Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)
Régészettudomány - Almássy Katalin - Istvánovits Eszter - Liviu Marta - Dan Pop - Előzetes jelentés a Csengersima - Petea/Petén feltárt bronzkori településrészekről
Régészettudomány ALMASSY Ka talin - ISTVANOVITS Eszter - Liviu MARTA - Dan POP Előzetes jelentés a Csengersima Petea/Petén feltárt bronzkori településrészekről 1. kép - A lelőhely környéke az I. katonai felmérésen; Abb. 1.: Die Umgebung der Fundstellen auf der 1. Josephirischen Aufnahme. A Csengersima-Petea/Pete régészeti lelőhely a Szamosháton fekszik, 8 km-re a Szamos jelenlegi medrétől, egy egykori patak, az Erge mentén. A terület jelenleg lankás, lapos. Ugyanezt a topográfiai helyzetet megfigyelhetjük az első, osztrák katonai felmérésen is (1. kép). A XVIII. századi térképen több erdőt is feltüntettek, melyek több évszázaddal korábban akár egybefüggő, kiterjedt erdőséget alkothattak, amit a középkori leírások is tanúsítanak. A régészeti ásatások A lelőhelyről először 1998-ban szereztünk tudomást, amikor a Jósa András Múzeum munkatársai előbb terepbejárást, majd próbafeltárást végeztek a jövendőbeli határátkelő magyarországi oldalán. Mivel a terepviszonyok alapján feltételezhető volt, hogy a lelőhely átnyúlik Románia területére, a nyíregyházi múzeum munkatársai azonnal értesítették a szatmárnémeti múzeum régészeit is. Az ekkor végzett romániai terepbejárás azonban negatívnak bizonyult. Mint később kiderült, ez az itt húzódó csatorna ásásakor kitermelt agyag szétterítésének következménye. A magyar oldalon 1998. szeptember 24. és november 18., majd 1999. március 17. és július 9. között egy több mint 3 hektárnyi összefüggő területen dolgoztunk, ahol feltártunk 1867 objektumot. A humusz kitermelése iszapoló kanalas forgórakodóval történt, egymás mellett húzódó 5-7 m széles sávokban. Az egykori Erge patak mindkét oldalát megkutattuk. Magának az Erge pataknak a medre 30-50 m szélességben feltáratlanul maradt: ez egy mocsaras és régészeti objektumoktól mentes terület. Az éveken keresztül végzett mélyszántás miatt a termőtalaj egészen a steril agyag altalajig ért. A több rétegű (bronzkori, császárkori és VI Ii—IX. századi) és intenzív lelőhelyen gyakran előfordultak egymásba ásott objektumok, melyekről csak a bontás közben derült ki, hogy különálló egységek. Ilyenkor betűkódot társítottunk az eredeti számhoz. Ugyanezt a módszert alkalmaztuk abban az esetben is, ha egy-egy régészeti komplexumon belül különítettük el annak alkotórészeit (pl. lakóépület cölöplyukait). A román oldalon valamivel később, 1998. október 27-én kezdődött a feltárás a magyarországi eredmények hatására, részben már az építkezéssel párhuzamosan, majd folytatódott 1999-ben májusig, illetve szeptemberben. Még 2004ben is kutathattunk a területen. Alapvetően a későbbi épületek helyén nyílt lehetőség ásatásra (pl. S5-S11, S18-S21, S23-S25, S32-S34, S36-S37). Ezt megelőzően kis területeket szondáztunk (SA, SB és S1-S4), ellenőrizve a lelőhely kiterjedését és rétegződését. Hogy megkönnyítsük az adatfeldolgozást, valamennyi kutatási egységet (szonda vagy ásatási szelvény) „S" betűvel jelöltük. Mivel az ásatások során párhuzamosan több ponton is dolgoztunk, a régészeti objektumok számozását minden egységben újrakezdtük. A 87
