Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Természettudomány és régészet - Tóth Albert-Rekviem a kunhalmokért

Természettudomány és régészet | Magyar Nagylexikon (Budapest, 2000. p. 631) „Kunhalom: az Alföldön található különböző korú sírhal­mok közkeletű elnevezése, (még halomsír, kurgán)". Mindössze ennyire rövid szócikk, amely valamennyi kunhal­mot egyedül csak sírhalomként, kurgánként értelmez. A ko­rábban már idézett lexikonok kulcsfogalmait egyrészt átve­szi, másrészt további régészeti adatokkal kiegészíti, árnyal­ja. A kunhalmok egyéb típusairól egyáltalán nem tesz sem­miféle említést. Környezet- és Természetvédelmi Lexikon (Budapest, Aka­démiai Kiadó, 2002) Egy évtized alatt gyökeres fordulat következett be a kun­halom-fogalom értelmezése terén. Az 1993-ban megje­lentetett Környezetvédelmi Lexikon I. kötetében (Akadémi­ai Kiadó, Budapest) még nem találjuk meg a kunhalom fo­galmát. Az idézett 2002-es, a természetvédelmi tárgykör­rel is kibővített lexikon viszont már minden korábbi forrástól eltérően a legbővebb terjedelemben és teljes körűen defini­álja és értelmezi a fogalmat. A kunhalmok mesterséges ere­detén túlmenően szól a tájjal, különösen a vízzel való kap­csolatukról, s értelmezi a négy legfontosabb típus: a kurgán, a teli-halom, az őr- és határhalom mibenlétét. Ezekkel rész­leteiben nem kívánok foglalkozni. Egyedül a lakódomb (tell­telep) kunhalom mivoltát szeretném nyomatékosítani, mivel a régészek körében még ma sem tekinti mindenki ezeket a kunhalmok egyik típusának. Pedig a „lakódomb (teli-telep) halommá emelkedett sza­bálytalan alakú, nagy kiterjedésű egykori telephelyek, több méter vastagságot is elérő kultúrrétegét főleg az ott élő em­berek házának omladéka edénytörmeléke, tűzhelyének, stb., maradványa alkotja." Ahogyan azt Csányi Marietta találóan mondja, a tell-ek „a dombokká vált évszázadok" tanúi. 5 Ezek a hatalmas méretű bronzkori telepek nevükben is halmok. Pl. Csősz-halom (Polgár), Tere-halom (Túrkeve), stb. A fentiekben idézett szócikkekből is kiderül, hogy vala­mennyi lexikon a kunhalmokat emberkéz alkotta (antropogén) tájelemeknek tekinti. Ennek ellenére vannak neves geológu­sok, földrajztudósok, akik a természetes eredet mellett ér­velnek. Szabó József (1822-1894) geológus akadémikus az általa megvizsgált halmokat a tenger színe alatt született ter­mészetes képződményeknek véli. Miskolczy Károly A ma­gyar alföldi halmokról írott cikkében hasonlóan vélekedik: „a halmok a természet művei, s midőn a síkságot tenger borítá, a víz hullámzása által jöttek létre." 6 A felszínalaktan és a fo­lyóvízi erózió kutatója, Teleki Pál munkatársa Kádár László (1908-1989) a halmok keletkezését a víz, a szél, s részben a jég felszínalakító munkájával hozta összefüggésbe. Jólle­het a természetes eredet mellett érvelők azt is hangsúlyoz 5 RACZKY Pál 1991. 6 MISKOLCZY Károly 1864. zák, hogy ezzel jobbára csak potenciális előnyt adtak a hal­mot később felmagasító ember számára. A helyzetet még jobban bonyolítja, hogy számos cikkben a szerzők sem disztingválnak kellőképpen, s ebből adódó­an a tájban fellelhető felszínalaktani formakincseket vegye­sen használják. Igy nehéz elkülöníteni valóban a természet által teremtett és az ember által mesterségesen létre hozott képződményeket. A magyar régeszet iskolát teremtő tudósa, Rómer Flóris (1815-1889) az 1876-ban Budapesten megren­dezett VIII. Nemzetközi Ősrégészeti és Anthropológiai Kong­resszus francia nyelven megjelentetett kiadványában az egész Kárpát-medencében fellelhető, a legkülönbözőbb tí­pusba sorolható halmokat a legáltalánosabb értelemben egyszerűen csak halmoknak (les tumuli) nevezi. Zoltai Lajos (1861-1939) számos régészeti feltárás vezetője, 1938-ban, 250 helynévvel a következő címmel jelentette meg írását: „Debreceni halmok, hegyek, egyéb mesterséges és termé­szetes emelkedések, u.m. laponyagok, telkek, ülések, dom­bok, gerendek és hátak a város határában, valamint külső bir­tokain." Buka L. Hajdú-Bihar megye felszíni formakincseiről Dombok, halmok, kurgánok címmel írt hasonló tanulmányt, ami szintén jól mutatja a még manapság is a fent említett bi­zonytalanságot, fogalomkeveredést. 7 Az újkeletű mesterséges formák (geodéziai magassá­gi jegyek, meddőhányók, téglagyári bányadombok, humusz depóniák, stb., semmiképpen nem tekinthetők a kunhalmok egyetlen típusának sem. Hasonlóan azokhoz a halom marad­ványokhoz, halomtorzókhoz, amelyeket a halmok maradvá­nyiból hordtak újra össze. A jövő egyik nagy kérdése, hogy a rohamosan szaporo­dó, hihetetlen gyorsan magasodó kommunális szemétle­rakók dombjait miként fogja az utókor értelmezni. Hiszen ezek a le nem bomló hulladékok következtében „korunk teli­telepének" is felfoghatók. Epilógus Vitathatatlan tény, hogy a kunhalmok a Kárpát-medence unikális tájtörténeti értékei. Nem csak egy több ezer évvel ezelőtti kultúra emlékei, hanem a tájat drasztikusan átalakító ember tájformáló tevékenysége előtti idők egy darab termé­szetének őrzői is egyben. A régészeti értékeken túlmenően tájképi, felszínalaktani, rétegtani, talajtani, paleoökológiai, szigetbiogeográfiai, vízrajzi, kultúrtörténeti, néprajzi, irodal­mi, művészettörténeti, s még megannyi más érték kötődik hozzájuk. A Kárpát-medence vízjárta alvízországi része népek-, kul­túrák olvasztó tégelyévé vált a történelem során. Az ármen­tes hátak és a velük közvetlenül érintkező vízterek kiváló fel­tételt biztosítottak a megtelepülésre. 8 Találóan állapítja meg Havassy Péter: „ami az Alföldön kiemelkedett a vízből, azt 7 BUKA László 1996. 8 KOZMA Béla 1910. 437-443. 483 I

Next

/
Thumbnails
Contents