Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Természettudomány és régészet - Horváth Tünde - Pattintással készült eszközök kronológiai szerepe a kora- és középső bronzkor folyamán

Tisicum XIX. domború gerincét és szimmetrikus, bifaciális kidolgozását tekintve egyedi darab mind a magyarországi, mind a Kárpátmedencét körülvevő kora- és középső bronzkori kultúrák leletei között. Nyersanyaga lehet igen távoli is. Importként való idekerülését alátámasztja egyedi jellege (3. kép 1.). Bifaciális hegyek a Harangedény kultúrában, kis méretben a Nitra kultúrában, és a lengyelországi kultúrkörben, legközelebb azonban a korai bronzkor lll-ban megjelenő proto-aunjetitzi kultúrában tűnnek fel. A proto-aunjetitzi kultúra bifaciális hegyei blokknyersanyagból vannak kialakítva (hasonlóan a százhalombattaihoz), és északi kapcsolatokkal rendelkeznek (északi nyersanyagból készült import-presztizstárgyak). Talán a százhalombattai példány is hasonló kapcsolatrendszerrel rendelkezik, ennek eldöntéséhez még nincs elegendő információnk. I./3. Lándzsahegy. A Szelevény-Öthalom lelőhelyről szórványként ismertetett lelet-együttes

6

4 talán a hatvani kultúrához kapcsolható (4. kép 1.).

6

5 A legutóbbi feldolgozás megemlíti,

6

6 hogy bár a leletek együtt kerültek be a gyűjteménybe, valószínűleg nem egy lelőhelyről származnak. Ezt a feltevését a szerző azzal indokolja, hogy a retusált penge típusát, kidolgozását és méretét tekintve "nem tér el a középső rézkori kőpengéktől, számos analógiáját találjuk a bodrogkeresztúri kultúra temetőiben előkerült kőeszközök között".

6

7 A szerző ugyanitt a nyeles lándzsahegy neolitikus besorolására voksol, azzal érvelve, hogy bár a pattintott kőeszközök bifaciális megmunkálása a bronzkorban elterjedt technológiai kidolgozási mód volt, a kőeszköz mégsem ebből az időszakból származik. Elveti a párhuzamként (szerintem helyesen) Patay P. által említett besenyődi eszközt is (5. kép 1.), mert az típusában és méretében eltér a Szelevényitől. A szerző feldolgozásában nem indokolt a két, együttesen bekerült lelet általa tipológiai alapon való szétválasztása. Miután két, nagy valószínűséggel presztizs-értékű tárgyról van szó, amelyek közül a nagy penge ritka, míg a nyeles lándzsahegy ráadásul egyedülálló leletnek számít hazánk területén, ezért nem túl szerencsés őket tipologizálni, és ez alapján szétválasztani. Igaz, hogy a nagy, retusált penge nem tér el a középső rézkori leletektől, de ugyanilyen logikai alapon nem tér el a kora- és középső bronzkori párhuzamoktól sem. A Szelevény-öthalmi lelet eddigi kronológiai besorolásait elvetem, a korábbi, rézkori keltezést,

6

8 és a későbbi, neolitikus és bodrogkeresztúri szétválasztást

6

9 ugyanúgy. A két leletet továbbra is lelet-együttesként értelmezem, és kelte64 PATAY Pál 1958. 65 Ld. KALICZ Nándor 1957. 66 Cs. BALOGH Éva 2001. 67 Cs. BALOGH Éva 2001. 98. 68 PATAY Pál 1958, bodrogkeresztúri kultúra. 69 Cs. BALOGH Éva 2001. zését mindenképpen a bronzkorra helyezem, ismert párhuzamai alapján.

7

0 A retusált késpengéhez korban és formában hasonló leletek ismertek pl. Csongrád-Kettőshalomról (korabronzkor, kurgánsír), Kis-Velencéről (Budapest belterülete, vatyai kultúra) (6. kép). A lándzsahegy valóban egyedi lelet Magyarországon, ám szinte teljesen azonos formai kidolgozású párhuzamait más területekről ismerjük. Nagyméretű, bifaciálisan megmunkált nyeles lándzsahegyek találhatók Torcin leletanyagában (4. kép 2.).

