Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)
Természettudomány és régészet - Hajdú Tamás - A Százhalombatta-Belső Újföldek bronzkori lelőhely birituális temetőjének embertani vizsgálata
Tisicum XIX. 28/33. A csontvázas temetkezés egy 20-30 éves férfi (?) maradványait tartalmazta. A koponya és a váz töredékes, az állkapocs ép. Az agykoponya felülnézetben ellipsoid, a szemüreg szögletes. A homlok lapos, az orrüreg alsó pereme anthropin, kismértékű alveolaris prognathia megfigyelhető. A vizsgált egyén vázcsontjain kóros elváltozás nem figyelhető meg. A fogak kopása kismértékű (5 fokozatú skálán értékelve 2 és 3 között változik). A koponya és a váz mérsékelt maszkulinitású (a nemi jellegek átlaga +0,31). A bizonytalan régészeti kormeghatározású embertani leletek 21/21. Késő bronzkori/kora vaskori árokból előkerült égetett karcsonttöredék Emberi felkarcsont égetett részlete, mely a késő bronzkorra/kora vaskorra keltezett ároknál korábbi temetkezésből származhat. A felkarcsont darabja alapján mindössze annyi állapítható meg, hogy egy 18-70 éves korú, meghatározhatatlan nemű egyénhez tartozott. A csonttöredék izomtapadási helye (tuberositas deltoidea) erősen kifejezett, robusztucitása nagy, ez alapján azonban a nem meghatározása megnyugtató módon nem lehetséges. A csont kiégettsége tökéletes, színe enyhén kékes, súlya 30 g. 29/29. Késő bronzkori(?) gödörből előkerült koponyatöredék A késő bronzkori(?) gödör egy 45-55 éves férfi koponyatöredékét tartalmazta. A koponya erősen maszkulin. Kóros elváltozás a koponyán nem figyelhető meg. Az eredmények értékelése, következtetések Munkám során 23 temetkezés embertani anyagát vizsgáltam, melyekből összesen 24 egyén maradványait különítettem el. Az urnák többségébe a temetés során jelentős mennyiségű kalcinátumot helyeztek, tehát a temetés során a hamvasztás helyén törekedtek a csontok minél tökéletesebb felszedésére. Azoknak az urnáknak a jelentős részét, melyekből alig néhány égett csonttöredék került elő (illetve amelyik urnából kalcinátumot egyáltalán nem sikerült kimutatni -1/1.) az újkori bolygatás (szántás) szinte teljesen tönkretette. Abból a tényből, hogy egy urna kivételével minden urnából feltártak emberi hamvakat, valószínűsíthetjük, hogy ezek nem jelképes sírok lehettek, csak a bolygatás miatt nem található bennük kalcinátum. A hamvak összegyűjtése és urnába helyezése során a koponya és a postcranialis váz különböző részei összekeveredve kerültek az urnába. A temetést végző személyek ezek alapján nem törekedtek arra, hogy a különböző testrészekből származó csonttöredékek meghatározott sorrendben kerüljenek az edénybe. A hamvasztásos sírok döntő többsége egyetlen egyén maradványait tartalmazta. Mindössze a 9/9. számú urna esetén sikerült teljes biztonsággal kimutatni, hogy két egyén - egy felnőtt férfi és nő - maradványai kerültek az edénybe. A két egyén maradványait ugyanazon a máglyán égethették el. Az égett csonttöredékeket összekeverve, valószínűleg azonos időpontban helyezték az urnába. A 4/4. számú urna esetén szintén fennáll ennek lehetősége, azonban ez a meglévő leletek alapján nem bizonyítható egyértelműen. A csonttöredékek nagysága változó volt, de több esetben is megőrződtek viszonylag nagyméretű égett csontdarabok. A nem meghatározása ezek alapján több esetben is lehetséges volt. A kis esetszám és a temető részleges feltártsága miatt azonban az eredményekből demográfiai következtetéseket nem vonhatunk le. Kóros elváltozást a hamvasztott leleteken két egyén esetében sikerült megfigyelni. A 7/7. számú urnába temetett, 30 évesnél idősebb korban elhunyt egyén, és a 27/27. számú urnába temetett 25-50 év közötti nő (?) nyakcsigolyáinak testén enyhe spondylosis deformans, hátsó kis ízületein jelentős gyulladás alakult ki. A hamvasztott leletek vizsgálata során sem égetetlen, sem égetett állatcsont nem került elő. Ez a tény utalhat arra, hogy az urnákba nem helyeztek ételmellékletet. A csontvázas leletek vizsgálatából a kis esetszám és a rossz megtartás miatt messzemenő következtetést nem lehet levonni, ennek ellenére a vizsgált csontanyag összehasonlítása a temetőhöz tartozó településen feltárt azonos korú emberi maradványokkal fontos lehet. A Százhalombatta-Belső Újföldek lelőhelyről származó három férfi koponyája a hosszúság-szélességi jelző alapján a mesokran-tól a hyperdolichokran kategóriáig variált (2. táblázat). A település gödreiből előkerült férfiak koponyáihoz tartozó értékek szintén ugyanezen szélsőértékek között váltakoztak, az előkerült női koponyák alapján azonban ennél jóval árnyaltabb a kép 1 5. Mivel a többi koponyajelző alapján - a csontanyag rossz megtartásából adódóan - az összehasonlítás nem lehetséges, ezért érdemes összevetni a morfológiai vizsgálat eredményeit a településről származó egyének vizsgálatának eredményeivel. Az általam vizsgált férfiak koponyái felülnézetben két esetben ovoid, egy esetben ellipsoid alakúak voltak. Az Érd-Hosszúföldek lelőhelyen előkerült egyének esetén Pap és munkatársai ugyanezen kategóriák előfordulását jegyezték fel 1 6. Mivel a többi morfológiai jelleg mindkét embertanilag vizsgált anyagban erősen variált, ezekből az eredményekből nem vonhatunk le semmilyen következtetést. A fentiek alapján mindössze annyit állapíthatunk meg, hogy a leletek kis száma és rossz megtartása miatt teljes biztonsággal sem az nem állítható, hogy a település gödreiből előkerült egyének a temetőbe temetkező populációhoz tartoztak-e, sem ennek ellenkezője, annak ellenére sem, hogy 15 PAP Dorottya Ágnes et al 2008 16 PAP Dorottya Ágnes et al 2008 I 404
