Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Régészettudomány - Tokai Zita Mária - A lengyeli kultúra újabb oltárkái Nagykanizsa-Palin - Anyagnyerőhelyről

Régészettudomány TOKAI Zita M

ária A lengyeli kultúra újabb oltárkái Nagykanizsa-Palin - Anyagnyerőhelyről A lelőhely földrajzi elhelyezkedése és ismertetése Az ország délnyugati csücskében fekvő Zala megye földrajzára jellemzőek a dombhátak és a közöttük észak-déli irányban húzódó, úgynevezett meridionális völgyek. Mivel ezek a folyóvölgyek természetes gyűjtőhelyei a dombokról lefutó csapadékvizeknek és a környék időszakos vagy állandó folyóvizei is itt találnak utat maguknak, természetes, hogy e völgyek többsége - a 19-20. századi nagyarányú csatornázások és lecsapolások ellenére - még ma is meglehetősen vizenyős, ingoványos. Közülük kiemelnénk az egykori Kanizsa-patak, ma Principális-csatorna völgyét, amely lelőhelyünk nyugati széle mellett húzódik. A Principális-völgy kialakulásában a szerkezeti mozgásoknak, a folyóvízi eróziónak, a deflációnak és a tömegmozgásos folyamatoknak egyaránt szerepe volt. A dél felé fokozatosan táguló, helyenként völgymedenceszerűen kiszélesedő meridionális völgy különböző mértékben megsüllyedt völgyszakaszokból fűződött fel. Az 1-3 km széles völgyfeneket és a völgylejtőket többnyire felső pleisztocén folyóvízi homok, pleisztocén folyóhomok és jégkorszaki vályog béleli ki. Északról dél fele haladva a völgylejtők fokozatosan lealacsonyodnak, és Nagykanizsa térségében a lankás lejtőkkel határolt völgy 4-5 km széles völgymedenceszerű lapállyá szélesedik. A holocén száraz időszakában a völgytalp magasabbra kiemelkedő homokdombjain mozgásba lendült a homok.

1 A talajok pusztulását a víz- és a szélerózió nagymértékben befolyásolja, ám a növényzettel fedett részek ennek jelentősen ellent tudnak állni. A lelőhely helyszínéül szolgáló homokdomb esetében úgy tűnik, hogy az évezredek során komoly mértékű erózióról nem beszélhetünk. Fás növényzettel valószínűleg nem volt borítva, hiszen erre utaló nyomokat nem tapasztaltunk, ott egy gyeptakarót feltételezhetünk. Nagykanizsánál a Principális-völgy mint meridionális képződmény megszűnik, a vízfolyás délnyugat felé folytatja útját, ezzel a légáramlás főirányát északkelet-délnyugat irányba tereli. Ez a tektonikus árok szinte szélcsatornaként működik, utat nyitva a Mura-medence felől érkező frontoknak. Itt a szélcsendes napok száma csupán négy százalék. Nem csak a szél, hanem a sok köd is a terjedelmes és vizenyős Principális-csatorna, valamint a domborzat miatt jellemző a vidékre.

2 Mivel az egykori vízrajz és domborzat már jóval az őskori megtelepedések előtt kialakult és az évezredek során nem sokat változhatott, így átfogó képpel szolgálhat a mai ember számára is. 1 CSEKE Ferenc 1994.11-41. 2 CSEKE Ferenc 1994.11-41. Az Anyagnyerőhely nevű régészeti lelőhely Nagykanizsa Palin nevű városrészének északi szélén, a 74-es számú közút és a vasút által határolt területből kiemelkedő több mint 20 m magas homokdombon jelentkezett. Ez a domb a Principális-völgy keleti peremén feküdt kiváló földrajzi környezetben, messze be lehetett látni innen a vidéket. A helyszín már korábbról ismert volt felszíni leletek alapján. Terepbejárást végeztek itt 1977-ben és 1989-ben is, és egy kisebb telepet észleltek.

3 Majd kis felületen leletmentésre került sor dr. Horváth László vezetésével 1998-ban, mely során a dombtető délkeleti részén feltártak egy körárok 20 méteres szakaszát külön kis „füllel" (kapu), valamint 2 kis objektumot. A domboldalba húzott kisebb szondaárkokban pedig további árkok profiljai jelentkeztek, melyek alapján itt hármas körárokrendszert feltételezett.

4 2006-ban a helyszínen telephely kialakítását tervezték, az innen kitermelt homokot pedig az M7 autópálya építéséhez használták fel, ez tette szükségessé a lelőhely feltárását. Az ásatást 2006. június 26. - december 15.,

5 majd 2007. július 2. - augusztus 1. között

6 végeztük, amely során az egész dombot lehumuszolva 18.700 m

2 nagyságú területet kutattunk át és 86 objektumot bontottunk ki.

7 A feltárás a korábbi feltételezéseket igazolta, valóban a lengyeli kultúra hármas körárok-rendszere jelentkezett a dombon, az égtájak irányába bejáratokkal és kapukkal.

8 Humuszolás során az árkokon kívül és kis számban az árkok között is észleltünk további régészeti jelenségeket, melyek különböző korok emlékanyagait tartalmazták. A dombtetőn és az északkeleti részen szórványosan java rézkori Balaton-Lasinja kultúrához és késő rézkori Badeni kultúrához sorolható kis gödrök voltak. A domb nyugati és délnyugati alsó felén késő bronzkori Halomsíros és Urnamezős kultúra idejére datálható objektumokat tártunk fel. A dombtető délnyugati lankáján pedig késő népvándorlás kori, a 9. század közepén rövid ideig használt szolgálónépi 3 HORVÁTH László 1994. 89-90., 5. számú lelőhely. 4 HORVÁTH László 1998. 12-13.; 2001. 157-158. 5 TOKAI Zita Mária 2007. 236-237. 6 TOKAI Zita Mária 2008a. 249. 7 TOKAI Zita Mária 2008b. 56-58. A feltárás munkatársai Korcsmáros Attila és Horváth Szabolcs technikusok voltak, a lelőhely felmérését és a digitális munkákat Vadász Norbert végezte. A tárgyrajzokat Soós Gábor, a tárgyfotókat és a képtáblákat Bicskei József készítette. Munkájukat ezúton is köszönöm. 8 A lelőhelyről Tokai Zita Mária tartott előadást az Őskoros Kutatók V. Összejövetelén „A Lengyel kultúra kultikus helye Nagykanizsán" címmel 2007 márciusában, Debrecenben. 77