Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Néprajztudomány - Szabó László - Debrecennek van egy vize - a Tócó

Tisicum XIX. 2. kép: A Tócó áradáskor kott helyek voltak. Zoltai Lajos, aki maga is folytatott itt ása­tásokat, erről a következőket írja: „A Tócó mellékéről gyak­ran kerülnek elő földmunkálatoknál, múzeumi ásatásoknál is művelődéstörténeti emlékek. Már a kő- és bronzkori ember is megtalálta partjain megélhetésének legszükségesebb fel­tételeit. Nyomába léptek a népvándorláskor népei. A folyását hosszú sorban követő kisebb-nagyobb halmok a történelem előtti időkből valók. Néhányat a városi múzeum mindjárt ala­pítása után megásatott..." 1 Fontos számunkra még Zoltai írásának az a tényszerű megállapítása, amely szerint Debrecen térségében a Tócó a feketeföldi és a homoki részt osztja ketté, illetve köt össze két eltérő jellegű tájat. Ez volt - mert nem szembeötlő - az idegenek számára felfoghatatlan, a jövevények által megma­gyarázhatatlan jelenség, hogy miként keletkezhetett jelentős folyó hiányában a semmi közepén egy nagy kereskedő vá­ros. A debreceniek azonban tudták; a törzsökös debreceni Gulyás Pál, nagyszerű versében meg is énekelte, fel is ma­gasztalta, Debrecent tájakat összekötő kikötőnek nevez­1 ZOLTAI Lajos 1935. 33-34. vén. 2 Ő tudta, amit mások nem értettek; tudta, hogy Deb­recen várossá válása, gazdasági és művelődéstörténeti jelentősége mögött milyen erők munkálnak. Az élet meg­indulásához, kis település létrejöttéhez ugyanis elegendő volt egy gyérhozamú forrás és vizének olykor a csapadék­kal kiegészülő, lefolyástalan területen való elterpeszkedése is, de várossá válásának kulcsa egészen más: eltérő jellegű tájak találkozása (fekete föld, homok, szikes pusztaság). 3 Debrecen történetéről szóló többkötetes munka első köteté­ben mindezt az elődök (Szűcs István, Zoltai Lajos, Sőreghy János, Ecsedi István, Balogh István) kutatási eredménye­it is beolvasztva a legkülönbözőbb tudományok képviselői újra megerősítették. 4 Ezért mielőtt ennek a szempontunk­ból igen fontos jellemzésről Borsy Zoltán, Sz. Máthé Márta, Mesterházy Károly, Módy György és mások kutatásai alap­ján bármit is mondanánk, mutassuk be a Tócó, a Tócó-völgy, a Tócós-kert mai állapotát és szegezzük le, hogy a népdal­ban említett Hortobágyba a Tócó vize Debrecent elhagyva a Kösely éren át jut el. így értelmezhető az idézett népdal első két sora. Századokkal korábban ez a gyenge vízhozamú ér, a lehul­ló csapadékot is magába fogadó, szinte lefolyástalan terü­let mocsaras, zsombékos terület lehetett, aminek vízfolyását már igen korán emberi beavatkozással szabályozták, olyany­nyira, hogy a XV-XVII. századi történeti adatok szerint halászó vízként is használható volt, sőt egy felduzzasztott szakaszán vízimalom is épült, elrekesztett tavában pedig szűcsök, tímá­rok áztatták, mosták nagy mennyiségben a nyers bőröket. 5 (2. kép) Maga a Tócó szó „A tó főnév kicsinyítőképzős szár­mazéka. Egy tóról vonódott át az érre" - írja Kiss Lajos. 6 A tóvá duzzasztás minden bizonnyal emberi beavatkozásnak is köszönhető, s azt jelenti, hogy nagyobb felületű víztükör ala­kult ki már igen korán, egybevágóan az idézett szórvány ada­tokkal (halászat, bőrmosás, vízimalom). Azt azonban, amit Zoltai mondaként közöl a Tócóról, s a korábbi bővizűség bi­zonyítékaként is említ, erős túlzásnak tartjuk. „A monda sze­rint - írja a szerző - a Tócó olyan bővizű forrásból fakadt a zeleméri pusztán, hogy a debreceniek malomkövekkel (más változatban súlyos félszalonnákkal) tömték el, hogy árvíz­ként el ne öntse városukat." A debrecenieket, illetve a debre­2 Gulyás Pál: Debrecen - ó - kikötő című versében, a város múltjá­nak értékeit, azok feltámasztását is a kikötő értékei közé számítja: „Eltűntek alattad a sátrak, csordák kolompja kifáradt, / Új paloták tüze él. Mondd, hová lett a gyökér? / Hozd vissza a hajdani dűlőt, menekülj befelé kívülről, / Járd fel a föld köreit, tárd fel rétegeit, / Meddig esede­zik árván, egeden a Főnix meg a Bárány, / Új népek kürtje riad, vesztik ezredes álmaidat, / Fogadd ismét hajódat, eltemetett lobogódat, / Deb­recen - ó - kikötő, tájakat összekötő." 3 ZOLTAI Lajos 1935. 33. „A város belső területe 3-14 méterrel lévén magasabb a Tócó völgyénél, minden szenny- és csapadékvíz onnan ide igyekszik." 4 V.ö: SZENDREY István (szerk.), 1984.1. kötet. 5 ZOLTAI Lajos 1935. 33-34.; BALOGH István 1973.14-15.; 137-171. 6 KISS Lajos 1978. 649. | 506

Next

/
Thumbnails
Contents