Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Történelem - Havassy Péter: Várurak és várúrnők a középkori Gyulán
Történelem számunkra az a lényeg, hogy Mátyás halálát követően, június közepén a rendekkel és Ulászlóval kötött megállapodás szerint János herceg megkapja a Bosznia királya címet, a szlavóniai hercegséget és a horvát bánságot évi tizenkétezer forint jövedelemmel. A címeket azonban csak alattvalóként viselheti, aki hűséggel és engedelmességgel tartozik a mindenkori királynak. Családi vagyonként örökölt javait megtarthatja, ellenben át kell adnia a magyar korona tulajdonát alkotó várakat és birtokokat. Pár hét múlva azonban, pontosan az apja által pártfogolt emberek (Kinizsi Pál, Guti Ország László, Báthory István stb.) csapatai szinte teljesen szétverik a királyi kincstárral és a Szent Koronával együtt a délvidéki párthíveihez vonuló herceg seregét a Tolna megyei Nagyszabaton melletti Csontmezőn. Szeptember 18- án II. Ulászló koronázásán a teljes kibékülés jeléül, Corvin János viszi a díszmenetben a koronát vetélytársa előtt. Ráadásul 1491 közepén a herceg csapatai visszafoglalnak II. Ulászló számára a Miksa-pártiaktól több várat, többek között Zágrábot. Corvin azonban a címek mellé a hatalmat nem tudta megszerezni, sőt szinte ő volt az egyetlen főúr, akivel szemben Ulászló érvényesíteni tudta akaratát. Elsősorban azért, mert a kormányzásban vezető szerepet játszó főurak, ha másban nem is, de ebben a tekintetben fenntartás nélkül támogatták a királyt. A bosnyák királlyá való koronázás elmaradt, a Szlavónia hercege cím csak névleg létezett, mert rangja szerinti jogait nem gyakorolhatta az országrészben. A horvát bán is megmaradt hivatalában, sőt amikor 1492 telén Corvin János tiltakozott emiatt, a király új bánt nevezett ki, de nem őt. Végül e méltóság megszerzése csak 1495- ben sikerült. Hamarosan a Szlavónia hercege címe is Frangepán Beatrix címere eltűnik, viszont a horvát-szlavón-dalmát báni állandósul (vicebánja Gyulai János). 1496 januárjától azonban újdonsült apósával, Frangepán Bernát modrusi gróffal (tulajdonképpen szövetségük megpecsételése volt János herceg és Bernát leánya, Beatrix egybekelése) mozgalmat indít Horvátországban II. Ulászló ellen, mivel az új családi összeköttetés révén a déli nagybirtokosok vezére lett. Ám lázadásuk nem érte el célját - elsősorban a külföldi támogatás elmaradása miatt -, sőt II. Ulászló megfosztotta Corvint báni tisztségétől is. Az 1498. évi országgyűlésen Corvin János küldötte vádlevelet terjeszt be elsősorban Bakócz Tamás esztergomi érsek, fő- és titkos kancellár és Ernuszt Zsigmond pécsi püspök, valamint a Hunyadi-javak más „bitorlói” ellen. Ugyanebben az évben II. Ulászló és János herceg kiegyezik egymással, Corvin hűséget fogad, a király viszont ismét kinevezi horvát bánná és Békés megyei ispánná - e tisztségeit ezt követően haláláig viseli -, s megígéri, hogy per alatt álló birtokai élvezetében megvédelmezi. 1499-ben Sebenico környékén, 1500-ban a velenceiekkel közösen Mosztár mellett, 1501-ben Jajcánál győzedelmeskedik a török seregek fölött. Felszabadít több boszniai várat. 1501- ben apja unokatestvére, Dengelegi Pongrác Mátyás utód nélküli halála után javai rászállnak. 1503-ban apja, Mátyás másik unokatestvére, vingárti Geréb Péter nádor halála után szerette volna megszerezni a tisztséget, de elsősorban a királyné és Bakócz érsek a törekvéseit meghiúsította. (Corvin örökli Geréb hatalmas birtokainak jelentős részét is.) 1504. október elején a báni területén portyázó törökök kiűzésére indult, de vereséget szenvedett, s majdnem fogságba esett. A csatatéren szerzett pestis végzett vele, október 12-én Krapinán hunyt el. Az unokát tehát ugyanaz a betegség vitte el, mint a nagyapát. De volt egy nagy különbség: Hunyadi János halála után fia a legmagasabbra emelkedett, ám Corvin János elhunytával vége szakadt a család szereplésének a magyar történelemben. Harsányi Zsolt Szegény János című, Corvinról készült életrajzában, így ír a herceg utolsó perceiről: „Ekkor hirtelen erős orgonaszó hallatszott, szobája a mindenség székesegyházává tágult, vakító tündöklés öntötte el ezt a mindenséget, s a hallatlan fényáradatban angyalokat látott közeledni csodálatos koronával. Az angyalok már ott voltak mellette, a csodálatos korona homlokára ereszkedett, lábainál ott terült el a végtelen birodalom: János király lett, s az örökkévalósággá változott orgonaszó a királyt elemi boldogsággal magába ölelte.” A szerencsétlen sorsú Corvin János nevelőitől és apjától sok mindent megtanult, több nyelven beszélt, cicerói szinten írta leveleit, nyílt ellenséggel szemben bátran harcolt, de a legfontosabbat, a politika művészetét nem sajátította el. 1496-tól felesége Frangepán Beatrix, aki több kutató szerint férjével együtt nevelkedett a királyi udvarban. Arra azonban már nem igazán figyeltek, hogy mindez azért történhetett, mert édesanyja, Aloyzia dei Marzano y de Aragon sessai hercegnő (egyszerűbben Aragóniái Alojzia), 105
