Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Történettudomány - Bagi Gábor - A Földváry család tiszazugi birtokainak értékbecslése 1863-ban

Tisicum XIX. 2. kép: Sárszeg, Gyügérés Istvánháza térképe 1856-ban Abb. 2: Die Karte von Sárszeg, Gyügér und Istvánháza im Jahre 1856. tokaikon a jobbágyok adóztatásának egy rendkívül szabad formáját valósították meg. Bár egy rövid időre kísérleteztek vele, végül az 1767/70-es megyei úrbérrendezés után sem hoztak létre birtokaikon majorságokat, sőt csak különleges esetben követeltek általános vagy rendkívüli szolgáltatásokat. A saját kezelésű allodiális földeket sem adták ki kilencednél kedvezőtlenebb heteddézsmára, egyénileg a jobbágyaiknak. A Földváryak egy egyszerű bérleti rendszert vezettek be, aminek nyomán az egyes települések határain belül minden haszonvételt, pusztát és birtokot a helyi jobbágyoknak adtak bérbe (így a cibakháziak Sárszeget és Gyügért), és csak a fennmaradó részeket (a Tisza túlparti Jenőt és a Tiszazugban Istvánházát) árendálhattak idegen birtokosok. Ez a rendszer a jobbágyfelszabadításig a helyi lakosságnak komoly előnyöket biztosított. A problémák ezt követően jelentkeztek, mivel a paraszti és a nemesi birtokok végleges elkülönítése miatt a helyi jobbágyság nemcsak a saját határából, hanem a korábban bérelt pusztákból is kiszorult. A várható fejlemények igen nehézzé tették a földesúri és a jobbágyi birtokok elkülönítését. A Földváry Família még 1831-ben kezdeményezte a célszerűbb felosztás érdekében a határ „rendbe szedését", ami azonban a lakosok ellenkezése nyomán több évtizedes pereskedéshez vezetett. Az elhúzódásban szerepet játszottak az 1832/36-os országgyűlés legelő elkülönítéssel, illetve az 1839/40-es országgyűlés önkéntes örökváltsággal kapcsolatos törvényei, amelyek nyomán a per jellegében többször is módosult. Pillanatnyi ismereteink szerint a hosszú pereskedést a két fél 1856. április 24-i részletes egyessége zárta le, amely alapján az elkövetkező két évben elkészültek a földkiosztási telekkönyvek. Végeredményben a Földváryak 28 1/8 telket, továbbá a községnek és a lelkésznek 1 -1, míg a jegyzőnek és a tanítónak 1/2-1/2 (azaz együttesen 31 5/8) telket szakítottak ki. Ez a cibakházi (1200 négyszögöllel számolt) 5.456 magyar holdas határból (egész telkenként 32 hold szántót és 12 hold kaszálót számítva) 1.391 4/8 holdat tett ki. Ehhez járult még a 276 zsellérre (8 zsellérjusst egy egész teleknek véve) eső 34 4/8 telek, ami a törvényes legmagasabb átlag szerinti 22 holddal került kiadásra, 1.454 4/8 hold terjedelemben. A beltelkeken és a kenderföldeken felül 2.846 hold úrbéri földet juttattak volna a lakosoknak, ám a Földváryak végül a maradék 2.500 holdból a járulékos házhelyen és a dézsmás szőlőkön kívül csak 1.162 holdat tartottak meg maguknak, a gyügéri határral párhuzamos oldalon, míg a többit a földszűkére panaszkodó lakosoknak adták át. | 512