Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)
Bevezető - Horváth László - Rendhagyó ajánlás Csányi Mariettának!
Rendhagyó ajánlás Csányi Mariettának! Régóta készülődünk. Itt áll előttem az ünnepelt Csányi Marietta életrajza, a kötetbe szerkesztendő fotói, egy imponáló lista az általa írt publikációkról, áttekintés a sok-sok ásatásról, terepbejárásról, leletmentésről, raktári munkáról. írunk majd egyetemi oktatói tevékenységéről, osztályvezetőként, sőt megbízott megyei múzeumigazgatóként megcsillogtatott vezetői erényeiről, aktív társadalmi életéről, konferenciákon elért sikereiről, PhD doktori tudományos fokozatáról. Fölsoroljuk kitüntetéseit, elismeréseit és nekem mégis hiányérzetem van. Annyi adat, dátum, szám és bibliográfia mellett mégis azt kérdem, ez az a 60 év, ez Marietta, ennyi volna Marcsi? Nem, határozottan nem! Nekünk ő az az anyáskodó, szeretni való lény is, az a közvetlen kolléga, az újakat, fiatalokat pátyolgató valóságos „tyúkanyó". Ő a kiváló vendéglátó és a még kiválóbb szakács, ő a farsangi jelmezek sztárja, a megbízható kolléga, ő maga a gurgulázó nevetés, a majális, egy megértő mosoly a szája szélén, a béke és a nyugalom. Hogy mondom mindezt el? Hogy tudok felvonultatni, megidézni minden tisztelőt, tanítványt, nyáron az ásatásokon aranybarnára sült diákot, mellette induló kollégát, ő tőle tanuló, ide valósággal zarándokoló régészt, na meg a „nitrites pácsót". Hová lesz a Terehalom napsütése, a jászdózsai kedves ásatás, a bivaly-tói rézkor? Mi lesz veletek bronzkori barátok? S ti mind, nagyréviek, szarmaták, gepidák, avarok, hol vagytok mikor szavakat keresek? Csányi Marietta már nem egy személy, rég nem csak egy régész. Ő már egy valóságos intézmény, egy iskola. Köré gyűlnek, magához vonzza a fiatalokat, régészeket, bronzkorosokat. Nagysikerű, sok szakmai eredménnyel, „áldott" ásóval, s ami még fontosabb, a terepen nagyon jó szemmel megáldott ember. Mindene a múzeum és számítani lehet rá az itteni szerteágazó munka valamennyi területén. Ha kell tárlatvezetésen sziporkázik, kiállítást rendez, iskolás csoportokkal osztja meg varázsdoboza kincseit. Nem szobatudós, hanem kísérletező, kutató ember. Megérteni akarja a régmúlt korok üzenetét, megfejteni nemcsak az egykori eszközt, de azt a funkciót, mozdulatot is, amire egykor szolgált. Kipróbálni sok ezer év után megint azt a kemencét, a balta élét, a korong nélküli fazekas kínjait. Csányi Marietta az idővel sosem harcolt. Én nem láttam soha, hogy az óráját nézné a munkaidő végén. Akkor is végezte dolgát, ha ki kellett települni a „világ végére", ha hétvégére esett a rendezvény, ha este tízkor kellett a segítség. Eljött minden megnyitóra, más szakmák ünnepére, s a raktári munkát is lelkesen végezte. Nagyon kevés emberről érzem úgy mint róla, hogy mindenestől és teljesen helyén van a világban. Mégis ha kérdezem, csak annyit mond, ő egy boldog régész, meg hogy mindene a bronzkor, de mi, körülötte élők az első hatvan éve alatt arra is rájöttünk, nekünk ez a mellette töltött idő maga az „aranykor". Dr. Horváth László 7 I
