Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Természettudomány és régészet - Külleiné Mustos Szilvia - A mezolit közösségek életkörülményei a Kárpát-medencében

Természettudomány és régészet | KÜLLEINÉ M

USTOS Szilvia A mezolit közösségek életkörülményei a Kárpát-medencében Az emberi élet fizikai színtere maga a környezet. A különböző domborzati viszonyok (hegység, dombság, völgy és síkvidék) eltérő módon befolyásolják a letelepedési lehetőségeket. A domborzati elemek hatását állandó, változatlan tényezőnek tekintjük, pedig csak a legújabb időkben váltak az emberi faj megjelenésének és fejlődésének néma tanúivá. Sőt, ha jobban megnézzük, állandó változásban vannak. Ez a változás pedig csak földtörténeti mértékben szembetűnő. A környezet fontos eleme a föld anyagát alkotó kőzet. Fölhasználható építőanyagként, és használati tárgyak készítésére is alkalmas. A kőzetekből a különböző éghajlati viszonyok és növénytakarók hatására kialakuló talajok pedig meghatározzák az életközösségek létformáját. Az ember pedig igyekszik a környezetéhez alkalmazkodni, kapcsolatot kialakítani. Ha ez létrejön, a közösségen belül is megindul a társadalmi fejlődés, s mindez kihat a mindennapjaikra, a használati tárgyaiktól kezdve a közösségen belüli társadalmi rendszerekig. A közösség elindul a fejlődés útján és társadalmat vagy netán államot hoz létre (évezredekkel később). A közösség életében változást elsősorban a környezet idéz elő. Változás főleg akkor áll be egy közösség életében ha megváltoznak az életkörülmények akár klimatikus, akár táplálkozási szinten, s ennek következtében az élelem, a földterület, vagy a fűtőanyag hiánya válaszút elé kényszeríti őket. De vajon milyen volt az éghajlat évezredekkel ezelőtt? Az éghajlati változások hogyan befolyásolják az élővilág elterjedését? Az ember, megjelenésével hogyan kezdte el formálni, átalakítani a tájat? A Kárpát-medence éghajlati és környezeti szempontból mozaikosságot mutat.

1 Ezt a területi differenciáltságot a flóra és faunaelemek illetve a talajadottságok is visszatükrözik. A medence területén három globális klímaöv találkozik. A délről északra csökkenő szubmediterrán klímahatás, a keletről nyugati irányba csökkenő hatású kontinentális klíma, valamint a Dunántúlon nyugatról keletre csökkenő óceáni klíma. A hegyvidéken pedig szubkárpáti-kárpáti klíma fejlődött ki. A nagy klímaövek befolyását erőteljesen módosították a regionális, lokális kiterjedésű morfológiai és hidrológiai adottságok, azaz a hegyoldalak, homokbuckák, folyóvölgyek, illetőleg a talajvíz magassága. A jégkor végét-holocén elejét jelző globális felmelegedés hatására a hőmérséklet a maihoz hasonlóvá vált. A klíma változásai (hőmérséklet, csapadék mennyisége és eloszlása alapvetően és közvetlenül befolyásolták az élővilág alakulását, illetve közvetetten a növényzet tájformáló hatásán keresztül a táj képét is. A megváltozott éghajlati viszonyokat a flóra és faunaelemek is követték. A fenyőerdők a spontán tajgatüzeket követően visszaszorultak és helyüket lombhullató erdők (szil, kőris, nyár, fűz) vették át, valamint melegkedvelő növények terjedtek el a medencében. A vegetáció módosulásával a talajképződés folyamata is megváltozott. Az újonnan erdősült területeken a barna erdőtalaj kialakulása indult meg. Az arktikus elemek észak, északkeleti irányba történő viszszahúzódásával egyidőben délről beáramlottak a melegebb klímát kedvelők illetve a pleisztocén hideg és száraz szakaszaiban védelmet nyújtó kárpát-balkáni menedékterületek enyhébb éghajlatot kedvelő növényzete szétterjedt. (1. kép) 1. kép. A jégkorszak végén a melegebb időszakokban a menedékterületekről kiáramlott a fás szárú növényzet (32-35 ezer év) (forrás: SÜMEGI Pál - JAKAB Gusztáv 2008) Jelölések: 1. paleolit lelőhelyek, 2. lucfenyő, 3. cirbolyafenyő, 4. erdeifenyő, 5. közönséges nyír, 6. jegenyefenyő, 7. sztyeppei növényzet, 8. sokfogú csiga lelőhelyei A növényváltással párhuzamosan az állatvilág is módosult. A holocén nagyemlős-fauna tagjai két hullámban, a mezolitikumban és a késő újkőkor-kora rézkorban jelentek meg a Kárpát-medencében.

2 Visszatért a gímszarvas, az őz és a vaddisznó, valamint új fajok az őstulok, a bölény, a kelet-európai vádló és a vadszamár is megjelentek. 1 SÜMEGI Pál-KERTÉSZ Róbert 1998. 2 VÖRÖS István 2003. 441 I