Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)
Természettudomány és régészet - Tóth Albert-Rekviem a kunhalmokért
Természettudomány és régészet | TÓTH Albert Rekviem a kunhalmokért Bevezetés Az Alföld képe napjainkra gyökeresen megváltozott. Bő fél évszázada még a tanyák sokasága volt a meghatározó tájképi elem. Szakmaibb kifejezéssel élve ez tette gazdagabbá a táji sokféleséget, ez növelte a tájdiverzitást. A felszámolódott tanyavilág helyét manapság műtárgyak tömege foglalja el: távvezetékek acéltraverzei, telefonos átjátszó állomások tornyai, víztartályok gömbjei, betonból készült silók és zsilipek, s még megannyi, egyre szaporodóbb létesítmény. Ebben az erősen megváltoztatott tájban szerényen húzódnak meg a kunhalmok, ahogyan Ecsedy mondja: „a puszták műemlékei", tágabb értelemben, Illyés Gyula szavával élve „a mi katedrálisaink". A kunhalmok, a sajátos egyedi vonásokban oly gazdag Kárpát-medence számtalan értékének hordozói és őrzői. Főleg síkvidéki tájainkon járva, látva e sajátos formájú földépítményeket, szinte mindannyiunkban felmerül a kíváncsiság: valami furcsa, természet alkotta formák-e ezek, avagy letűnt korok emberének különös alkotásai. Ha az utóbbit fogadjuk el válaszként: vajon kik, mikor, milyen célból emelték őket? Értékeket kereső világunkban a kunhalmok így kerülhetnek az érdeklődés homlokterébe. Tapasztalva vészes pusztulásukat, értelmetlen fogyatkozásukat, sürgős, halaszthatatlan közös feladatunk hathatós védelmükről gondoskodni. Ez pedig csak akkor jár eredménnyel, ha mind szélesebb körben felismertetjük, hogy a kunhalmok miért is pótolhatatlan értékei hazánknak, ennek a medence helyzetű országnak. Megmentésükről a világnak tartozunk felelősséggel. A feladat nem egyszerű. Rá kell irányítanunk a figyelmet széleskörű természetvédelmi, kultúrtörténeti értékükre, de nem hagyva azt sem figyelmen kívül, hogy állapotuk romlásának, veszélyeztetettségüknek, sőt pusztulásuknak, melyek a legfőbb okozói, forrásai. Értelmezési zavar a kunhalom fogalom körül Ma már teljes bizonyossággal kijelenthetjük, hogy a kunhalom szavunk Horvát István (1784-1846) nyelvésztörténésztől származik, aki Kazinczy „pesti triász"-ának tagjaként elfogult történelemszemléletével, önkényes szófejtéseivel tette magát ismertté. Megalkotott kunhalom szava abból a meggyőződésből fakadt, hogy ezeket az emberkéz alkotta halom-kiemelkedéseket a Kárpát-medencébe betelepülő kunok ázsiai eredetű kultúrájuk részeként hozták magukkal. Horvát István okfejtését, szóalkotását már saját korában is vitatták és cáfolták. Jerney János (1800-1855), a jeles őstörténész és nyelvész főleg kutatási tapasztalataira alapozva arra is rávilágított, hogy mennyire problémás és vitatható a kunhalom név használata. Keleti Utazása A' Magyarok' Őshelyeinek kinyomozása végett című munkájában többek között ezt írja: „Ezen halmokat általános nevezettel minden népfaj saját nyelvén nevezi". Ennek ellenére Ipolyi Arnold (1823-1886) néprajzkutató, a magyar művészettörténeti kutatás egyik úttörője következetesen hunhalmokról beszél, s ezzel egy mások népcsoporthoz, a hunokhoz köti a halmok létrejöttét. Tariczky Endre 1903-ban fel is teszi a kérdést: „Hun halom-e vagy kúnhalom?", de egyértelmű választ a felvetésre nem adott, viszont megemlíti - az értelmezési problémát ezzel tetézve: „dívott ama felkapott vélemény is, mintha azok avar őrhalmok volnának". Ezek után érdemes azt is szóba hozni, hogy a nép körében a kunhalom szavunk, mint nyelvi kreáció, mennyire tudott meghonosodni? A válasz egyszerű. A táj embere a kunhalom szót semmiféle módon - még földrajzi köznévként sem használta. 1 Ezért is vitatható Erdélyi József Kunhalom című versének a következő két sora: „ A nép azt mondja: kun halom. Lehet, hogy régi sirhalom" Ilyen halom nevekkel, mint pl. „Pinceskunhalom", „Pásztókunhalom", Cserkekunhalom", stb., sehol nem találkozunk. Az egyes kunhalmok nevét is számtalan bizonytalanság övezi. Ugyanaz a halom több néven is szerepelt. A kisújszállási Bogarasi-halom, minthogy két határrész találkozásánál fekszik, nevezik Porosállási-halomnak és Göröngyösihalomnak is. Mivel azonban a település legnagyobb halma, egyben legmagasabb pontja, egyszerűen csak Nagy-halomnak is hívják. Ugyanez a halom egy leborított kenyérszakajtó kosárhoz is hasonlítható, ezért népiesen Kosárháti-hegynek is mondják a helybéliek. Érdekes névváltozás történt egy másik kisújszállási halom esetében is. A legrégebbi kéziratos térképeken még Vermeshalom a neve a rajta lévő csíkvermek után. Ezután Akasztó-halomra változott a neve egy 1854-ben levéltári bizonyítékok alapján is igazolhatóan a rajta végrehajtott akasztás következtében. Mivel az egyik felakasztott személyt Liptáknak hívták, a halom neve azóta Lipták-dombként is bevonult a helyi köztudatba. Mindezeken túlmenően a halmok nevei önmagukban is értéket jelentenek. Vallanak a letűnt korok hajdani tájállapotáról, természeti és tulajdonviszonyairól, s a hozzájuk kapcso1 BEDE Ádám 2008. 7. 481 I