Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)

Régészettudomány - Szathmári Ildikó - Megjegyzések a bronzkori háztartások edénykészletéről

I Tisicum XIX. befolyással a háztartásokban betöltött általános funkcionális szerepükre. A megvizsgált fazekak (töredékek) szinte mindegyike magán viseli a tűzzel való érintkezés nyomait. A külső felületükön, néha a belsejükben is megtalálható koromnyomokból következtetve, főzőfazekak voltak. Ez alól csak a finomabban iszapolt, díszesebb, kétfülű változat (1. kép 7) kivétel, felületükön a rendszeres használatot bizonyító kopásnyomokon kívül más nyom nem tapasztalható. A bütyökdíszes fazekak feltehetően az élelem rövid idejű tárolására, még valószínűbb, tálalásra szolgáltak. A széles szájú, nyúlánk főzőfazekak 2,5-5 literes űrtartalmából ítélve, egy átlagos méretű (4-6 személyt magába foglaló) háztartás igényeit elégíthették ki. A tanulmányozott leletek között kevés volt az ennél nagyobb űrtartalmú (11 liter körüli) főzésre használt edény. A főzőfazekakat a tárolóedényekhez hasonlóan elsősorban tört kerámiával soványították, de a füzesabonyi kerámiák ismételt alapos áttanulmányozása során több edény falában apró kvarckavicsokat is észleltünk. Mivel nemcsak az egyszerűbb használati edényeknél, hanem a finomabban iszapolt egyéb díszesebb kerámiáknál is tapasztaltunk hasonló jelenséget, feltételezzük, hogy az apró kavicsok nem a soványító anyag szerepét töltötték be, hanem az edények készítésekor kavicsos szemcséjű agyagot használtak. A bronzkori telepeken a fazekasok szoros kapcsolatot alakítottak ki a településüket körülvevő tájjal, ahonnan a szükséges nyersanyagaikat beszerezték. Különösen érvényes ez a teli telepekre, ahol hosszú évtizedeken keresztül ugyanazon a helyen éltek a közösségek. A füzesabonyi teli esetében valószínű a telep mellett folyó Laskó patak, annak környezete szolgált nyersanyaglelőhelyül a kerámiakészítéshez. A külső felületükön sokszor durvább kivitelű főzőfazekak belseje szinte minden esetben elsimított, gondosan polírozott. A polírozás ott, ahol a felület az étellel rendszeresen érintkezett, - szabad szemmel is jól láthatóan - erősen megkopott. Mivel ezek a gyakran alkalmazott felületkezelési eljárások jelentősen javítják az edény felületének keménységét, ennek hiánya, illetve a ritkább esetben durván seprőzött belső felületek valamilyen - tudatos - funkcionális okokkal magyarázhatók. A főzőfazekakat nem tették közvetlenül a tűzre, parázsra, a főzéshez tűzhelyrostélyokat használtak, esetleg kövekkel támasztották alá. Ennek következménye volt - amit több fazéknál (néhány csupornál, kis tálnál) is tapasztaltunk -, hogy az edénynek kívülről csak az egyik oldala kormozódott be. Az egyszerű, olykor csak a peremükön díszített csuprok (2. kép 1-6) kedveltek lehettek a füzesabonyi háztartásokban, ezt bizonyítja Tompa Ferenc feltárásaiból és az 1976-os leletmentésből előkerült sok ép, illetve kiegészített példány. A stabil állású, 10-13 cm magas, V2 - 3

ä liter űrtartalmú nagyobb csuprokat (kisméretű fazekak?) főzésre nem valószínű, de ételek melegítésére, melegen tartására bizonyosan használták, erre utalnak az oldalukon néhány esetben megfigyelhető kisebb felületű koromnyomok. A kényelmes fogást nyújtó, füllel ellátott kisebb méretű, 6-9 cm magas változatok 1-3 deciliteres űrtartalmukkal egy-egy személy étkezéséhez voltak elegendők. Rendszeres napi használatukat a belső felületi polírozás kopásnyomai bizonyítják. A füzesabonyi telepen előkerült, formai jegyeikben, díszítésükben nagyon változatos, eltérő méretű tálaknak a bronzkori háztartásokban betöltött szerepe többféle lehetett (2. kép 7-25). A megvizsgált 42 db ép (kiegészített) füzesabonyi tál legtöbbjét - a belső polírozott felületek kopásnyomaiból ítélve -, napi rendszerességgel használták. A behúzott peremű vagy ívelt nyakú, alig díszített, nagyobb méretű 1,5-3,5 literes űrtartalmú edények elsődleges funkciója valószínű a tálalás volt (2. kép 7-11). Néhány mélyebb tál esetében azonban koromnyomokat is észleltünk, ami azt támasztja alá, hogy a főzőfazekak mellett időnként ezekben is főztek, esetleg ételt melegítettek. Bizonyosan ritka alkalmakkor használták a gazdagon díszített nagybütykös, svédsisak alakú edények egy részét (2. kép 14), valamint a különlegesebb formájú és díszű tálakat (2. kép 16). Ezeknél a finoman iszapolt, gondosan kidolgozott és fényezett edényeknél a külső és belső felületi polírozás azonos méretű kopásai azt jelzik, hogy nem rendszeresen alkalmazták a füzesabonyi háztartásokban. A svédsisak alakú tálak némelyikénél az sem elképzelhetetlen, hogy az erősen kihajló peremhez viszonyított alig hasznosítható űrtartalmuk, kiugróan hegyes bütyökdíszeik miatt kizárólag - a falra felakasztott - díszedényként funkcionáltak. A füzesabonyi leletanyagban nagyon magas az egyszerű vagy díszített kisméretű tálkák aránya (2. kép 17-25). Űrtartalmuk 2-5 deciliter közötti, de előfordulnak ennél kisebbek, 1 deciliter körüliek is. A kistálak méretüknél fogva főzéshez alkalmatlanok, legtöbbjükön nem is találhatók olyan külső nyomok, melyek erre utalnának. Valószínű, hogy étkezésekhez használták, egy személy számára szükséges ételmennyiség megtöltéséhez voltak elegendőek. A csuprokhoz hasonlóan néhány tálkánál tapasztaltunk koromnyomokat, amelyek az étel melegítése vagy az étel melegen tartása miatt kerülhettek a kisedényekre. A nagyon változatos, szinte minden esetben díszített füzesabonyi fülesbögrék közül vizsgálhattunk meg legtöbbet, közel 60 példányt (3. kép 1-12). Ennek az egyszerű oka, hogy a feltárásokon kis méretüknél fogva (átlagos magasságuk 7-9 cm) ezek kerültek elő leginkább ép vagy alig sérült állapotban. A bögrék vizsgálatánál általánosan jellemző volt, hogy belső polírozásuk felületi kopásnyomait nehezen lehetett (még kézi mikroszkóppal is) észlelni annak ellenére, hogy legtöbbjük rendszeres használata valószínűsíthető. Részben a formájuk miatt (szűkebb nyak, sokszor erősen öblösödő has), részben azért, mert az eredetileg benne tartott valamilyen folyadék láthatóan kevésbé koptatta a belső felületeket. Ennek kimutatására komolyabb műszeres, analitikus-kémiai vizsgálatokra lett volna szükség. A bögréket formájukból, méretükből adódóan bizonyosan folyadék ivására (a szélesebb szájú darabokat esetleg merésre is) használták, ehhez a praktikusan kialakított, jó | 300