Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Természettudomány és régészet - Hajdú Tamás - A Százhalombatta-Belső Újföldek bronzkori lelőhely birituális temetőjének embertani vizsgálata

Tisicum XIX. 2/2. 30-50 éves korú, meghatározhatatlan nemű egyén. A közepes nagyságú (1-5 cm-es) égetett csontok a koponyából és a postcranialis vázból egyaránt származnak. A csontok robusztucitása és az izomtapadási helyek kifejezettsége egyaránt közepes. A koponya és a váz különböző részei között a kiégettségben nincs jelentős eltérés. A csonttöredékek mennyisége meghaladja a 100 darabot. 3/3. 10 évesnél idősebb korú, meghatározhatatlan nemű egyén. Az urna egy egyén közepes (1-5 cm-es) nagyságú csonttöredékeit tartalmazta, melyek a koponya és a váz különböző részeiből származnak. A test különböző részei között a kiégettségben nincs jelentős eltérés. A csonttöredékek mennyisége 10 és 50 darab közötti, súlyuk 18 g. 4/4. A hamvasztásos temetkezés egy 14-40 éves nő közepes nagyságú (1-5 cm-es) csonttöredékeit tartalmazta. Elképzelhető, hogy az urnába egy infans korú gyermek maradványai is belekerültek (legalábbis a rendkívül vékony falú koponyatöredékek és a koponyavarratok erre utalnak). Ez azonban a megmaradt csonttöredékek alapján nem bizonyítható egyértelműen. Az urnába mind a koponyából, mind a hosszúcsontokból helyeztek darabokat. A csontok robusztucitása és az izomtapadási helyek kifejezettsége nagyon gyenge. A csontok kiégettsége részenként tökéletes. A koponya krétaszerűen, a combcsontok tökéletesen kiégettek. A csonttöredékek mennyisége meghaladja a 100 darabot, súlyuk 252 g. 5/5. 20-60 éves nő (?). A közepes és nagyméretű (5-x cm) égett csontok a koponyából és a postcranialis vázból egyaránt származnak. A csontok robusztucitása és az izomtapadási helyek kifejezettsége egyaránt közepes. A medencetájék kiégettsége kevésbé tökéletes, mint a koponyáé és a váz többi részéé. A csonttöredékek mennyisége meghaladja a 100 darabot, súlyuk 1170 g. A vizsgálható nemi jellegek közül az incisura ischiadica major -2, a caput femoris -1. 1. káp Spondylosis deformans az egyik nyakcsigolya testén (7/7). Figure 1 - Spondylosis deformans on the body of a cervical vertebra (7/7). 7/7. 30 évesnél idősebb korú, meghatározhatatlan nemű egyén. A kis (x-1 cm-es) és közepes (1-5 cm-es) méretű égetett csontok a koponyából és a postcranialis vázból egyaránt származnak. A csontok robosztucitása és az izomtapadási helyek kifejezettsége egyaránt közepes. A kiégettségben a koponya és a váz különböző részei között jelentős eltérés nem figyelhető meg. A csonttöredékek mennyisége meghaladja a 100 darabot, súlyuk 790 g. A nyakcsigolyák testén enyhe spondylosis deformans, a hátsó kis ízületeken jelentős gyulladás nyoma látható (1-2. kép). 9/9. Az urna jelentős része annak ellenére megmaradt, hogy a szántás az edény felső részét megsemmisítette. Az urnát a feltárás során egyben szedtük fel (3-4. kép) és szállítottuk a százhalombattai Matrica Múzeumba. Az urnát a beszállítást követően először metszetre bontottam (5. kép), majd a betöltését 4 rétegben távolítottam el: 1. réteg - az urna betöltésének felső 2-3 cm-es rétege, 2. réteg - az urna tetejétől mért 4 és 6 cm közötti réteg, 3. réteg - az urna tetejétől mért 7 és 10 cm közötti réteg, 4. réteg - az urna tetejétől mért 11 cm-től kezdődően az urna aljáig tartó réteg; Emellett a bontás előtt és közben összekeveredett urnabetöltést is külön kezeltem. A bontás során eltávolított rétegeket azok mosását követően külön-külön vizsgáltam. Célom ezzel az volt, hogy amennyiben az urnából feltárt emberi hamvak közül több egyén maradványait sikerülne azonosítani, vizsgálható legyen, hogy a több egyén maradványai egymással összekeveredve, vagy nem összekeveredve kerültek-e az urnába. Emelett a fenti eljárás esetén azt is sikerülne megvizsgálnom, hogy az égetett csonttöredékek urnába helyezésekor a szertartást végzők törekedtek-e az anatómiai rendnek megfelelő sorrend megtartására. A metszetre bontást követően 2. kép Gyulladás az egyik nyakcsigolya hátsó kis ízületi felszínén (7/7). Figure 2 - Inflammation on the surface of the apophyseal joint of a cervical vertebra (7/7). I 400