Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Néprajz - Szilágyi Miklós: Gazdák és mezőgazdasági munkások (Szócikkek egy tervezett, de soha el nem készülő társadalomnéprajzi lexikonból)
Tisicum XVIII. Szilágyi Miklós Gazdák és mezőgazdasági munkások (Szócikkek egy tervezett, de soha el nem készülő társadalomnéprajzi lexikonból) A 70. születésnapjához, íme, elérkezett Szabó László már akkor is a magyar társadalomnéprajzi kutatások meghatározó személyisége volt, amikor a Magyar Néprajzi Lexikon munkálatai folytak, természetes tehát, hogy a szerkesztők közreműködésre kérték fel.1 Aki azonban arra is kíváncsi, hogy ő maga milyennek képzelte el a közreműködését, s végül is milyen mértékű és minőségű lehetett az a jelenlét, ami bárki számára tanulmányozható a lexikonban, annak elő kell vennie A munka néprajza című gyűjteményes kötetét is. Ebben ugyanis a maga eredeti koncepciójának felvázolása után nem egyszerűen „újraközölte” egykori lexikon-szócikkeit, hanem a szerkesztők által kihagyottakat és a mások által írt szócikkekbe belefoglaltakat is közzétette, hogy egyértelművé váljék a koherens gondolati rendszerére kíváncsi olvasó számára, amit a paraszti munkaszervezetről lexikon-szócikkekbe sűríthetőnek tekintett akkor - s tekint változatlanul ma is.1 2 Az ilyen újraközlésben - mint gesztusban - (az én olvasatom szerint) az is kifejeződik, hogy Szabó László fontos, mással nem helyettesíthető, a gondolati lényeg megfogalmazására különösen alkalmas műfajnak tekinti a sokak által csak másodlagos publikálási lehetőségként számon tartott lexikon-szócikket. Ha pedig így van, nem indokolatlan, ha ez alkalommal - vagyis éppen őt: barátomat és eszmetársamat a 70. születésnapján köszöntő évkönyv-kötetben - az e műfajjal s az ő témájával való kísérleteimet teszem közzé. Olyan szövegeket, melyek - bár kimondatlanul: közvetlen hivatkozások nélkül - egybevágnak az általa kezdeményezett kutatási iránnyal: az ő „paraszti társadalom” felfogásával,3 * ha nagyobb hangsúlyúnak mutatják is az ellenérdekelt paraszti rétegek (a gazdák és a parasztmunkások) eredendő érdek-különbségének, mégis szervezett és rendszeres együttműködésének, egymásra utaltságának XX. századi tényeit és tendenciáit. Annak nincs részletesebb kifejtést igénylő jelentősége, hogy miként is készültek e lexikon-szócikkeim. A keletkezési körülményekről legyen tehát elég annyi, hogy éveken át etnográfus munkatársa voltam a Révai Új Lexikonénak, és a társadalomnéprajzi szócikkeim közül jónéhány oda készült, s (név nélkül) ott meg is jelent. Majd amikor megszakítottam a szerkesztőséggel a kapcsolatot, elkezdtem átdolgozni-to- vábbírni az érdeklődésemhez legközelebb álló témákat. így a 1 Vö.: MNL 1977-1982. 2 SZABÓ László 1997. 261-288. 3 Szabó László „paraszti társadalom”-felfogására lásd pl.: SZABÓ László 1968., 1970., 1988., 1993., 1997., 2005. Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékének a kiadásában hamarosan (a tervek szerint 2008 folyamán) megjelenő A népies halászat, vadászat és gyűjtögetés lexikona4 című, egy évtizeden át formálódott nagyobb vállalkozásommal párhuzamosan egy társadalomnéprajzi lexikon tervét is felvázoltam magamnak, s jónéhány szócikket el is készítettem hozzá. De mert az „ősfoglalkozásit” sokkal gyorsabban tető alá tudtam hozni, mára már végérvényesen lemondtam e másik tematikus lexikon kissé nagyralátó tervéről. Most viszont elővettem, ami elkészült belőle, s hogy publikálható „műegésszé” formáljam, megírtam még jónéhány, gondolatilag-szemléle- tileg idetartozó, eredetileg is tervezett szócikket. íme, ez a magyarázata a címre és az alcímre bízott, kissé talányos közlésemnek... angária: A -*■ részesmunka- és -<■ részesművelés- megállapodásokat terhelő „ingyenmunka”-követelés a munkaadó nagygazda vagy uradalom részéről, és kötelező érvényű -» ledolgozás a parasztmunkás szemszögéből. A XIX-XX. század fordulójának agrárközgazdászai szerint feudális eredetű, tehát indokolatlan-szükségtelen tehertételt jelentett a munkaadó-munkás viszonyban ez az „ingyenmunka”-követelés, mivel a jobbágy robotoltatásá- hoz hasonló feltétele volt, hogy a munkát kereső munkához jusson. A kortársak ilyen elítélő véleménye ellenére az ország nagy részén az 1940-es évekig jellemzője maradt a nagygazda (kisebb mértékben az uradalom/úri birtok) és az -*■ aratómunkás-, a -> harmados-munkaviszonynak az ~ megkövetelése és vita nélküli teljesítése. Ezt a szerződésen kívüli munkát azonban - a XX. században már ez volt a jellemző - valamilyen, a munkaadó részéről a munkásoknak nyújtott munkakönnyítés, szolgáltatás ellentételezéseként értelmezték az érintettek, tehát nem tekintették a szó szoros értelmében „ingyenmunkának”. Ha a gazda lovasgereblyét biztosított aratóinak a tarló felgereblyézéséhez, ha kukoricakapáláskor a sorközöket lóvontatta ekekapával meghúzatta, ezekért —t kellett tölteni: egy napot el kellett menni szénát kaszálni.5 aratómunkás, arató, részesarató-. A gabonafélék kaszás aratására rendszerint nem pénzért, hanem a termés 4 Évkönyvünk szerkesztési munkálatai közben az említett kötet megjelent: SZILÁGYI Miklós 2008. (a szerkesztők megjegyzése). 5 BALASSA Iván 1955.; SZILÁGYI Miklós 1999/b. 260
