Tárnoki Judit szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 19. (2009)
Régészettudomány - Pásztor Emília - A szakrális depóleletek szerepe a bronzkori ember világképének tanulmányozásában
Tisicum XIX. megnövekedett a középső bronzkor végétől kezdve, és a késő bronzkor alatt érte el a csúcspontját. A szokás hosszú időn át később is fennállt, sőt úgy tűnik, hogy rögzült az idők során. A természeti helyek alig változtak az idők múlásával, és talán, a szentként tisztelt helyek a történeti és néprajzi analógiáknak megfelelően határt képeztek a valóságos és a 'másvilág' között. Richard Bradley állítása szerint már a neolitikumtól kezdve voltak presztízs tárgyakból szakrális depók, melyek isteneknek, szellemeknek szánt áldozatok, felajánlások voltak, és a különböző helytípusok különböző szellemeknek felelhettek meg. A késő vaskori, kelta, germán közösségek rituális tevékenységéről tudósító történelmi források is hasonló jelentést sugallnak. 9 2 A Kárpát-medence kora vaskori lelőhelyeinek vallásos jelenségeit tanulmányozva Fekete Mária állítja, hogy a szórványos bronztárgyaktalán egy-egy ősi szentély, áldozóhely leleteként értelmezhetők, különösen, ha a közelben telep, temető van. 9 3 Az utak, útkereszteződések természetes helyszínein - elsősorban a növényföldrajzi zónák találkozási sávjában - szabadtéri szent helyek, „templomok" azonosíthatók. 9 4 Claire Eluére szerint a bronzkor emberének hitvilágában, tekintet nélkül a régiókra, sok hasonló elem van, úgy tűnik, hogy a korszak jellemezhető egy bizonyos mitológiai rendszer formálódásával, melyben a négy alapelem - föld, víz, tűz, levegő- alapvető szerepet játszott. 9 5 A szakrális depók elrejtési helye adatokkal szolgál a bronzkori ember világról alkotott felfogásához. Világnézete, hitvilága alapvetően a természettel való kapcsolatból, a megélhetési lehetőségek kihasználásából magától értetődően adódik. 9 6 Amíg egy szervezett vallás nem követeli előírt szabályok betartását, addig minden közösség természetes módon viszonyul az isteneihez, szellemeihez, melyek nagy valószínűséggel a természeti környezet egyes elemeit, jelenségeit személyesítik meg. A rituálék során adtak valamit, amiért cserébe vártak valamit az istenektől. Örök emberi tulajdonság. A bronzkori depók elrejtési helye és a néprajzi analógiák összhangban vannak egymással, és azt jelzik, hogy minden földrajzi alakulatnak meglehetett a maga védőszelleme, erdőnek, vadászterületnek, tónak, mocsárnak, folyónak, hegynek, stb. és a nép egészsége, boldogsága a helyi szellem kegyeitől függött. Gyakran a halottak szellemei váltak helyhez kötött védőszellemmé. 9 7 A Vízi Szellem tisztelete jelentékenyebb volt, mert a közlekedés a vízen veszedelmesebb, mint az erdőben, és a halászat miatt is, sőt a víz egyéb szimbolikus tulajdonsága miatt is (forrás, folyó mozgó vize élővé teszi az anyagot, rituális megtisztulás, a te92 BRADLEY Richard 2000. 28-32. 93 FEKETE Mária 2008b. 108-109. 94 FEKETE Mária 2007. 95 ELUÈRE Claire 1999a. 136. 96 PÁSZTOR Emília 2009a. 2009b. 97 VÉRTES Edit 1990. 50-51. remtés mítoszokban alapvető szubsztrátum, stb.). A későbbi történeti forrásokból is egy ilyen hitvilág maradványai azonosíthatók. Az égi hatalmak tisztelete a bronzkori deponálás lelőhelyeivel nem mutatható ki egyértelműen, talán a hegytetőn elrejtett együtteseket, vagy az aranykincseket szánták az égieknek. A néprajzi kutatások is jelzik, hogy egy-egy helyszínen többféle istennek, szellemnek is mutathattak be áldozatokat, tartottak a hellyel nem szorosan kapcsolatba hozható rituálékat is, például a folyóparton az égistennek is mutattak be áldozatot. 9 8 A szellemek tisztelete azonban nem egységes még egy népen belül sem. 9 9 Ez lehet a deponálások sokszínűségének hátterében is. A szokás erősödése, a depók összetételének hasonlósága olyan társadalmi folyamatokkal, változásokkal függhet öszsze, melyek a korszakban Európa szerte hasonlóak voltak. Megindult a társadalom rétegződése, az elit kialakulása, hatalmi harcai és megerősödése. 10 0 A leletek hasonlósága a bronztechnológia ugrásszerű fejlődésével és elterjedésével, a csere és a kereskedelem általánossá válásával állhat kapcsolatban. így látszólag mindenki ugyanazt áldozza fel, azt ami a legértékesebb számára. Az új, harcos réteg a fegyvereit és felszerelését, az erősödő elit a gazdagságának, kiváltságos helyzetének jellemző tárgyait. Természetesen egy adott közösség gazdasági helyzete is hatással lehet a deponálás gyakoriságára vagy összetételére. A földrajzi megoszlás nem egyenletes egyik periódusban sem, ami jelenthet változó gazdasági hátteret, változó hozzáállást a transzcendentális erőkhöz még egy korszakon belül is. Gyakori áldozatot szükség idején mutatnak be az emberek, a különböző sűrűsödések az adott terület éppen aktuális rituális szükségletét is jelezheti, pl. szárazság, betegség, járvány, stb., de jelezhet egy „szokáshullámot" is továbbgyűrűzve, pl. a III. periódusban szinte nincs is depó a dán szigetekről, míg Közép-Európában ez az egyik leggazdagabb időszak. A késő bronzkorban azonban már jelentős koncentrációt mutat a különleges, egzotikus tárgyakat tartalmazó depók száma Dániában. A legnagyobb különbség a görög és a közép-európai, valamint a dán deponálási szokás között, hogy míg a görögök közszemlére tették az isteneknek szánt ajándékokat, utóbbiak izoláltan elrejtették a bronztárgyakból álló lelet együtteseket. 10 1 Köszönetem szeretném kifejezni Fekete Máriának az értékes megjegyzéseiért és segítségéért. 98 KROHN Gyula 1908. 99 VÉRTES Edit 1990. 32. 37. 100 VERLAECKT Koen 1999. 267-268. 101 RANDSBORG Klavs - CHRISTENSEN Kjeld 2006. 56 - 57. I 204
