Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)
Régészettudomány - V. Szabó Gábor - Egy hiányzó láncszem… Adatok egy új késő bronzkori szitulatípus kapcsolatrendszeréhez
Régészettudomány 3. kép: A 2001-es bécsi aukción kalapács alá került, feltehetően Abos/ Obisovce lelőhelyről származó leletegyüttes. (Dorotheum Wien, Katalog Auktionen 14.11.2001.) Abb. 3. Im Jahre 2001 in Wien zur Auktion gegebene, vermutlich aus Abos/Obisovce stammende Fundensemble fejeket egy alattuk keretszerűen kialakított, közepes nagyságú dudorokból és az őket szegélyező pontsorokból összeállított motívumsor foglalja egységbe. A motívumsor 3 közepes nagyságú dudorsorból lett összeállítva, de a központi kör alakú elem alsó része körül ívelődő keret csak két dudorsorból áll.1. kép: Az állítólagos tiszántúli (mikepércsi?) lelőhelyen előkerült bronzedényről készült fotó. A szitula kapcsolatrendszere és keltezés Az edény kapcsolatrendszerének elemzésekor külön kell választanuk a formai és a díszítő motívumokat, mivel - ahogyan erre már a bevezetőben utaltunk - eddig ilyen formájú edényen madárfejekből és napkorongként értelmezett koncentrikus körökből álló díszítés még nem volt ismert. Különleges, térségünkben párhuzam nélkül álló sajátosság az is, hogy eltérően az általánosan elterjedt kétfülű szituláktól, ezt a darabot négy füllel látták el készítői. 1. A forma Az általunk bemutatott edény formailag a kurdi szitulák hosszúpályi variánsaival rokonítható. A típus magyarországi képviselőit Patay Pál gyűjtötte össze és ismertette. 8 Az 50-es években G. Merhart által körvonalazott, általa a HaA1 periódusra keltezett 9 kurdi szitulák 1 0 típuskörén belül Patay Pál indokoltnak vélt egy önálló csoportot leválasztani, amelyeket nagyobb méretük, két lemezből készült palástjuk és a fülükön keresztül fűzött bronzkarikák különböztetnek meg. (5. kép 1-6) A legkorábban megismert példány után hosszúpályi variánsnak nevezte el ezt az edénycsoportot, 8 edényt sorolva ide, 4 magyarországi és 2 erdélyi lelőhelyről. A kurdi típusok gyártási centrumát a Balaton környéki Dunántúli régióra, míg a hosszúpályi típusok elterjedési centrumát a Tiszántúlra lokalizálta. Az eddig előkerült hosszúpályi típusú darabok egyike mellett sem voltak kísérő leletek, így a típus keltezése máig nem egyértelműen tisztázott. Patay Pál a forma megjelenését a dunántúli kurdi típusú edényekkel egy időhorizontra helyezte (HaA1 periódus), ám azokat a darabokat, amelyek fülét kúpos fejű szegecsekkel erősítik föl 1 1, már a hajdúböszörményi 8 PATAY Pál 1981.; PATAY Pál 1981a.; PATAY Pál 1990. 37-40. 9 MERHART, Gero 1952. 29-33. 10 A kurdi típusú szitulák kutatástörténetéről részletes összefoglalást ad: SOROCEANU, Tudor 2005. 445-447. 11 Ilyen pl. a püspökladányi két szitula (PATAY Pál 1981. 62; PATAY Pál 1990. Taf. 29, 55, 56.) 4. kép: Az Obisovce-típusú szitulák feltételezett lelőhelyei. Abb. 4. Folgernde Fundorten der Situlen vom Typ Obiäovce 283 |
