Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Muzeológia - Székely Zsolt - Határokon átívelő tudományosság. Régészeti levelezés Párducz Mihály és Székely Zoltán között

Tisicum XIX. olyan szempontra hívja fel a figyelmet, amelyre csak az ottani anyag ismeretében lehet gondolni. A legújabb szovjet eredmények úgy látom erősen rányomják a bélyegüket a Ti felfogásotokra, amit jórészt helyeselni tudok, miután ennek a problematikának a kulcsa szovjet területen van. Néhány kérdésben nem tudok odáig elmenni, a jövő majd eldönti, kinek van igaza. Ami az én romániai tartózkodásomat illeti arra nézve már innen is történt javaslat, azonban azt hiszem, hogy az a minisztériumon nem jutott túl. Akár milyen formában nyílik meg lehetőség egy ilyen romániai tartózkodásra akkori egészségi állapotomtól függően szívesen vállalkozom az útra. Valóban sok mindent meg kellene nézni nálatok. Visszatérve a dákokra, úgy látszik, Hódmezővásárhely környékén tavaly jellegzetes dák keramika zsugorított temetkezéssel fordult elő. A gót anyag nálunk is nagy kérdés. Nestornak a neve jó csengésű nálunk is, mint szakembert sokra becsüljük. Semmi akadálya nem lesz annak, hogy a csomafájai alaprajzot neki átadjuk. Pontosan írd meg légy szíves, hogy melyik vekerzugí füzet hiányzik, mert éppen 1953-ban csupán az 1. Füzet rövidített képanyaggal jelent meg magyarul. Megnézem, hogy ebből van-e még példányom és azt is elküldöm. Szilágyi Jánosnak az üzenetet átadom. Tolmácsolom továbbá üzenetedet Huszár Lajosnak és Kerényi Andrásnak is. Szeretettel ölel Budapest, 1959. Március 16-án Miska /Párducz Mihályi A következő levél, amely fél évvel későbben íródott, szintén a sepsiszentgyörgyi szkíta sír közlésével foglalkozik. Székely Zoltán Varga Nándor Lajos képzőművész-grafikus barátján keresztül, aki évente meglátogatta Sepsiszentgyörgyön, igyekezett tartani a kapcsolatot magyarországi régész barátaival. Budapest, 1959. Augusztus 1-én. MAGYAR NEMZETI MÚZEUM TÖRTÉNETI MÚZEUM Budapest, VIII., Múzeum-krt. 14-16 Kedves Zoltán, Varga Nándor felkeresett, beszámolt a tapasztaltakról és elhozta az általad jelzett különlenyomatokat. A dedikációknak megfelelően az érdekelteknek át is adtam kinek-kinek a magáét. A részemre küldött füzeteket és különlenyomatokat hálásan köszönöm, igyekszem majd valamivel azokat viszonozni. Nestornak is írtam az általad jelzett értelemben. Remélem, hogy az Értesítő következő kötetében le tudjuk hozni szkítakori dolgozatodat. Úgy járunk el vele, ahogyan kívánod. Egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy az ózdi telep gót jellegét maradék nélkül bizonyítani lehetne. Ennek topográfiai nehézségei is vannak, főként amiatt, mivel hasonló jellegű további lelőhelyek olyan területen vannak, amely területeknek a gótokhoz soha semmi közük nem volt. Mindazonáltal kíváncsi vagyok okfejtésedre. Feltétlenül érdekel bennünket a marosszentannyai műveltségről szóló összefoglalásod, különösen ha eddig nem ismert anyagot is közöl. Mondanom is felesleges, hogy örömmel állunk rendelkezésedre, további bennünket érdeklő cikkeid közlésében. A küldeményt ismételten köszönve, szeretettel köszönt Miska Székely Zoltán levele Párducz Mihályhoz Az 1959-es év végén, a következő év elején a Székelyföldi múzeumokra mért, központi-ideológiai nyomás megerősödött. A hangnemben is bekeményítettek. Az 1960. augusztus 12-i sepsiszentgyörgyi kiértékelő gyűlésen Nagy Ferenc, a rajoni Néptanács Káderosztályának aktivistája jelenlétében a múzeumból hiába kérik Sepsi rajont, ne kezelje őket mostohagyerekként. Egy, a miszticizmus elleni kiállítást követően októberben a marosvásárhelyiek vándorkiállítását fogadják {15 év drága hazánk, az RNK felszabadulása óta), októberben Dragomán Pál

9 azt jelzi Székely Zoltánnak magánlevélben, hogy újabb utasítások vannak a feudalizmus és az 1848 utáni korszak bemutatását illetően. 1960. december 13—16-án a minisztérium szervez múzeumi értekezletet Bukarestben, és ezen az egyik legfontosabb pont az, hogy ki mit tett a jelenkor munkásmozgalmának bemutatása érdekében. Bizonyára nem dicséretképpen hangzik el, hogy a MAT egyetlen múzeuma sem csinálta meg ezt a részleget. Úgy tűnik, valamiért kezd nem működni a Székely Zoltánt eddig mindig megvédeni képes bukaresti szakmai kapcsolatrendszer. Székely hazatérte után beszámol munkatársainak az értekezletről. De még a megelőző napon, 1960. december 19-én levelet ír a román régészet kiemelkedő alakjának, Ion Nestornak, korábbi fő szakmai támogatójának. Nestor most is kulcspozíciót tölt be: A román nép és nyelv eredete akadémiai bizottságban a Dácia tartomány római kiürítése és az 1000. év közötti időszak feldolgozásáért felel. Székely a kettejük kapcsolatát a sovinizmus fölé emelkedő Vasile Párvan (1882 - 1927, a két világháború közti legnagyobb román régész) és László Ferenc (nagy sepsiszentgyörgyi régész elődje) kapcsolatához hasonlítja - szeretné, ha kettejük kapcsolata ilyen lehetne: nagyon sokat tanult Nestortól, nagyon sokat köszönhet neki. Azt írja neki, hogy kitért a magyarországi vaskor kutató Párducz Mihály dolgozatának román nyelvű recenzálása elől 9 Dragomán Pál, (1914-1993), földrajzi szakíró, muzeológus, a marosvásárhelyi múzeum egykori igazgatója | 596