma, a földelhagyás. 1950. december végéig országszerte 2.185 tsz alakult, ezek száma 1952 végére 5.110-re nőtt.29 A szövetkezetesítés gondolatát támogató politikai irány elképzelése eszközeik segítségével sikeresnek tűnt. Magyarországon 1948-ban az első termelőszövetkezetek szabályzatának alapjául az 1935-ös szovjet „artyel”-típusú szövetkezési 27 SzSzBML, XXIII.812. TÜ jko. 1950. 28 SzSzBML, XXIII.812. TÜ jko. 1952. 29 VALUCH Tibor 2002.194-195.; VARGA Zsuzsanna 2003. 293. 279
