Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)
Természettudomány és régészet - Füzesi András - A neolitikus településszerkezet mikroregionális vizsgálata a Tisza mentén Polgár és Tiszacsege között
Tisicum XIX. megtelepedésre alkalmas rész található, ezek fedettsége azonban korlátozta a megfigyelési lehetőségeket. A terület keleti részén korai holocén iszapos-homokos üledéken került elő a másik két neolit lelőhely (59., 62. Ih.), melyek gyűjtőterülete némileg különbözik a meder nyugati végén fekvő településekétől. 6. Tuka-tanya és a Margita-meder külső része (52-54., 61., 76-80. Ih.). A lelőhelyek mindegyike a meder partján fekszik, mely a neolitikum idejére már lefűződött. A szinte összefüggő sorozatot alkotó települések a hasonló fekvés ellenére eltérő gyűjtőterülettel rendelkeznek: a nyugati részen kisebb arányban pleisztocén felszínek, nagyobb arányban ártéri területek találhatóak, míg keleten épp ellenkezőleg. Újszentmargita - Köztemető (61. Ih.) esetében az infúziós lösz, a Pántlika-földek (80. Ih.) tekintetében az iszapos-agyagos talajok vannak túlsúlyban (4/d ábra). 7. Petenye-ér menti lelőhelyek (71-73. Ih.). Az Újszentmargitától keletre, a Petenye-ér partján húzódó magaslaton sorakoznak a lelőhelyek - folyóvízi iszappal borított területen, infúziós lösszel kitöltött mélyedés szélén. A hátat keleti és nyugati irányba - máig is - ideiglenesen vízzel borított területek fogják közre (4/c ábra). 8. Inta-meder déli partja (82-83., 86-88. Ih.). Az összefüggő, pleisztocén eredetű, agyagos talajok északnyugati szélén fekvő lelőhelyek a vonaldíszes fejlődés minden fázisát képviselik. A közvetlenül a lefűződött meander mentén sorjázó települések gyűjtőterülete a 6. csoporthoz, elsősorban Újszentmargita - Pántlika-földek (80.) lelőhelyéhez áll közel (4/e ábra). 9. Inta-dűlő és Kis-majorterülete (84-85., 92-93., 95-101., 103. Ih.). Az Inta-dűlő területét pleisztocén lösz, a Kis-majorét löszös homok fedi. Előbbit az Inta-meder három oldalról fogja körül, nyugaton pedig az alacsony ártér határolja. Északnyugati részén a löszfelszín összefüggő maradt, míg kelet felé a meder egykori oldalazó mozgása révén sarlós szerkezetű táj alakult ki. E sarlók közül a külső szélesebbmagasabb pontjai bizonyultak megtelepedésre alkalmasnak, melyeken nem túl intenzív lelőhelyek találhatók. A terület déli részén, a Kis-majori határrészen a löszös homokon kívül agyagos talajok is nagyobb mennyiségben hozzáférhetőek voltak (4/f ábra). Mint a fentiekből kitűnik a lelőhelyek elhelyezkedését három ökológiai zóna szempontjából vizsgálhatjuk: 1. az ártér és a hozzá csatlakozó meanderek, 2. pleisztocén löszfelszínek, 3. belső lefolyástalan területek és szikesek szempontjából. A pleisztocén területeken belül némi eltérést jelenthet az alapkőzet szemcsemérete (a legfinomabb agyagtól a legdurvább kavicsig), mely alapvetően meghatározza a rajta képződött talaj vízáteresztő-víztározó képességét. 3 1 Az ártér 31 BUTZER, Karl W. 1986. 