Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Történelem - Vadász István: Egyek belterületének fejlődése
Történelem vő, a magasparti elhelyezkedésre utaló lelőhely a mai belterület legkeletibb pontján, a homokbuckás Szöghatár, illetve Kendertag nevű településrészen az 1970-es évek elején nyitott temető térségében van, ahol az új temető nyitásakor folyamatosan kerültek elő a középső bronzkort jelentő füzesabonyi kultúrához tartozó leletek.5 A templom dombjának aljából előkerült kelta edénylelet is arra utal, hogy a belterület északi részét a későbbi népek is letelepedésre alkalmas, árvíztől védett területnek találták.6 A falu középkori magterületére a XVIII. század végétől készült, belterületet is ábrázoló térképekből következtethetünk. Az első katonai felmérés térképén már jól kivehető Egyek formálódó utcahálózata (1. ábra). A buckavonulatra települt, észak-déli főirányhoz igazodó, útifalura emlékeztető települési alaprajz eléggé feltűnő, de az ólaskertes, kétbeltelkes halmazfalu jellemzői is megfigyelhetőek. A település erőteljes észak-déli tengelye a buckavonulat félszigetet képező irányával magyarázható. Feltételezhető tehát, hogy Egyek ezen útifalura emlékeztető települési alaprajza a buckavonulat elhelyezkedésével van összefüggésben, és nem elsősorban magával az „úttal” kapcsolatos. Hisz a révhez - amely abban az időben még lényegesen kisebb jelentőségű volt, mint a Csege melletti átkelőhely - vezető út ekkor még nem haladt végig észak-déli irányban a belterületen. Ez a tengely azonban a templom térségében kiszélesedik, teresedik. A falu szélén több helyen is kerteket láthatunk, vagyis az útifalu jellegű alaprajz halmazosodott. A halmazos alaprajz a falu népességének gazdasági tevékenységével, az állattenyésztés dominanciájával függött össze.7 A zsúfoltabb, lakóházsoros belsőség és a még kevésbé rendezett, ólas-szérűs, nem összefüggő, szakadozott kertség (pl. a mai Domb utca térsége, a Bodajcs sor déli része, a Hóstya térsége) megléte világosan jelzi, hogy ekkor Egyek a halmazfaluvá válás döntő stádiumában volt. Mindezt, azaz a kertek létét írásos források is alátámasztják. 1788-ban például feljegyezték, hogy megvizsgáltatott „Horváth Tamás fő Biró Uramnak panasza, hogy Szekér Ferencz az Kertben bejáró Biró Uram 3. Teheni- nek az füleit el vagdalta. Mely Ki Küldettek Hiteseink s meg visgálták nevezett Szekér Ferencz Kertit, s oly garádtalannak találták, hogy akár az egész csorda be mehet.” Néhány hónap múlva, 1789 januárjában szintén a kerttel kapcsolatos feljegyzést találunk: „Kováts András Uram Kérésére Hites Embereink az szalmájában esett Kárnak látására Ki menvén Láttak az Szalmájában nevezett Kováts András Uramnak fi. 51. xr ára Kárt Mely szalma Virág Istvány Kertyében vagyon de mint hogy az Kertyének jó garádgya nincsen az Kárnak 5 M. NEPPER Ibolya-Sz. MÁTHÉ Márta 1972.39-40. 6 M. NEPPER Ibolya-Sz. MÁTHÉ Márta 1982.100-101. 7 Az ólaskertes települési-gazdálkodási térhasznosítás kialakulása, illetve az útífalu falualaprajz átalakulása is annak a megnyilvánulása, hogy a XVIII. század első felében újratelepülő, majd népességet váltó Egyek a korábbi ártéri gazdálkodást folytatva, az ólaskertes települési rendet kialakítva gyorsan beépült az Alföld korabeli települési rendjébe. meg adását nem túdgyák kire látni. ”8 Ugyanakkor vannak olyan házak is, amelyhez nem tartozott még kert.9 A település észak-déli tengelye, a mai Fő utca-Tisza utca vonala, a mai Rákóczi utca és a Fő út kereszteződése táján kezdődött délen. Ez a vonal nem futott végig a település északi széléig, mivel ott egy ólas-kertes övezet zárta a falu belterületét (a mai Domb utca-Arany János utca—Pacsirta utca táján). Ezt a nem egészen kifejlett fő irányt egy sajátos, „S”-alakú utca kísérte, mely a település déli szélén - a mai Rákóczi Ferenc utca és a Fő út kereszteződésében - kezdődve egy balra tett kanyarodás után, mai Rákóczi vagy a Kossuth és a Deák Ferenc utcán át haladt észak felé. Ez az utca a szintén észak felé, majdnem párhuzamosan haladó Fő utcát a Csonka és a Víg utcán át keresztezte. Majd a templomtól délre továbbhaladt egy jobbra tett félkörív leírásával a mai Széchenyi utca-Somogyi Béla utca nyomvonalán, megközelítve a belterület legmagasabb részét képező északi faluvéget, a mai Pacsirta utca vonalát. Ez a két utca vázat kölcsönzött a halmazosodó falualaprajznak. Az egyenes futású főutcából indultak nyugat felé a Tisza irányába, illetve az északra és nyugatra vezető földutak, melyek egy gyűjtőúton át, a Kóta- éren átívelő tahidon vezettek át. Ez a belterület alatt volt. Itt kezdődött a dorogmai rév felé vezető földút is, amely a hídon átjutva északnak kanyarodott. A rév, mint folyami átkelőhely már ekkor fontos volt, hisz a csáti vagy a miskolci vásárra ezen át jutottak el nemcsak az egyekiek, hanem a tiszaörsiek is.10 Az „S” alakú másik vonalból indultak ki a legelőre, illetve a szántóföldekre vezető belterületi utak: a mai Dózsa György, Csokonai és a Hunyadi utcák elődei. A Csokonai és a Dózsa György utcák elődeinek vonala a belterület déli-délkeleti szélén találkozott, s a csomópontba keletről befutott a Csege felől a földút, mely szintén a falu szélét jelentette. A délről jövő országút a falu szélén itt áthaladva, kelet felé fordulva kerülte el Egyek akkori központját, s a mai Bartók Béla utca vonala körül, egyenesen, talán a mai Lehel utcán át továbbhaladva a mai Csokonai utca—Béke utca kereszteződésébe torkollva fordult Csege felé. Itt a belterület déli részén még egy másik nyomvonal is látható, talán a mai Bartók Béla utcán haladó út. Ettől délre látható egy kálvária jelzés, amely az akkori temető helyét jelölheti. Azaz a mai „Kálváriás temető” már megjelent az 1783-ban készült térképen. A térképen jól kivehető, hogy a település keleti, északkeleti, északi és délnyugati részén ólas-kertes telkek láthatók, melyek a korabeli belterület gazdasági jellegű tartozékai voltak. A kertek között, a vízzel körülvett belterületről több ponton is le lehetett jutni az ártér, azaz a rét és legelő felé. Egyik 8 Egyek 1786 és 1860 között vezetett Prothocolumát közreadja: BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 2008. Lásd: 23-24. 9 BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 2008. 41. (1791. május 14-i bejegyzés). 10 BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 2008. 34. és 64. (1789. és 1794. évi bejegyzések). 159
