Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Régészettudomány - Madaras László - Adalékok a kettős temetkezések egyik változatának értelmezéséhez

Régészettudomány MADARAS Lá

szló Adalékok a kettős temetkezések egyik változatának értelmezéséhez A régészet tudományának nagy kérdései közé tartozik az, hogy van-e lehetőségünk eljutni a mindennapok intimitásáig. Vajon képesek vagyunk-e olyan érzelmeket, mint szeretet, szerelem, egymás iránt érzett megbecsülés, házasság stb. érzékelni a régészet megfigyelésein keresztül, vagy sem. A történeti források adnak ugyan bizonyos képet minderről, s a ránk maradt mitológiai történetek is a segítségünkre lehetnek. Hadd érzékeltessem néhány rövid példával, mire is gondolok. Nézzünk két történetet, amely az írott forrásokból ránk maradt. Mindkettő történet az Avar Kagán közvetlen környezetében játszódik. Theophylactus Simocatta I 8, 2-7 „Volt egy szkíta férfi, aki a Bookolabras elnevezést viselte. Ha erről a megnevezésről valamit világosan tudni kívánsz, mindjárt átteszem a nevet görögre. A szkítákéból a mi nemes nyelvünkre átültetve akkor találjuk el a helyes fordítást, ha mágust, illetőleg papot mondunk. Nos ez volt az, aki ez idő tájt veszélyes vakmerőségre vetemedett. Együtt hált a kagán asszonyai közül eggyel és e rövidke gyönyör csalétkét bekapva halálos nagy veszedelem hálójába gabalyodott. Gyanította, hogy rossz cselekedete kiderülhet és kézzel fogható bizonyítékot szülhet. Menekülni készült tehát vissza népe ősi törzséhez, megnyerve magának gepida alattvalói közül hetet. Az ősi törzset a hunok alkotják, keleten laknak a perzsák szomszédai; a többség számára ismertebb néven türköknek is mondhatjuk őket. Átkelve a Dunán a libidinek városa (vagy Libidina városa) felé tartott, ám a Duna őrzésére kirendelt római vezérek egyike elfogta és ő nyíltan feltárta származását, régebbi lakhelyét és azt a gyönyörhajhászást, amely onnan való távozásra kényszeríttette. Miután szerencsétlenségének előadása őszintének mutatta, a vezér elküldte őt a császárhoz." A történet alapelemeiben megjelenik Menander Protector EL p. 220, 6-221,11 passzusában is.

1 Maga az esemény valószínűleg 582 tavaszán-nyarán történhetett. S az, hogy ez még évek múltán is élénken élt a Kagán emlékezetében mi sem igazolja jobban, mint az, hogy az 586-587 körüli avar-bizánci háború kitörésének egyik oka éppen az volt, hogy a Bizánci Császár nem adta ki a szökött főpapot a Kagánnak. Vagyis még ekkor is „casus belli" volt a több éve történt esemény. 1 SZÁDECZKY-KARDOSS Samu 1992. 53 és 51. A másik történet jóval későbbi, s Itáliában játszódik, szintén a Kagán környezetében. Ez is egy szerelmi történet. Paulus Diaconus IV 37-38 (Glossar A I 246-247) „Romiida megpillantotta őt a falakról, s miután ifjúsága virágjában levő férfinak látta, semmirekellő utcanő módjára megkívánta. S rövidesen hírvivő útján tudomására hozta, hogy amennyiben asszonyává veszi őt, átadja neki a várost egyetemben, akik ott vannak. Amint ezt meghallotta a barbár király, gonosz hátsó gondolattal megígérte neki, hogy teljesíti kívánságát, s megfogadta, hogy asszonyául veszi. Romiida percig sem késlekedett, a friauli erőd kapuit megnyitotta, s maga meg az összes ott levő vesztére az ellenséget beengedte.

2 Romiidát, minden gonoszság kútfejét, az avarok királya esküjéhez híven, miként megfogadta, egyetlen éjszakára mintegy házastársul vette; legutoljára azonban tizenkét avarnak adta át, hogy azok egy teljes éjszakán át egymást váltva kéjvágyuk kielégítésével gyötörjék őt. Azután a mező közepén egy karót szúratott le, és utasítást adott, hogy annak csúcsát dugják bele; ráadásul gyalázatára ezt mondotta: „Ilyen férjjé vagy te méltó".

3 Mindebből is látható, hogy az Avar kagáni udvarban a mindennapokban is zajlott az élet. Na de mi történhetett az avar falvakban? Erről szinte semmiféle elképzelésünk nincs. Vagy talán mégis megtudhatunk valamit a feltárt sírok megfigyeléseiből, azok anyagának elemzéséből? Itt és most két egymástól távol előkerült sír bemutatásával keressük a választ, de legalábbis a válasz lehetőségét a feltett kérdésre. Az egyik sír Szentes határában került elő, a Szentes-kajáni VII-VIII. századi temetőben. A 351. sír leírása: M: -220, Ny, F, H: 165, N, H: 154. Lovassír. Szorosan egymás mellé fektetett férfi és nő csontvázával. Baloldalon feküdt a nő; bal alsó karja a medencébe hajolt. A férfi jobb oldalán, fejjel annak lába irányában feküdt a ló. A ló hossza: 180 cm. 2 SZÁDECZKY-KARDOSS Samu 1992. 53 és 51. 3 SZÁDECZKY-KARDOSS Samu 1992. 148-150. 333 |