75-76. fontosságát bizonyítja, hogy még azok a közösségek is, melyek a a löszfelszínek belső részén települtek, régi medrek közelében igyekeztek helyet találni maguknak. A lefűződött, az év szárazabb periódusaiban állóvizekké váló medrek folyóvizekkel szembeni prioritását figyelték meg Gyucha Attila és Paul R. Duffy is a Körösök menti mikroregionális kutatásaik során. Véleményük szerint az ásott kutak megjelenése is ezt bizonyítja közvetett módon. 3 2 Általánosságban elmondható, hogy a neolitikus közösségek több vegetációs zóna határán telepedtek meg. 3 3 Az egyes környezeti zónákból való részesedésük alapján néhány alaptípusba lehet sorolni a lelőhelyek gyűjtőterületeit: 1. magas ártérben lévő; 2. löszterület szélén fekvő, jelentős ártéri területtel; 3. löszfelszínen lévő, kevés ártéri és szikes területtel; 4. löszterület szélén fekvő, nagy kiterjedésű belső, rossz lefolyású területtel. 3 4 A településhálózat változásai Az 1. táblázatban feltüntetett mennyiségi adatok alapján nagyfokú eltérések mutathatók ki az egyes területek lelőhelyei között. A Folyástól északra és az Újszentmargita-Tuka-tanya környékén lévő lelőhelyek esetében a fedettség miatt gyűjthettünk csak kevés leletet. Bizonyos esetekben a lelőhelyek részleges pusztulásával kell számolnunk - elsősorban a mesterséges halastavak környékén. A feldolgozott leletanyag alapján Folyás-Kígyós-tanya, -Kereszt-fenék, Deli-ház-dűlő, Újszentmargita—Pántlika-földek, TiszacsegeInta-dűlő, és -Kis-major esetében alkothatunk biztosabb képet a neolitikus településszerkezetre vonatkozólag. A legtöbb biztos adattal Tiszacsege, a legkevesebbel Újszentmargita területéről rendelkezünk. 22 lelőhely pontosabb kormeghatározása volt lehetséges. 5 időrendi fázist különítettem el - a Szatmár II. csoport (AVK 1), klasszikus (AVK 2) és kései vonaldíszes időszak (AVK 3), szakálháti-bükki-esztári csoport (AVK 4) és korai Tisza periódus egymást követő fázisainak megfelelően. 3 5 A földrajzi 32 GYUCHA Attila - DUFFY, Paul R. 2008. 90. 33 A gyűjtőterületek vizsgálatának előnye a lelőhelyek pontszerű, földrajzi elhelyezkedésére koncentráló elemzésekkel szemben, hogy a közösségek gazdasági életének sokszínűségét képes tükrözni. Míg utóbbi adatsorok (pl. KÖSSE, Kristina 1979. Appendix B) - még ha számos (geológiai, talajtani, klimatikus, vegetációs, hidrológiai) elemmel ki is egészítik azokat - elfedik az egykori élettér mozaikosságát. 34 NAGY Emese Gyöngyvér térbeli helyzetük alapján hasonló csoportokba sorolta Polgár-Sziget ismert vonaldíszes telepeit: pleisztocén löszplató peremén, az ártér szélén (5 Ih.); mögöttes, ideiglenesen vízzel borított felszínhez közel eső terülten (1); plató belső területein, kiemelkedő pontokon (5); korai folyómedrek oldalazó eróziója, folyóhát-építő munkája során keletkezett közepes és nagyobb méretű teraszokon (7) létesült lelőhelyek (NAGY Emese Gyöngyvér 2005.1. melléklet). 35 NAGY Emese Gyöngyvér 2005.24-28. Az egyes lelőhelyeken előkerült kerámiaanyag datálásához KALICZ Nándor és MAKKAY János monográfiáját használtam fel. Térben közeli párhuzamot jelentett az AVK 1. időszakot illetően Tiszacsege-Homokbánya (401. Ih.), az AVK 2. fázis esetében pedig Hortobágy-Faluvéghalom (143. Ih.) és -Pipáshalmok (147. Ih.) lelőhelye. Az AVK 3. periódusú töredékekhez párhuzamot 382