7

1 Hasonló nagyméretű, bifaciálisan rendkívül gondosan kimunkált, formailag némileg eltérő hegyek találhatók még a kárpáti kultúrkörök középső bronzkori kultúráiban.

7

2 Párhuzama tehát a középső bronzkorra keltezi ezt a szakirodalomban már a neolitikumtól a bronzkorig 'táncoló', gyönyörű leletet. Elképzelhető, sőt, nagyon valószínű, hogy mint presztizs-tárgy, távoli importként, csere-ajándékkapcsolatok révén került Magyarország területére, kész formában.

7

3 Ezt a feltevést erősíti a vele együtt gyűjteménybe került nagyméretű késpenge is. Nyersanyaga mindkettőnek szürke, áttetsző, keleti (volhíniai vagy pruti?) kova. A lándzsa, mint fegyvertípus, kőből való kialakítását alátámasztja az a tény, hogy bronzból öntött lándzsát a középső bronzkorból kevés számban ismerünk (vatyai III. fázisból a százhalombattai I. kincs; a Vatya-koszideri fázisból Érd-Simony, Ócsa, Mende, Sárszentlőrinc kincsleleteiben; Balatonkiliti, Kölesd-Nagyhangos, Lengyeltóti-Tatárvár mészbetétes edények népéhez köthető tolnanémedi és koszideri kincsleletekből, Veszprém, Bajcsy-Zsilinszky úti, mészbetétes edények népének sírjából, Győrből szórványként; Hernádkak 39, 122. füzesabonyi sírokból, Füzesabony-Öregdomb, Ároktő-Dongóhalom, Szihalom telepekről; Battonyán sírból, 70 Egész pontosan a kora bronzkor vége - középső bronzkor eleje/közepe valószínűsíthető, ezután jelennek meg ugyanis a bronzból öntött leletek. 71 Több darab is, Ny-Ukrajna, Strzyzów kultúra, középső bronzkor: 19 sír-együttest tártak fel 1937-ben, amatőr tevékenységgel, a leletek (pattintott balta, 10 db nagyméretű sarlópenge, 7 db lándzsahegy, 7 db völgyeit, háromszög alakú nyílhegy) mindegyike volhíniai kovából készült: KOPACZ Jerzy 2001. 72, a lándzsahegyek: T. LXIV/2, 3, LXV/1, LXVI/1. A T. LXIV/2 lándzsahegy a szelevényi leletnek szinte pontos mása, ilyen mértékű hasonlóság esetén még a készítő mester azonossága is felmerülhet, bár a két lelőhely kb. 400 km távolságra fekszik egymástól, légvonalban. Azonosnak vagy hasonlónak tűnik azonban nyersanyaguk is (4. Kép/2.). 72 PI. Montesei di Sero, Polada kultúra, KOPACZ Jerzy 2001. T.LVIII/1; Majdan Mokvyn'skij, Ny-Ukrajna, Gródek-Zdotbica kultúra: ibid. T.LX/1; Mierzanowice, Lengyelország, Mierzanowice kultúra: ibid. T.LXXV/1. A nagyméretű, bifaciális hegyek legkorábbi feltűnése Pavlov, ÉNy-Szlovákia, proto-aunjetitzi kultúra, korai bronzkor: ibid. TILI. Meg kell azonban jegyezni, hogy az ilyen típusú lándzsahegyek már korábban megjelennek, pl. a Michelsbergi kultúrában, Ratiboron: HACHMANN Rolf 1973. Abb. 2/1-3. 73 Annak eldöntéséhez, hogy a lelet-együttes telepen, rétegből, akár a telepen kívül, elrejtett kincsként, esetleg sírmellékletként került-e elő, egy újabb, hitelesen megfigyelt leletre lenne szükség. A besenyődi sírlelet alapján azonban inkább a sírleletként való előkerülés valószínűbb. 418