Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Történelem - Szabó Anna Viola: Forog a film a Hortobágyon
Történelem tojást, csirkét, paradicsomot, krumplit, tejfeles köcsögöt, ráterítenek a portékára egy kopott bundát s elnéznek a kávéházba, hogy éhgyomorra egy kevés meleg italt szedjenek be. Majd jönnek a bornyú-nyúzó, liba-koppasztó asszonyok, a kenyérsütők, a zsendicések, a gyümölcsös-kofák, a cse- rép-edényesek, szegényebb csizmadiák feleségei, a száraz- tészta árulók, gyolcsvászonosok, egy-egy cigányasszony, akinek karján libeg-lobog a cifra keszkenő, pántlika, galand, meg egyéb magyar asszonynak való jószág."'" - Mindezek a fővárosi nép számára a szultán birodalmához mérhető egzotikumot jelentő alakok megjelentek Haranghy képein is.41 42 43 44 A vetített képeken látszottak a debreceni utcák és a Piac utca a kisvasúttal, a kofákkal, a talyigásokkal, a csicsogó, az embervásár, a napszámosok börzéje - kellő hangulati aláfestéssel. „Alföldi városok piacán, főképp vasárnap délelőttökön ki ne látott volna már dologtalan, ácsorgó embercsoportokat az oszlopos városház előtt? Az idegen mosolyog ezen a parasztkaszinón, s meg is kérdezi az utcán járókelők valamelyikét, hogy ugyan mi a csoda lehet ott? (...) Valójában véve, igen szelíd természetű sokadalom ez az embervásár. Emberekre alkusznak benne, szent igaz, de nem a bőrére, hanem a munkájára. A föld szegény napszámosa kiáll a többi közé s kínálja a két karja erejét. Kapamunkára, aratásra, rigolizásra, fuvarra, mikor minek van kelendősége. A gazda ellenben szemügyre veszi a kínálkozó erőket s megajánlja a szegődés bérét. (...) Ennélfogva hiábavaló volna tagadni az embervásár szükséges és hasznos voltát.”*3 „Tanyáról jött ember lába hozzá van szokva, hogy amint beérkezik Debrecenbe, egyenesen a Csicsogó felé tart, ahol legalkalmasabb helye van annak, hogy egyszerű külső emberek kicseréljék a gondolataikat, keveset barátkozzanak s egyet-mást a sok beszédből újságképpen kivigyenek a pusztára. A Csicsogó egy nagy négyszögű térség a város keleti sarkán. Kellő közepén csárda emelkedik s körös-körül apró házak alatt bormérők, hentesek, fűszeresek, egy pár fodrász és több másféle kalmár-ember üzlete virágzik."** Az ehhez a szövegrészhez tartozó mozgóképek, filmek a Piac utcai „pércsi sor” kofáinak oszlását mutatták be (amely felvétel szintén „nagyon sikerült”), illetve a Zádor Vilma esküvőjét, amint a násznép megindult a nagytemplom elől; végül a talyigások versenyének kevéssé sikerült mozgóképével zárult - amely már a következő részhez vezetett át. A debreceni bemutatóhoz ez a rész kiegészült „városunk jelenlegi nagyjainak arcképeivel” is. III. rész: A Hortobágy „A látványosságnak ez a legszebb és legérdekesebb, legvonzóbb és legerőteljesebb része - maga a szerző is ezt a motívumot igyekezett kidomborítani. Lovász magasan csapongó fantáziájában elsuhan a város felett, csak imitt- amott ad egy-egy képet annak életéből. Lelkének melege, képzelő tehetségének ereje a sík pusztára fut ki, ott száguld, viharzik, ezzel fogja meg a szíveket és lelkeket. A délibábok hazájának, a sík hortobágyi pusztának a szemléltetésében mester ő.- A hortobágyi képek telve vannak poézissel, egy- egy bájos hangulat valamennyi, amelytől alig tud megválni a szem. A Hortobágyot ezt a rengeteg területet varázsolja elénk tanyai életével, híres állattenyésztésével, ősmagyar alakjaival - hangulatosan, költői lendülettel és kitűnően sikerült fotografikus és kinematografikus felvételekkel, melyek kedves magyar dalok kísérete mellett vonulnak el előttünk. Látható, hallható a csikósok minden dolga, a pányvavetéstől a szalonnasütésig.” A harmadik rész elején látható képeken fokozatosan leszáll az est a hortobágyi pusztára - pásztortüzek gyulladnak, és „az ég apró pásztortüzei is, a csillagok", furulya szólal meg, kolompszó hallatszik, dal csendül (a zenekari árokból). Petőfit szaval egy hang: Oh természet! „Az esthajnal vérvörös árnyéka ráborul a füzesek mellett lomhán folydogáló Hortobágy vizére.” Mi is ez a titokzatos, nagy puszta? „Gyerünk tehát, ismerkedjünk meg közelebbről - fájdalom, nem a valóságban, csak a szemünkkel és a fantáziánkkal - ennek a hírneves csodának természeti bájaival, lakóinak egyszerű életével”*5 - invitál az előadó. „Kétszázötven lélek lakik a hortobágyi nagy pusztán: juhászok, csikósok, gulyások, kondások, s részben ezeknek a családtagjai. De ez a kétszázötven lélek igazi magva az ősrégi magyar fajnak. Olyan emberek ők, mint mi vagyunk, egyazon vérből és húsból valók, mégis, ne kíséreljünk meg összehasonlítást tenni köztük és magunk között: a rövideb- bet biztosan mi húzzuk. Másként pezseg azoknak a vér az ereikben mint a mi városi levegőtől elernyedt tagjainkban. (...) A pusztai ember gondolatai tiszták, átlátszóak, mint a 41 LOVÁSZ János 1899. 34-35. 42 Haranghy idevonatkozó képei a Fotótárban: Cívis asszonyok a templom előtt (1902. augusztus 3.), Talyigás l-lll. (1902. augusztus 2.), Embervásár (1902. június 29. és július 3.), Baromvásár vége (1902. április 4.); illetve Zöldségpiac, kofák, Hetivásár a kossuth utcán, Lacikonyha, Csizmadiasátor, Zsibogó, Régi ház a főutcán, kerekkapus ház a Batthyány utcán, Újsori nádasház, Újságolvasók, Napszámosok, Favágók a koplalón, Debreceni tanyák és talán a Margit-fürdő- ben rendezett lakodalom, lovasokkal, násznéppel, öt képen. 43 LOVÁSZ János 1899. 63-64. 44 LOVÁSZ János 1899.107. 45 Debreczen, 1902. augusztus 21. Az alább következő szövegek a fellelt legteljesebb forgatókönyv-részletből valók: LOVÁSZ János 1906. 215
