Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Muzeológia - Tárnoki Judit - Tücsök és bogár a bronzkori régészetben - Kutatástörténeti érdekességek

Tisicum XIX. írták le minden évben következetesen. Amiről számot adtak, az kb. 1.015 m

2, de ebben a számban nem szerepel az 1901. és 1907. évi ásatás felszínéből semmi se, az 1908. évi szelvények száma, valamint annak a hatalmas ároknak a mérete sem, melyet 1903-ban nyitottak és a domb tetejétől egészen az országútig leért.

3

3 Semmilyen információval nem rendelkezünk az 1909 és 1911 közötti feltárásokról, mert ezekben az években még a szokásos rövid jelentést sem készítették el az Archaeologiai Értesítő számára. Ha megközelítő átlagot számolunk, úgy gondoljuk, évente legalább 150 m

2-t tártak fel, ez 12 szezonban legkevesebb 1.800 m

2, vagyis a halom egyharmadát szinte biztosan megásták. De ez a tevékenység nem volt elég a teli feldúlására. 1964 tavaszán pusztító tiszai árvíz fenyegette Kunmadarast, ezért a töltést jelentősen meg kellett erősíteni. A gáthoz szükséges földet a teliből hordták, a hatalmas munkagépek éjjel-nappal dolgoztak. A szolnoki múzeum régésze, Csalog Zsolt napokig a helyszínen volt és tehetetlenül figyelte, amint a szeme láttára semmisül meg a múlt pótolhatatlan értéke. Drámai beszámolójából értesülünk, hogy csak annyit tudott elérni a kor bikkfafejű hivatalnokaival, hogy egy 2 méteres sávot meghagytak mementóként.

3

4 Szívszorító helyzet. Árvíznél nagyobb csapás nehezen érhet egy települést, de hogy épp egy teli földjét kelljen beépíteni a gátba - sosem fogjuk sem megérteni, sem felfogni.

3

5 A tellek rétegzettségének oka fogas kérdés a kutatók számára. Azon túl, hogy valamiféle összehordott hulladék-halomnak gondolják, nem sokra jutnak. Valószínűleg roppantul zavar mindenkit az a rengeteg állatcsont, mely a telirétegekből napvilágra kerül. (Amiből egyébként egy darabot se tesznek el az utókor számára.) A modern kutatók is jól tudják, hogy a tellek utcáiról („rendetlenebb" telepeken a házak belsejéből is) hihetetlen mennyiségű zoológiai anyag kerül elő - bronzkori elődeink láthatóan sokat és jókat falatoztak. Innen gondolják, hogy a nagy közös tüzelés mellett a telleken „az őslakók közösen étkeztek".

3

6 Kubinyi Ferenc gombai ásatása kapcsán arról elmélkedett, hogy a látványos halmon egykor lovakat és szarvasokat áldoztak, „az áldozó hely környékén előforduló edények" pedig arra utalnak, hogy „az akkori őslakosok áldomást is ittak."

3

7 33 Az Ásotthalom kis maradvány-csonkja ma kb. 100 m-re van az úttól. 34 CSALOG Zsolt 1965. 22-23. 35 A 2000. év mindent felülmúló tiszai árvize idején hasonló helyzet fenyegette a Nagyrév melletti Zsidóhalmot. Csányi Mariettával elhatároztuk, ha kell, ráfekszünk a teli tetejére, de nem engedjük elhordani. Szerencsére a vízügyesek is úgy gondolták, hogy a cserepekkel, állatcsontokkal teli föld talán nem is alkalmas a homokzsákok töltésére. Végül Nagyrév védelmét egy közeli homokdombból oldották meg. Nekünk szerencsénk volt. 36 Piliny-Borsós, Nyáry Jenő ásatásáról beszámol az ArchÉrt szerkesztősége: Név nélkül 1885. 281. 37 KUBINYI Ferenc 1861.112. Ugyanitt, a Képatlasz VI. tábláján 14 darab, áldomásivásra kitűnően alkalmas kisméretű vatyai és hatvani bögre rajzát is leközli. Vagy valamiféle holttestekből összerakott áldozati helynek tartják, melyre jó példákat találhatunk Pesty Frigyes helynévgyűjtésében. Pesty körlevelet intézett a vármegyei települések jegyzőinek, ugyan írják már össze a településük határában fellelhető dűlőneveket és a hozzá fűződő magyarázatokat. Vatta jegyzője szerint a mai is Testhalomnak nevezett teli a törökdúlás alatt keletkezett, mégpedig a legyilkolt magyarok felhalmozott tetemeiből.

3

8 Szele Flór, Jászdózsa jegyzője így nyilatkozik a Kápolnahalom eredetéről: „A szomorú tatárjárás alatt felmerülhetett mészárlásokban elesett borzasztó mennyiségű hullákból alkotottnak gondolható. Az egész halom mész vegyület és rohadozott csont vegyülettel fordul fel."

3

9 A Kápolnahalom esetében még magyarázatunk is van erre csont-vegyületre, ugyanis a teli tetején - az 1944-ben felrobbantott barokk kápolnán túl - több középkori templomalap és templom körüli temető került elő Stanczik Ilona és Bóna István ásatása során. A temetőben valóban több rétegben egymásra-egymásba voltak ásva a sírok, az egyik 5x5 méteres szelvényben például azonosíthatatlan számú váz és közel 100 koponya került elő. A rétegzettség bizonyára szöget ütött az egykori kutatók fejében, többen is gondolkodtak azon, hogy mi lenne, ha megpróbálnák ezeket a rétegeket vízszintesen is követni. Nyáry Jenő, pilinyi birtokos és ennek okán a Várhegy, a Leshegy és más nógrádi telepek avatott kutatója, vagyis a „konyhahulladéki halmok" jó ismerője Magyarádon folytatott rövid ásatása nyomán forradalmi megállapításokat vetett papírra 1869-ben. A lelőhelyet elpusztult telepnek gondolja, mivel nagy mennyiségben került elő sártapasz - a leírás alapján jól azonosíthatóan paticsfalú házak átégett omladéka - és olyan házi kerámia, mely nem valami különleges, hanem hétköznapi célokat szolgált. Hozzáteszi: „Nézetem szerint először is a televényföldet kellene lehordani, s ha így a sártapasz-rétegre érnénk, az elpusztult épületek fekvése, formája és helyiségei föltárulnának előttünk."

4

0 Ennél jobban ma sem lehetne összefoglalni a teli-ásatás lényegét. A 19. századi publikációk értelmezési nehézségének illusztrálásaként álljon itt jellegzetes példaként Kubinyi Ferenc 1858. évi gomba-várhegyi ásatásának ismertetése.

41 Ma már jól tudjuk, hogy Kubinyi a lehető legnehezebb telibe vágta a fejszéjét, ugyanis Gomba a hatvani és a vatyai kultúra közös lakóhelye. A modern vatyai teli-ásatásokról (Alpár, Százhalombatta, Baracs, Nagykőrös) jól tudjuk, hogy a vatyai kultúra előszeretettel ásott hatalmas gödröket házai tőszomszédságába, átvágva velük a teli összes rétegét, felszabdalva a padlókat és követhetetlenné téve a szinteket. Ez alól Gomba sem kivétel. A hatvani rétegek ugyan megbízhatóan követhetők és elkülöníthetők lennének - mint azt több hat38 PESTY Frigyes 1988. 364. 39 BOGNÁR András 1978. 70. 40 NYÁRY Jenő 1869. 642-643. 41 KUBINYI Ferenc 1861. | 604