Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Történelem - Vadász István: Egyek belterületének fejlődése
Tisicum XVIII. Vadász István Egyek belterületének fejlődése I. Egyek határának természetföldrajzi viszonyai Az egyeki határ természetföldrajzi képét alapvetően a kettősség jellemzi. A magasabb térszín a pleisztocén végi- holocén eleji hordalékkúp-felszín, amely mindenhol határozott peremvonallal emelkedik ki környezetéből, a Tisza egykori, újholocén kori árteréből. A pleisztocén végi-holo- cén eleji hordalékkúp-felszín annak az időszaknak az emléke, amikor még az Északi-középhegységből a Körös-vidék felé futó folyók (a Tapoly, az Ondava, a Sajó-Hernád ősei) nagy mennyiségű folyóvízi homokot halmoztak fel a felszínen. A pleisztocén végén, a holocén elején az ármentessé vált térszínen az időnként erőteljessé váló északias-észak- nyugatias szelek futóhomok-formákat alakítottak ki. Ám az éghajlat váltakozása elősegítette, hogy a megkötött homokon különböző vastagságú löszös köpeny alakulhatott ki. Később, a területen újra megjelenő folyók áradásaik során újabb, finomszemű hordalékkal borították be a már korábban kialakult hordalékkúp-felszín mélyebben fekvő részeit vagy a homokbuckák közötti mélyedéseket. A mélyedésekbe lerakott hordalékra természetesen hullópor is keveredhetett, s így a finomszemű, ártéri jellegű üledék löszös külsőt vett fel. Ennek az időszaknak - mely a Tiszának az 5-6.000 évvel ezelőtti megjelenéséig tartott1 - az emlékei a határ futóhomokképződményei, valamint löszös homokkal, homokos lösszel borított buckái (pl. Telekházától délre és délkeletre, Egyektől délkeletre), illetve ezen magasabb fekvésű térszínen a buckák közötti mélyedéseket, laposokat fedő ártéri löszei, ártéri löszszerű üledékei. Gyökeres változás következett be a táj alakulásában akkor, amikor a Tisza megjelent a területen. A holocén közepén a mai Hortobágy területén a Körösök vidékének mélyedése felé haladó folyó az egykori debreceni határhoz tartozó bel- ső-ohati részek felszínének kialakításában vett részt. Ez a határrész egyhangú, kifejezetten hortobágyi jellegű táj, mely területre jellemzőek a kisebb-nagyobb, rossz lefolyású, vizenyős laposok. Itt öntésiszap, lösziszap fedi a területet, melyen erőteljesen elszikesedett. 1 BORSY Zoltán-SZABÓ József 1985 6. Nyilvánvaló, hogy a tájon kb. i. e. 1600 körül megtelepülő ember már a legkorábbi időkben is az árvízmentes térszín ártérre néző peremeit kedvelte. így az ártérre félszigetszerűen benyúló buckavonulaton alakult ki a mai település elődje, mely a honfoglalást követően korai betelepülésű lehetett. II. Egyek belterületének alakulása a XVIII. századtól napjainkig Egyek belsőségének kialakulását az az ármentes térszín tette lehetővé, amely félszigetszerűen nyúlik be az egykori folyami árterület 86-89 m tengerszint feletti magasságú területébe. Ez a 90-95 m tengerszint feletti magasságú, löszös homokkal fedett buckavonulat északon elkeskenyedik, mivel keleti, északi és nyugati oldalát a folyóvízi oldalazó erózió támadta és pusztította, asztallap simaságú felszínné téve a belterülettel szomszédos határrészeket. Az ármentes szintet képező buckavonulat dél, illetve délkelet felé haladva kiszélesedik és folytatódik a Tiszafüred—Tiszaigar—Tiszaörs határába átnyúló buckavonulatban. Valójában ez a Közép- Tiszavidék területéhez tartozó Tiszafüred-Kunhegyesi-sík egykori folyami hordalékkúpjának legészakibb nyúlványa. A belterület legmagasabb pontjain előkerült bronzkori leletek arról tanúskodnak, hogy az ármentes szint vízparti részein korán letelepedett az ember. Egyik legismertebb bronzkori lelőhely a Róka-hát nevű falurész, a belterület legészakibb, elkeskenyedő része, a Tisza utca-Domb utca- Pacsirta utca-Arany János utca térsége. Itt a Tisza utcából és az egykori Vágóhíd utca telkeiről több alkalommal is kerültek elő bronzkori leletek, melyek egy korabeli településre utalnak.2 Ez a hely minden bizonnyal igen alkalmas lehetett a megtelepedésre, hisz a belterület legmagasabb pontja: a hagyomány szerint árvízkor még a rókák is ide húzódtak fel.3 A Róka-hát nevű belterületi résztől délre, mintegy 2 km-re, a mai vasútállomás szomszédságában ötven-száz évvel ezelőtt még létező Szőlőskert nevű településrészen is jelentős bronzkori leletek kerültek a felszínre.4 * * A harmadik számotte2 SŐREGI János 1935. 82. Ismerteti a Dorogmai út 289. (ma Tisza utca) számú ház telkén és a környező telkeken feltárt leleteket. 1940-ben a Vágóhíd utca 315. számú ház telkén került elő újabb bronzkori lelet. 3 A név eredete is ezzel magyarázható. Lásd: TÓTH Katalin-TERGE Lajos 1970. 38. 4 A Szőlőskert nevű lelőhely a bronzkori szakirodalomban igen fontos. Lásd: M. NEPPER Ibolya-SZ. MÁTHÉ Márta 1972. 41., KOVÁCS Tibor 1965. 75-85. 158
