Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Néprajztudomány - Szabó László - Debrecennek van egy vize - a Tócó

Néprajztudomány ceniek a tócóskertieket korábban és ma is csúfolják folyójuk miatt: hajózható víznek, fürdő paradicsomnak, kikötő városnak nevezve a Tócót. Olyanszerű minősítés ez a vízzel kapcsolatban, mint az országosan ismert mucsai megnevezés, ha műveltségről esik szó. A malomkővel, oldal szalonnával való forrás elrekesztés, az árvíz réme szerintünk a „folyóra" tett korai (falu)csúfoló emlékeként értelmezhető, és sokkal inkább az ellenkezőjét jelenti.

7 Az azonban kétségtelen, hogy a város nyugati felén, a Tócó-völgyében a XVIII. századtól kezdve kertek alakultak ki. Ezeknek ma már csak maradványai vannak meg. Az 1960-as évek közepétől lakótelepet, panel házakból építettek új lakónegyedet, városrészt. Akik ismerősek voltak ezen a részen, azok tudják, hogy a kertes házak udvarát olykor ellepte a talajvíz; későn lehetett veteményezni; csapadékos nyarakon az udvaron tócsákban állt a víz. Az ide ültetett gyümölcsösök, szőlők ezért dúsak voltak és más Debrecent környező kertek növényzetével együtt a város tüdejeként tartották számon. Száraz időben azonban poros városrésznek számított, ahol a Hortobágy felől fúvó szelek porfelhőt kavartak. Oláh Gábor egyik, a debreceni cívis mentalitást karikírozó novellájában (A délibábok városa) a már kiszáradt, víz nélküli Tócó-völgy képét, a porban fuldokló Porváros képét idézi fel a XX. század elejéről: „A szárazság tartotta itt borzalmas udvarát. Sehol semmi víz. Se folyó, se tó. Csak a Köntös-gát pocsolyájában lubickolt egy csapat pucér gyerek... Ez a színmagyar vidék elszárad, ha vizek ereit nem csörgedeztetjük át rajta. Ha a föld meghalt: meghal a nép.. ,"

8 Ha kicsit túlzónak is tartjuk a képet, a novellát elolvasva erre logikus magyarázatot kapunk. Debrecenben a tócó szó ilyen jelentését nem ismerik, de a Debreceni cívis szótár kotu szava és származékai szinte ugyanezt jelentik.

9 A Tócó mai állapotát egy köznek szánt kutatási beszámoló így mutatja be: „A Tócó több ágból Hajdúböszörmény határában, Zelemérnél ered, abból a hátságból, mely legmagasabb pontját Szentgyörgypusztán, a tengerszint felett 167 m magasságban levő Csege /Thege/ nevű halomban éri el. Széles, mély völgye bizonyítja, hogy egy valamikori nagy folyó beiszapolódott medrét használja. A vízfolyás hossza ma 25940 fm. Medre a balmazújvárosi útnál, a Tócóskertnél és Szepesen a legszélesebb. A vízfolyás egyes szakaszainak több neve is volt. Északi részét Kis-Tócónak, a Kishegyesi úttól délre levőt Nagy-Tócónak is nevezték. A Tócó esése a felső szakaszán a legnagyobb: 2,15 m/km, Debrecen város7 ZOLTAI Lajos 1935. 33-34. 8 OLÁH Gábor 1980. 78-79. 9 KÁLNÁSY Árpád 2005. 487. Kotu - fn. Pocsolya, tócsa, híg sár. A ojan pocsoja, aminek megzöüdült a teteje. 2. Mocsaras, lápos terület növényzetének maradványa, illetve az ebből keletkezett laza, porszerű talaj. 3. Hajlat, mélyedés. 4. (Árokban összegyűlő) piszkos hólé. Az országutak mellett irkogba vlsszamaradóu hóulé Is 5. (Pl. kádban) összegyúlt, megbüdösödött, állott (eső)viz. Lásd még: kotus, kotusbor, kotusodik, kotuszagu 3. kép: Eső után hirtelen kiszárad a pocsolya, amit Hajdúböszörményben tócónak neveznek (Kozma Károly felvétele, Abádszalók 2008) tói nyugatra 0,434 m/km, a Szoboszlói útnál 0,834 m/km. Debrecen város határát tulajdonképpen a Tócó osztja ketté a nyugati fekete földi és a keleti homokos területre. A Tócó vízgyűjtőterülete a Köselyig 130 km

2, mely talajvízlecsapoló is. Kisvizei ebből származnak. A város délnyugati részében egykorvoltak olyan szakaszai, ahol nyaranta nyakig érő vízben lehetett lubickolni. Valamikor Debrecenben is több ágban folyt a vize, de ma már kiépített medrében alig csörgedezik valami. Elhaladva Debrecen nyugati része mellett felveszi a részben tisztított és a tisztítatlan szennyvizet majd két ágra szakad."

1

0 Tócó és/vagy kotu Már utaltunk arra, hogy Debrecenben a tócó szót, mint 'a sár egy állapotá' -t jelentő főnevet nem ismerik. A hozzá legközelebb álló, neki megfelelő jelentésű szavunkat a kotuban véljük megtalálni. A Tócó völgyében, mivel Debrecen város (szenny)vizei is ide torkollottak, a XVI-XVII. században, amikor már a népesség is felduzzadt, tekintélyes kiterjedésű rétség vagy inkább kotus rész alakulhatott ki. A várost körbevevő bellegelők közé kell számítanunk ezt a területet is. Itt azonban nem a marha legelt, hanem a disznót tartották. Szerintünk erre utal a Zoltai Lajos által közölt, anekdotikus adat, amely szerint oldal szalonnákkal akarták eldugaszolni a Tócó forrását a debreceniek. Nyilván az itt tartott nagyszámú disznóra, nagy mennyiségű szalonnára is utalnak vele. Debrecen Szalonnás város titulusa nem tudni mikor keletkezett, de joggal gondolhatunk arra, hogy e belső, kotus legelőnek köze lehetett ehhez. A város közvetlen közelében a polgárok bizonyára nem hagytak kihasználatlanul egy ekkora területet. A korabeli disznótartás mikéntjét Györffy István írja le nagyidejű rétes és pásztor emberek emlékezete szerint, s vetette össze a Nagykunság, a Sárrét tanácsjegyzőkönyveinek anyagával. Ezek szerint a szalontai sertésnek, illetve a réti disznónak ideális és természetes legelőt, sőt életteret bizto10 Internet: http://www.szolnet.hu/curie/dokumentacio/deb/9-10/main. html 507 |