Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Történelem - Szabó Anna Viola: Forog a film a Hortobágyon
Történelem kezdik pályafutásukat, s bár Kiss később megélhetési okokból portréműterm(ek)et nyit Debrecenben- a banktisztviselő Haranghynak erre nincs szüksége - a Hortobágy puszta életének dokumentálása marad mindkettejük elsődleges, szerelmetes tevékenysége. Ők már nem beállítással, koreográfiával dolgoznak (bár a fotóműtermekben iskolázódott Kiss a fényképtechnika fejlődésének egy, nem is sokkal korábbi szakaszában még alkalmazza ezt a módszert14), sokkal inkább igyekeznek megragadni a pusztai életet a maga természetességében, mesterkéletlenségében - felismerve, hogy ez a viszonylag elzárt élet sajátos szokásaival és életvilágával, minden kimódoltság nélkül, önmagában is egzotikumot jelent a kívülálló szemlélőnek - az avatott kutatónak pedig dokumentumértékkel szolgál. Bár az eddig említett fényképészek is mind remek mesterek voltak, a nemzetközi kiállításokon zsáner- és tájképeik jutalmazása valószínűleg még inkább szólt az egzotikumnak, mint a képi meglátásnak vagy a technika eredeti használatának - a századfordulón szinte minden amatőr-kiállításról díjakkal hazatérő15 Haranghy György esetében már valóban fényképművészetről beszélhetünk. Haranghy már egyesítette magában a dokumentáló és a művészi ábrázolásmód erényeit - a Hortobágyi juhászok szamárháton című képe például, amely a Photo-Club 1902-ben Budapesten rendezett kiállításán szerepelt és díjat nyert16 - hangulati értéke mellett, hiteles néprajzi felvételnek minősülve, többször felbukkan Ecsedi illetve Zoltai Lajos publikációiban.17 A délibábok hazája, 1902 Hogy Haranghy György, a Szoboszlón született s a debreceni Kollégiumban tanult takarékpénztári tisztviselő (1868—1945)18 mikor kezdett és kitől tanult fényképezni, arra nézvést csak annyi információval bírunk, hogy 1902-ben „alig egy éve foglalkozik, mint amateur, fényképészettel”.'9 Amikor azonban 1901-ben először hallunk róla, rögtön kiállítási győzelemmel tűnik fel, ami gyakorlatra és érettségre utal - hacsak nem a szerencsére és a friss szemléletre. Ezen az 1901-ben Kolozsváron rendezett „amateur fényképészeti kiállításon" már hortobágyi képeket mutat be, amelyekkel a következő évben Budapesten a Photo-Club I. Országos Művészi Fényképkiállításán is diadalmaskodik: „a kiállításon Wlassits miniszternek feltűntek a bájos és művészi magyar fényképek, melyek itt a legelső elösmerést nyerték. Ugyanis a kiállítás bíráló bizottsága a Haranghy György művei közül kilenc darabot választott ki és küld ki a turini nemzetközi kiállításra, mint a budapesti kiállítás egyik legérdemesebb alkotását.”20 A kilencből öt képet, az első közlési jogot megszerezve az év során publikál a Vasárnapi Újság,2' amely a „hangulatfestés fotográfiai remekeit” és „az Alföld iránti rajongó szereteted’ látja e képekben.22 S ugyanezt vehette észre Zitkovszky Béla, az Uránia Tudományos Színház eredetileg fényképész művezetője is, aki rögtön első sikerei után felkérte Haranghyt egy, a Hortobágyot bemutató ismeretterjesztő előadás fényképezésére. Hogy ez mit jelentett, arra nézvést vessünk egy pillantást az Uránia Színház mibenlétére. Az Uránia Tudományos Egyesület színháza 1899-ben azzal a szándékkal nyitotta meg kapuját a pesti Kerepesi (Rákóczi) úton, hogy vetített képes előadásokkal vonzó és szórakoztató formában tanítsa minden rendű és rangú közönségét - „az összes tudományos és társadalmi ismeretek története, fejlődése és jelene" tárgyában, oly módon, hogy az „úgy a tudásvágyat, mint a hazafias érzelmet emelje”. A színház szemléletében szinte már a kapunyitástól fogva sokkal modernebbnek mutatkozott bécsi és berlini mintáinál, amennyiben az ott alkalmazott álló- és élőképes bemutatást, diorámát rögtön mozgóképekkel is vegyítette. Az első három évadban azonban a megírt előadásokhoz még az esetleg saját utazások során készített fényképfelvételek, diák mellé is külföldi gyártású mozgóképeket kellett rendelni, belőlük a szükséges szekvenciákat, a szöveget illusztráló képeket ösz- szeilleszteni - hiszen ilyenek gyártására itthon még nem volt lehetőség. Az első években ezért nemcsak a tudományos előadások szóltak általános témákról, mint A vas, A sport, A szecesszió, Az állatok világa, hanem az élménybeszámolók illetve országismertetések is kizárólag külországi utazásokat 14 Kissről és módszereiről lásd: SZABÓ Anna Viola 2008. 217-218. 15 Díjat nyer többek között 1901-ben Kolozsváron, 1902-ben Budapesten, 1904-ben Nizzában, 1906-ban ismét Budapesten; 1909- ben gyűjteményes kiállítást rendezhet, 1910-ben pedig állami elismerő oklevéllel jutalmazzák. Vő.: SZILÁGYI 1978. A Déri Múzeum képzőművészeti Gyűjteményében ezen kívül az 1902-1911 közötti időből 14 darab külföldi fotókiállításokon nyert ezüst-, bronz- és emlékérem található. Összefoglalja: SZ. KÜRTI Katalin 1987. 92., 110. 16 Vasárnapi Újság, 1902.5. szám 17 Vö.: ECSEDI István 1914. 274.; ECSEDI-üránia 1912. 490.; ZOLTAI Lajos 1911.44. 18 Haranghy életadataira nézve lásd WIKIPEDIA; KINCSES Károly é.n.; SZ. KÜRTI Katalin 1987. 91-94. 19 Vasárnapi Újság, 1902.5. szám 20 Egy debreceni művész sikerei. Debreczen, 1902. március 15. 21 A képek: Hortobágy parti részlet, Pányva-vetés a Hortobágyon, Hortobágyi csikós a csárdánál, Hortobágyi csikós, Nádvágás. Vasárnapi Újásg, 1902. 5. és 9. szám, 1903.1. szám. (Ezek mindegyike, a vázolt gyakorlat szerint, jelöletlenül, illusztrációját képezi Zoltai Lajos hortobágyi könyvének.) 22 Vasárnapi Újság, 1902. 5. szám 211
