Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)
Muzeológia - Szabó István - A binyekáreszségről (részletek)
Tisicum XIX. tokkal jól dokumentált. Azonban, áttanulmányozva a kérdés irodalmát, kiderült, hogy egyik adatközlő sem említette az itt látható szertartási kellékeket (lopótök, sütőlapát, kásakavaró kanál) így nyilvánvaló, hogy eddig még le nem írt, ünnepi esemény fotója került elő. Külön kiemelendő SZABÓ LÁSZLÓ különleges, keleti, nyugati és népi hatásokat ötvöző öltözéke, mely stílusával és nemes egyszerűségével kiemelkedik binyekáreszavatásról binyekáreszavatásra változó ünnepi viseletei közül. Analógiát talán a „Három testőr"-jelmezbálon készült fotókon fedezhetünk fel. A népi szobabelső, mint környezet, nem adott támpontot az esemény lokalizálásához, mindössze annyi állapítható meg, hogy a színes fotótechnika adott fejlettségi fokán a képen látható bútordarabok már csak múzeumban voltak tanulmányozhatók. A szertartásrend konstans elemei: az apródok és a leánykoszorú, a jól látható oklevél valószínűsítették, hogy a felvétel egy múzeumi avatószertartá s szereplőit örökíti meg. 2. A SZABÓ LÁSZLÓ jobbján álló ifjú Szabó László (85 éves szolnoki lakos), az egykori Rinaldó elmondta, hogy a fénykép az 1980-as évek közepe körül készülhetett, emlékezete szerint valamelyik honismereti táborban. Akkoriban, zsenge kora folytán, számos hasonló szeánszon töltött be apród, perecosztogató fiú stb. tisztet. Határozottan felismerte viszont jellegzetes orrformájáról Kántor Évát, aki a kép bal szélén áll, s 106 éves kora ellenére még mindig a régi frissességével igazgatja a kisújszállási Papi Lajos Képzőművészeti Galériát, mely egyedülálló a maga nemében. Az ő elbeszélése alapján derült fény SZABÓ LÁSZLÓ ceremóniamesteri működésének eddig méltatlanul elfeledett epizódjára, a kunhegyesi férfiavatásra. 3. Alanya az épp 18. évébe lépő Krakomperger Attila volt, a celebrálás pedig SZABÓ LÁSZLÓ érdeme. Az ünnepség a következőképpen folyt le: a./ A szertartás főszereplői, a beavatottak , megkonstruálták a ceremónia menetét, majd magukra öltötték az ünnepi díszt , mely megkülönbözteti őket a köznéptől, a táborlakóktól. Ez azt jelentette, hogy a kunhegyesi tájház minden mozdítható tárgyát magukra aggatták, illetve kézbe fogták, ekképpen ékítve magukat. SZABÓ LÁSZLÓ nyakába - Krisztushoz hasonlóan - keresztfá t vett, erre hátul - köpeny gyanánt - fekete selyem, fodros női kombinét akasztott - (jellegzetes nagykunsági viseletdarab, a tájház berendezéséhez tartozott!). Fejére kenvértartó kosár fedelé t biggyesztette, mely a kínai mandarinok, vagy a vietnámi rizsaratók fejviseletére emlékeztet. Hatalma jelképeként jobb kezében disznóöléskor a hurkába való kása főzésénél használatos fakanalat tart. Kísérete: 5 grácia , kiknek szintén fejviselete említésre méltó. Mindannyian fehér szőttes törülközőt viselnek, keskenyebb-szélesebb szövött mintával. Ezt gyékényből készült szakajtó, vesszókaska . vagy szita szorítja le. Az apródok szintén hatalmi jelvényeket: lopótököt . illetve sütőlapátot tartanak kezükben. b./ A gyertyafényes bevonulással kezdődik az avatás. Elől a szertartásmester, mögötte fegyverhordozói, utánuk a gráciák. Aláfestő zeneként felcsendülnek Fazekas Miska bácsi citeratrillái. SZABÓ LÁSZLÓ előszólítja az avatandó ifjút, s kezdetét veszi a kemény férfiassági próbák sorozata, A serdült fiatalembernek 7 tortúrán kell sikerrel átesnie, hogy nagykorúvá nyilváníttassák és befogadtassék a férfiak közé. Ezek a következők voltak: 1. Az erő próbája : 30 db fekvőtámasz 2. A tú'zpróba : 3 db gyertya eloltása - puszta kézzel 3. Vízpróba : 1 liter víz lehajtása - szünet nélkül 4. Az ügyesség próbája : háromféle apró magot szétválogatni 1 perc alatt 5. Furfang-próba : barkochba játék. Ha az avatandó magánhangzóval kezdődő kérdést tesz fel, a válasz: igen; ha mássalhangzóval kezdődőt: nem. 6. A lovagiasság próbája : igazi lovaghoz méltóan, illendően szerelmet vallani a női ruhába öltöztetett, iruló-piruló Nagy Molnár Miklósnak 7. Vesszőfutás : a táborlakók sorfala között, kik vessző híján kezükkel végzik el a szükséges ütlegelést. Az ifjú - sikeresen megcsillogtatva férfiúi erényeit /túlélte!/ - ezután esküt tett, majd a ceremóniamester a lopótökkel mintegy lovaggá ütötte, és a sütőlapáttal fenéken billentette. Végül az immár férfivá avatott ifjú a szentelt vörösborral teli billikomot is kiüríthette. A próbatételek sikeres végrehajtásáról és nagykorúságáról BIZONSÁGH LEVEL-et kapott. S végül egy olyan visszaemlékezés, amely a maga nemében tényleg egyedülálló. Zsolnay László művészettörténész arról vall, milyen végzetes körülmények előzték meg az Avató Bizottság drámai döntését; Hogyan nem lettem binyekáresz? „Maholnap huszonöt éve, hogy először betettem a lábam a múzeumba. Akkor még tehetséges kezdőnek számítottam, ma már örülök annak is, ha középszerű középkorúnak, s nem egy ... -nak neveznek. S valóban, abban az időben mi, frissen a múzeumba került fiatalok, fontosnak éreztük a munkánkat, magunkat, s szívesen áldoztuk rá szabadidőnket is. Ebben, még meglévő becsvágyunk mellett, óriási szerepe volt Szabó Lászlónak, aki már akkor is a Tanár Úr volt, s marad is az mindörökké. A zöldfülű akkoriban nem búslakodott magányosan egy idegen közegben, hamar beilleszkedett, s az idősebb kollégák akarták is ezt, kíváncsiak voltak rá. Hogy a magam példáján érzékeltessem mindezt, elmondom a második munkanapom. Látható volt, hogy készül valami, az emberek jöttek mentek, kérdezgették egymást: Mikor indulunk? Jászkiséren ünnepelt a honismereti szakkör. Oda ment mindenki. Szabó Laci elment mellettem a folyosón és odavetette: Gyössz velünk! Én meg mentem, s hallgattam Laci történeteit, mint azóta is immár majd két és fél évtizede. Tagja lettem a csapatnak, mire Jászkisérről hazatértünk. Ilyen egyszerű volt. | 588
